Megint felmerült Európában a tagállami vétójog eltörlésének ötlete. Ezúttal a német kancellár beszélt erről. A 888.hu-nak Ifj. Lomnici Zoltán, alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a vétójog eltörlése valójában az Európai Unió működésének alapvetéseit negligálná és egyben értelmetlenné is válnának.

Olaf Scholz hétfőn Prágában az Európai Unió jövőjéről tartott előadásában a Károly Egyetemen. A német kancellár szerint az Európai Uniónak a közeljövőben fel kellene vennie tagjai közé egyebek között a nyugat-balkáni országokat, Ukrajnát, Moldovát vagy Georgiát. A kancellár felhívta a figyelmet arra, hogy „ebben a kibővített unióban növekedni fognak a tagállamok közti különbségek, ami politikai érdekeiket, gazdasági befolyásukat és szociális rendszereiket illeti” – szemlézte a Magyar Nemzet a 888.hu-t.

Mint mondta,

“Ezért azt javasoltam, hogy fokozatosan térjünk át a többségi szavazásra a közös külpolitikában, de más területeken is, mint például az adópolitika. A javaslatot annak tudatában terjesztettem elő, hogy annak Németország számára is következményei lesznek.”

Olaf Scholz a minap egy előadásában azt találta mondani, hogy „még az európai szerződések sincsenek kőbe vésve, ha kell, nagyon rövid időn belül megváltoztathatók”. Valóban könnyű lenne ezt megtenni? – tette fel a kérdést a 888.hu ifj. Lomnici Zoltánnak.

Az Eu-s szerződések módosítására alapvetően kétféle módszer áll rendelkezésre – kezdte ifj. Lomnici Zoltán. Rendes felülvizsgálati eljárás alkalmazandó, ha a módosítás kiemelt jelentőségű, valamint olyan esetben melyek bővítik az uniós hatáskört, mivel ilyet csak kormányközi konszenzussal lehet véghez vinni, míg az egyszerűsített módosítás „kevésbé fontos” kérdések esetében kerülhet képbe, azonban fontos hozzátenni, hogy csak olyan esetekben melyek nem érintik az unióra ruházott hatásköröket, tehát tulajdonképpen az EU belső tevékenységének kiigazítására szolgál.

Bonyolult eljárási szabályok övezik mindkettőt, példának okáért rendes felülvizsgálatot tagállam kormánya, az EP, vagy a Bizottság kezdeményezhet. Ekkor az Európa Tanács, konzultációkat folytat a Parlamenttel és a Bizottsággal, majd ezt követően egyszerű többséggel dönt annak megvitatásáról, ebben az esetben pedig összehív egy a nemzeti parlamentek, az EP, valamint a Bizottság képviselőiből, továbbá a tagállamok állam-és kormányfőiből álló konventet, az EUSZ 48. cikk (3) bekezdése alapján – folytatta válaszában a Századvég jogi szakértője.

Amennyiben az ügy „csekélyebb” jelentőséggel bír, a konvent mellőzhető, erről a Tanács az Európai Parlament egyetértésével egyszerű többség keretein belül dönt a konvent mellőzéséről és a tagállamok kormányai képviselőinek részvételével tartandó konferencia mandátumot határoz meg.

Módozattól függetlenül a módosítás csak a tagállamok saját alkotmányos szokásaiknak megfelelően történő megerősítést követően lép hatályba azon kitétellel, hogy ha két év elteltével a tagállamoknak csak a négyötöde erősítette meg a módosítást, akkor az Európai Tanács elé kell utalni az ügyet az EUSZ 48. cikk (4) bekezdése szerint.

Az európai uniós alapszerződések módosítására továbbá az egyszerűsített módosítási eljárás is alkalmazható, azzal a kitétellel, hogy a módosítás az Unióra ruházott hatásköröket nem bővítheti, valamint katonai vagy védelmi vonatkozású döntések esetén nem alkalmazható. Hiába az egyszerűsített eljárást tovább egyszerűsítő, 2009-ben bevezetett passerelle-klauzula, miszerint néhány esetben az egyhangú határozathozatal minősített többségű határozathozatalra módosítható, mivel az Európai Tanács ezen kezdeményezéséről először értesítenie kell a nemzeti parlamenteket, akik az értesítéstől számított hat hónapon belül kifogást emelhetnek a határozathozatal módjának megváltoztatása ellen és már egy kifogás esetén ismételten fennáll az egyhangú határozathozatal kötelezettsége.

Tekintettel az egyszerűsített eljárás azon kitételére, hogy az Unió nem bővítheti hatásköreit, egyrészről nyugodtan eltekinthetünk Scholz Úr nyilatkozatától, azonban ismerve a Brüsszelben uralkodó erős többségben lévő politikai irányt, nem kizárt, hogy akár a rendes felülvizsgálat eszközével megpróbálkozzanak – zárta válaszát ifj. Lomnici Zoltán.

A 888.hu azon kérdésére, hogy: Hogyan egyeztethető össze az alapszerződésekkel a vétójog megszüntetése? Ifj. Lomnici Zoltán az alábbi választ adta:

Nem ez lenne az első eset, hogy szűkítenék a vétó hatáskörét, hiszen legutóbb például 2009-ben a Lisszaboni Szerződéssel – melyek azon szakpolitikai esetkörök számát növelték, amiknél a Tanács minősített többségű szavazással történő döntéshozatala vonatkozhat – is vétójog gyengítést jelent. Tekintettel a vétó számtalan példájára, és az EU által folyamatosan középpontba helyezett jogállamiságra, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó demokratikus értékekre, elmondható, hogy a vétó teljeskörű kivezetése minimum érdekes ötlet attól a politikai tömörüléstől, akik a Magyar Kormány minden rendelkezésében a diktatúra kiépítését látják felfedezni – kezdte ifj. Lomnici Zoltán.

Annak ellenére, hogy az alapító Római Szerződés kiterjesztette a minősített többséggel meghozható döntések számát, ezzel lépéseket téve a nemzetek vétójogának csökkentése felé, de teljesen eltörölni a vétójog lehetőségét egyrészt bizonyos kérdésekben szuveneritási problémákat, másrészt észszerűségi problémákat vetne fel.

A 888.hu azt is megkérdezte ifj. Lomnici Zoltántól, hogy: Magyarországra milyen hatása lenne a vétó eltörlésének?

A vétójog eltörlése valójában az Európai Unió működésének alapvetéseit negligálná és egyben válnának értelmetlenné – kezdte válaszában az alkotmányjogász. Amennyiben akármilyen tagállam érdekeit – bárminemű lehetőség biztosítása nélkül – figyelmen kívül lehetne hagyni, úgy egyre kevesebb észszerű értelme lenne az Európai Unióban való maradásra, mivel a tagság szigorúan csak kötelezettségekkel, és egyre inkább marginalizált jogokkal járna.

A keleti tagállamok befolyása teljes megtörésének, súlyuk számottevő csökkenésének a célja a jelenlegi status quo teljes felbomlásához vezethet, a vétójog eltörlésének egyik következménye lehet továbbá, hogy a többség ezáltal még nagyobb befolyást tudna egy tagállamok belpolitikájára gyakorolni. Ez pedig bizonyos értelemben a tagállami szuverenitás végét jelenthetné

– zárta válaszát ifj. Lomnici Zoltán.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Ifj. Lomnici Zoltán (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)