Komjáthi Imre, az MSZP elnökhelyettese, akit jó dolga már országgyűlési képviselőségig, milliós havi fixig vitte, (hétfői) ATV-szereplésében fényesen bemutatta, hogy ő is tevékenyen hozzájárult a szocialisták mélyrepüléséhez, egy százalék körüli népszerűségükhöz, ami ugye intenzíven konvergál a megszűnés felé – írja Horváth K. József a 888.hu-n.

Amin persze nem is lehet csodálkozni, ha olyan pengékkel dolgozik egy párt, mint Komjáthi, akinek elmaradhatatlan piros pólóján ma reggel is ott díszelgett a „Munkát, kenyeret!” felirat. Szavakban legalábbis ez fontos nekik. De a valóságban?

S amikor Magyarország történetének eddigi legnagyobb beruházásáról kérdezik, a leendő debreceni 3000 milliárd forint értékű kínai akkumulátorgyárról, ahol 9 ezer embernek adnak majd munkát, s amelyhez fogható beruházás eddig csak Németországban létesült Európában, akkor mint a szakszervezeti mozgalomból kinőtt politikus nemhogy belebokszolna örömében a levegőbe és azt mondaná, hogy „Ez igen!”, hanem elkezd fintorogni. Ilyet volt képes mondani arra a kérdésre, hogy „Ez jó hír, ugye?”.

„Csak azért nem jó hír, mert ismét előkészítetlen volt atekintetben, hogy még az önkormányzati képviselők is utólag értesültek bizonyos adatokról, bizonyos döntésekről.”

Édes Istenem! 3000 milliárdnyi érték, 9 ezer ember munkája, s akkor ő az önkormányzati képviselők informáltságán rugózik, ami ebből a szempontból vizesnyolcas.

És ez még nem minden.

Komjáthi beavatja a nézőt azon tapasztalatába, hogy nem tart a kínai tulajdonosok szakszervezetekhez való negatív viszonyától, mert korábban más kínai munkáltatókkal ez ügyben jó tapasztalatai gyűltek össze.

Neki természetesen e gigaberuházás tekintetében is a kormánnyal van baja. Azzal a kormánnyal, amelyik ezt idehozta. Amelyik kiküzdötte, hogy egyáltalán van miről beszélni. Amiről a szlovák pénzügyminiszter, Igor Matovič irigykedve jegyezte meg a minap, hogy „Magyarország rakétaként száguld, Szlovákia viszont úgy néz ki mellette, mint a szegény rokon.”

Ezek után Komjáthi azt képes mondani:
„Jobban tartunk a kormány hozzáállásától. Sok esetben azt látjuk, hogy a munkáltató – legyen szó multiról – jobban felméri azt, hogy neki is érdeke az, hogy a dolgozók jó munkakörülmények között dolgozzanak, mint a kormány, hogy gondoskodjon azokról a fékekről és ellensúlyokról a munka világában is, hogy igenis jó munkakörülmények között és jó fizetésekért dolgozzanak az emberek.”

Úgy fest, Komjáthinak nem tűnik fel, ha nincsenek munkahelyek, akkor nem lesz kenyér a családok asztalán. Bár politikai nagyon ígéretes fékekről meg az ellensúlyokról hadoválni, csak éppen senkit nem érdekel.

Amikor a baloldal volt hatalmon, 3,7 millióan dolgoztak, most 4,7 millió munkavállalóval számolhatunk.

Komjáthi…..néhány perc alatt bebizonyította, hogy sem ő, sem az MSZP nem tud olyan hírnek örülni, aminek a nagyobb közösség, a gazdaság, a társadalom nagyon is. Valószínűleg csak az fontos már nekik, ami szerintük hoz nekik valami politikai pecsenyét a konyhára.

Talán nem véletlen, hogy politikai elemzők szerint visszafordíthatatlannak látszik az a folyamat, amelynek a végén a szocik hamarosan eltűnnek a politikai süllyesztőben.

Forrás: 888.hu

Szerző: Horváth K. József

(Címkép: Komjáthi Imre a „Láncos Bohóc” a Suzuki gyárnál. Fotó: YouTube képernyőkép)