Nagyszerű gyülekezet, hangulatos közösség, tréfa és derű. Ez jellemzi a már református örökségnek mondható, idén is megrendezett Tahi Egyházzenei Hetet. A 65 éve töretlen sikerű héten nemcsak a zenei, hanem a lelki épülés is fontos cél. Az itteni oktatás pedig most a reneszánszát éli. De egyvalami sosem változott: a folyamatos jókedv.

Már a hét megalakulása is hihetetlen. A diktatúra kellős közepén, ráadásul az ’56-os forradalom utáni évben indult el azzal a céllal, hogy megismertessék a lelkészekkel az akkor még újnak számító, 1948-as énekeskönyvet. Így akár azt is mondhatnánk, hogy reneszánszát éli a műhely, hiszen most a 2021-es énekeskönyv dalaival ismerkednek a résztvevők.

A hét rendületlenül működött a diktatúra csúcsideje alatt, és még a koronavírus sem tudta szünetre kényszeríteni, annak ellenére, hogy a járvány miatt számos kórusnak fel kellett függesztenie a tevékenységét.

Az eleinte kántorképzőnek induló eseménynek mindig volt gazdája. Az évek során pedig kialakult az a törzsközösség, akik nemcsak kántorizáltak, hanem kórust is vezettek. Azért gyűlnek össze évről évre, hogy lelkesítsék egymást. Nemcsak a saját örömükre, hanem a köz hasznára is, hogy ápolják a tradíciót.

Idén először tábor utáni alkalommal is készült a résztvevőkből szerveződött kórus: a fasori református templomban tartottak zenés áhítatot. Több volt ez egyszerű bemutató előadásnál, amelyen megmutatják, hogy mit tanultak egy hét alatt. Betekintést nyújtott abba, és összefoglalta a hallgatóság számára, hogy mi történik a Tahi Egyházzenei Héten. Elsősorban persze a megtanult kórusművek csendültek fel, amelyek többségét hangszeres kísérettel játszották. A darabok között volt Gárdonyi Zoltán, Brahms, Bach és sok más zeneszerző műve. A koncerten a karvezetői kurzus eredménye is megmutatkozott, mert szinte minden darabot más vezényelt. De a zene és éneklés mellett nem feledkeztek meg a lelki táplálékról sem, Isten Igéjét Somogyi Péter lelkipásztor hirdette.

Sokakban félelemre adhat okot, hogy nincs meg a megfelelő zenei tudásuk. Erre azonban nincs okvetlenül szükség, nincs előre elvárt szint. Ezen a héten nincsenek vizsgák, sem elvárások. – Itt tényleg mindenki a saját tudásvágyát tudja kielégíteni. Ez is tartja össze a csapatot, egy szívvel, egy lélekkel vagyunk együtt, nem egymás cikizése, nem egymás tudásának a méricskélése zajlik itt, hanem mindenki tanulhat, és adhat is a közösségnek – hangsúlyozza a fasori református templom orgonistája. A résztvevők között vannak hangszertanárok, énektanárok, karnagyok, zenét tanuló diákok, és vannak a kóruséneklésben teljesen gyakorlatlanok, kottát nem ismerők, de hallás után gyorsan tanulók is.

Mások a koruk miatt aggódnak, de ez is szükségtelen. Az idei egyházzenei héten nem volt korhatár. – A legfiatalabb résztvevő éppen járni tanult, de voltak nyolcvan év fölötti énekesek is – jegyzi meg Berkesi Sándor. A kórus ennek megfelelően szintén kortalan volt, azaz nem lehetett volna korcsoport szerint kategorizálni.

A Tahi Egyházzenei Hét vezetőjének, Hargita Péternek a kezdetektől fogva szívügye, hogy egy-egy családból minél többen részt tudjanak venni a rendezvényen.

Ezért mindig azt képviselte, hogy valami plusszal támogassák az egy családból érkezőket, szülőket és gyermekeket. – Több generáció is jelen van együtt. Nem egy esetben szülő és gyermek is részt vesz, és nincs annál szebb dolog, mint amikor családok vonódnak be ebbe a tevékenységbe, ennek a hétnek a légkörébe – fejti ki a véleményét a családos részvételről Pálúr János.

Ezekből az élményekből és emlékekből mind egyházzeneileg, mind pedig lelkileg feltöltődnek egy egész évre. A következő esztendőben pedig alig várják, hogy visszatérjenek a családias környezetbe, ahol folytatódhat a lelki és egyházzenei épülés.

Forrás és teljes cikk: reformatus.hu

Kiemelt kép: Bazánth Ivola