Ott, ahol a valóság egyre inkább a sci-fik világához hasonlít, meghalni sem nehéz. Sőt, könnyebb, mint gondolnánk.

Ebben a hónapban az AP News több kanadairól számolt be, akiket végső álomba szenderítettek, vagy „csak” arra kényszerültek, hogy megfontolják az eutanáziát a nemrég liberalizált öngyilkossági törvény értelmében. Egy degeneratív agyi rendellenességben szenvedő férfitől azt kérdezték, hogy mivel

napi 1500 dollárra rúg a kórházi ellátása, nem érdekelné-e esetleg az asszisztált elhalálozás?

Egy másik, öngyilkos hajlamú mentális beteg segítséget kért és kapott is a halálhoz, állítólag „hallási zavar” miatt. A harmadik személyt, egy 41 éves, ALS-ben szenvedő férfit szintén végleg elaltattak, miután nem tudott elegendő pénzt összegyűjteni olyan orvosi felszerelésekre, amelyek segítségével otthon maradhatott volna a fiával. Mindegyik eset a kanadai „death with dignity” („halált méltósággal”) elnevezésű kampány gyümölcsét hivatott reprezentálni.

Tavaly több mint 10 000 ember halt meg eutanázia következtében Kanadában, ami a 2021-ben országosan regisztrált összes halálozás több mint 3 százaléka.

A 10 000 kanadai közül, akik egészségügyi szakemberek segítségével lettek öngyilkosok, 219-nek nem volt pontos diagnózisa.

Az öngyilkosság jogát Kanadában liberális jogászok fedezték fel 2016-ban. 2014-ben a British Columbia Civil Liberties Association azt állította, hogy az eutanázia nemzeti tilalma sérti a Jogok és Szabadságjogok Chartáját. A kanadai legfelsőbb bíróság egyetértett, és 2016-ban hatályon kívül helyezte azt a törvényt, amely az öngyilkosságot az emberölés egyik formájának minősítette. A bíróság egy évet adott a parlamentnek, hogy elfogadja a jogalkotást lehetővé tévő jogszabályokat.

Az eredeti törvény előírta, hogy a betegeknek halálos betegségben kell szenvedniük a minősítéshez, de egy tartományi bíróság 2019-ben egy újabb aktivista per után hatályon kívül helyezte ezt a követelményt.

A nemzeti és a tartományi kormányok elutasították a fellebbezést az ítélet ellen, ami arra késztette a parlamentet, hogy elfogadja a C-7 törvényjavaslatot, amely minden súlyos betegséggel vagy fogyatékkal élő felnőttet alkalmassá tesz arra, hogy megalapozott döntéseket hozzon, önkéntes halálos injekció beadására. Létrehozott egy „szakértői felülvizsgáló testületet” is annak tanulmányozására, hogy a mentális betegek és az „érett kiskorúak” a jövőben alkalmassá válhatnak-e a támogatott öngyilkosságra.

Az eutanázia legalizálása óta eltelt években közel négyszeresére nőtt a halálos injekciót kapó kanadaiak száma.

2017-ben, az első teljes évben, amikor a gyakorlat legálissá vált, 2838 kanadai embert altattak el. 2020-ra ez a szám több mint kétszeresére nőtt. A kanadai vezetők pedig pozitívan értékelik az eutanáziát. Úgy látják, ez az ország progresszív nemzeti jellegének kiterjesztése. Jean-Yves Duclos egészségügyi miniszter kijelentette, hogy a kanadai öngyilkossági rezsim „elismeri minden ember jogát” és „minden élet velejáró és egyenlő értékét”. Az ország két nagy pártja közül az egyik azt állítja, hogy a kanadaiaknak „joguk van eldönteni, mikor ér véget életük és mikor érnek véget szenvedéseik”.

De ehhez nincs joguk – véli John Hirschauer, a The American Conservative szerkesztője. Végső soron a testünk nem a sajátunk. Ami az embereket az állatoktól választja el, az a lélek, és az a képességünk, hogy érző lényekként feldolgozzuk és elviseljük a szenvedést. Kétségtelen, hogy néhány ember óriási fizikai és érzelmi szenvedést él át élete végén. Nem kérdés, hogy sokan elveszítik méltóságukat is. De ez nem érv az eutanázia legalizálása mellett, sőt, megerősíti az ellene szóló érv erejét.

Ha egy társadalom mércéje az, hogy mit tesz a leggyengébb tagjaiért, mit lehet mondani egy olyan országról, amely öngyilkosságra ösztönzi a gyógyíthatatlan betegeket?

Az eutanázia nem csak azért rossz, mert egy első világbeli ország gyermekeit az asszisztált öngyilkosság potenciális jelöltjeinek tekinti. Nem csak azért rossz, mert halálba kényszerít időseket, fogyatékkal élőket és gyógyíthatatlan betegeket, hogy minimálisra csökkentse a családjukra nehezedő anyagi és érzelmi terheket. Nem csak azért rossz, mert azt sugallja, hogy az élet súlyos fogyatékossággal borzalmasabb, mint a halál. Hanem azért rossz, mert lehetővé teszi az embereknek, még az „informált beleegyezésre” képes embereknek is, hogy megöljék magukat.

Az egyik leggyakrabban említett ok az asszisztált öngyilkosságot választó kanadaiak körében az, hogy nem tudnak értelmes tevékenységeket folytatni. Mások a függetlenség elvesztésére hivatkoznak.

Jelentős számban mondták azt is, hogy úgy érzik, elvesztették méltóságukat. Kanada tömeges eutanázia kampánya pedig arra utal, hogy az állam mindezzel egyetért – írja Hirschauer.

Kiemelt kép: BBC