2006-ban, azon a szörnyű augusztus 20-án nem sejtettük, hogy ősszel még komolyabb viharok várnak ránk. De jönnek labilis légtömegek ma is, és nem mindig tudjuk, hogy elvonulnak-e felettünk, vagy lecsapnak ránk.

Először is le kell szögezni, hogy az operatív törzs jól döntött a rendelkezésre álló információk alapján. 2006-ban én például a Petőfi-híd közepén álltam, ahol a többiekkel együtt vártuk a tűzijátékot és majdnem leröpített a vihar a Dunába. Aztán taposták egymást az emberek, mindenki igyekezett beállni valami kapu alá vagy fedett helyre és hívni a szeretteit! Persze nem lehetett elérni őket, ahogy azokat sem, akik ott haltak meg azon a szörnyű augusztus 20-án. Repültek a cserepek és az ereszcsatornák, a jég törte az autók szélvédőit, minden mozdíthatót szétszaggatott az orkán. Az akkori Gyurcsány-kormány semmit nem tett a tragédiák megelőzése érdekében.

Akkor nem sejtettük, hogy ősszel még komolyabb viharok várnak ránk; azokra, akik szerették volna méltósággal megünnepelni az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját. Gyurcsány Ferenc viharlovagjai lepték el az utcákat, kardlapoztak a lovasrendőrök, azonosítójel nélkül lövöldöztek az emberekre: összetört csontok, kilőtt szemek, csattogó gumibotok mindenütt. Próbáltunk akkor is a kapualjakban menedéket találni, hívni szeretteinket, de nem lehetett. Tombolt a terror, melyet az ötvenhatos sortüzek vezénylőinek APRÓ örökösei mértek a békés tüntetőkre.

Ezt követően labilis gazdasági „légtömegek” lepték el az országot és sikerült ennek a tehetséges társaságnak gazdasági csődbe vezetni az embereket, devizában eladósítani a családokat, „utánam a vízözön” felkiáltással elherdálni a „kincstári” vagyont.

1989-ben komoly tisztító esőt vártunk a rendszerváltástól, nagy vihart, mely végleg eltakarítja a kommunista diktatúrát, kisöpöri az országból a szemetet, és friss lendületet ad az embereknek. Nem így történt. Akkor nem jött a komoly eső, inkább csak verte az ördög a feleségét, és a szivárvány alatt ma is a régi gárda menetel egy új globalista ideológia zászlója alatt.

Aztán vártuk, hogy mások múltját, amit ránk raktak az elvtársak mégiscsak elmossa az égi áldás: „csak azt ne mondd, hogy felesleges itten állnom, itt e komoly esőben áznom” – panaszkodik Desiré a Cseh Tamás-dalban, Antoine csupán csak annyit mondott: de igen. Az Antall-féle bölcsészek elvitték a balhét és megérkezett újra dicsőségesen a lelkesedés kiszáradása. 1994-ben Horn Gyula pufajkás terrorlegény vette át könnyedén a kormányrudat, és nem csak a komoly eső maradt el, de még a csapokat is elzárta Bokros Lajos, az izmosodó balliberálisokkal az oldalán.

Aztán 2010-ben az egész kompánia elbukott. Az emberek új rendszerváltást akartak. A Fidesz pedig elég bátor volt a rendrakáshoz. A kommunista (ideiglenesen demokratikus) alkotmányt lebontotta, az új alaptörvény első szava: Isten lett, megerősítette a kereszténységet, visszavette az állami vagyont, megfékezte a multikat és a bankokat, és ami talán a legfontosabb, egy új nemzetegyesítő politikának megteremtette az alapjait, melyet Gyurcsány a 2004. évi kettős állampolgárságról szóló népszavazás meghekkelésével (is) szétbombázott.

2010-től végre lemosott az eső mindent: A liberális SZDSZ-es jakobinusok a háttérbe bújtak és Gyurcsány Ferenc vezényletével, Soros pénzével az internacionalista-globalista érdekek mentén a saját oldalukat is elkezdték bedarálni, megsemmisíteni. Ez utóbbi sikerült is nekik, még a radikális Jobbiknak is kiosztottak némi csontot, azok tisztségviselői rá is haraptak. A „Világ globalistái egyesüljetek!” jelszó alá bemasírozott Jákob és serege is, ahol aztán jó komcsi szokás szerint leszalámizták egymást. Mondjuk azt azért gondolhatták volna, hogy a nemzetben hívő radikális jobboldali tagság messze nem fogja követni az árulókat. A bábozás nem sikerült, de Gyurcsány végül tényleg egyedüli baloldali erővé-erőtlenséggé avanzsált.

Az elmúlt 12 év Magyarország stabilitásának megteremtéséről szólt. Túljutottunk az összes bajon: a gazdasági csődön, Kolontáron, az árvizeken, megfékeztük a migránsáradatot. Együtt szenvedtük meg a covidot. És a háború árnyékában ma is egységben áll a nemzet.

És ezt az egységet tetszik, nem tetszik, a Fidesz képviseli, jeleníti meg több mint egy évtizede. Jóban-rosszban a többség vele tart, benne bízik. Tudja, hogy vezetője Orbán Viktor a veszélyek idején sem sunnyog el és kiáll a nemzet érdekei mellett. Nyilván ő is hibázik, ő sem tévedhetetlen, de rendkívüli személyes energiákat mozgat meg a nemzeti önállóság, a stabilitás és a fejlődés érdekében.

Hát ezért szavaznak rá és pártjára az emberek, kedves baloldali viharlovagok. Nem azért, amit ti gondoltok, hogy hát a nép hülye, le kell váltani. Számtalanszor bebizonyosodott, ha idegen erő (az Antant, a szovjet hadsereg, stb.) nem tör ránk maga előtt tolva a baloldalt, akkor a szuverenitásra, a nemzeti egységre, és a plurális demokráciára szavaznak az emberek.

Jönnek labilis légtömegek ma is, és nem mindig tudjuk, hogy elvonulnak-e felettünk, vagy lecsapnak ránk.

Jól döntött az operatív törzs. A biztonság és a stabilitás még az ünnepnél is fontosabb. A dicsőség pedig egyedül Istené.

Soli Deo gloria!

Kiemelt kép: 123rf.com