A Don’t Pay UK elnevezésű brit mozgalomról könnyen jut az ember eszébe Petőfi 48-as örökbecsűje a gálya és a víz relációjáról, vagy kevésbé költőien az a régi mondás, amely szerint, ha a milliós hitelem nem tudom visszafizetni, akkor végem van, de ha a milliárdosat, akkor a banknak van vége.

Már több, mint százezer brit csatlakozott a Don’t Pay UK kezdeményezéshez (Ne fizess, Anglia!), amely célja az energiaárak megfizethető szintre történő csökkentése. Mindezt pediglen úgy kívánják elérni, hogy október elsejétől – amennyiben támogatóik száma eléri a kritikus tömeget, ők ezt egymillió emberben látják – nemes egyszerűséggel, nem fizetnek az energiáért. Egy kanyit se.

„Egymillió soknak hangzik, de még további milliók fognak azon gondolkodni, hogy télen képesek lesznek-e fizetni, és megengedhetik-e maguknak vagy családjuknak a fennmaradáshoz szükséges egyéb kiadásokat”

– mondják.

Az ötlet merítés a késő 80-as évek, illetve a 90-es évek hasonló tiltakozásaiból, például amikor Margaret Thatcher kivetette a közvélemény-kutatási adót. Ezt követően több mint 17 millió brit lázadt fel, sikeresen, arra kényszerítve a kormányt, hogy az visszavonja „legkeményebb intézkedéseit”.

A Don’t Pay UK nyilatkozatban jelentette be, hogy ha

„a csoportos beszedési megbízással fizetők egy része is leállítja a fizetést, az már elég lesz ahhoz, hogy komoly bajba kerüljenek az energiacégek… Le akarjuk ültetni őket és rákényszeríteni arra, hogy véget vessenek ennek a válságnak”.

Mint ahogy az a nem valóságtagadók körében ismert, az elektromos áram árai az egekbe szöktek a Brit-szigeteken, ami miatt sokan eladósodtak, sőt, vállalkozásuk bezárását is fontolgatják. A gáz költségét figyelembe véve egy átlagos brit háztartás éves energiaszámlája a 2021. októberi 1400 fontról májusra 2000 fontra ugrott – miután a kormány megszüntette az ársapkát –, ám 2022 októberében újabb meredek növekedés várható. Az Ofgem energiaszabályozó hatóság korábbi előrejelzése szerint ez 2800 fontra tehető, de a Cornwall Insight tanácsadó cég legfrissebb becslése szerint megdöbbentő módon 4266 fontra rúg majd.

Az olyan kezdeményezések, mint a Don’t Pay UK, társadalmi válasz az inflációspirálra, amely várhatóan eléri a 13 százalékot, bár a britek már most is szegényebbek, mint az elmúlt három évtizedben bármikor.

A nagy képre pillantva kijelenthetjük, hogy izgalmas ősz elé néznek azok a nyugat-európai országok, ahol a kormányzatok nem tudják vagy akarják megfelelően menedzselni az energiaválságot.

Ha a briteknél valóban megjelenik egy kritikus tömeg, amely békésen zárja el a pénzcsapot a magukat gennyesre kereső energiacégek elől, akkor a politikai vezetésnek két választása lesz: vagy sürgősen visszakapcsol reálpolitikai üzemmódba, vagy az utcán végzi.

Vagy-vagy. Nincs harmadik út.

Ha továbbra sem kezelik a válságot, kormányok dőlnek majd meg, mondhatni dominóként, de az sem lenne túl meglepő, ha más kritikus tömegek, mondjuk a német külvárosok lakói, a békés nem fizetésen túl jóval vehemensebb reakciókat is felvillantanának válaszul az ellehetetlenítésükre.

Kiemelt kép forrása: Facebook