Az európai baloldali sajtó zavargásokról szóló tudósításaival szemben én a KATA-reform kapcsán zajlott buli-tüntetésekről csak azt tudnám mondani, hogy a Deák téri metróban több jegyellenőr van zárás előtt fél órával, mint ahányan megjelentek Márki-Zay Pétert meghallgatni valamelyik hídfoglalón.

Nem tudni, hogyan került fel Márki-Zay a pódiumra szónokolni, hogy valaki valamilyen érthetetlen megfontolásból meghívta-e vagy a megjelentek közül senki sem tudta, hogy kicsoda, így azt mondták maguknak: hagyjuk megszólalni az utca névtelen emberét is. Mindenesetre szinte azonnal feledésbe merült beszédét valami olyan obszcenitás szintet elérő felszólalások, sok esetben ordítások követték, hogy spontánul is csak a nagy sikerű Hieronymus Bosch kiállításon bemutatott képek szürreális pokoli figurái jutottak eszembe. Nagyvonalú akar lenni az ember a politikai paletta szélére szorult, kevés kifejezőképességgel megvert szereplőkkel is, de itt csak megrémülni tudott a vulgaritás és artikulálatlan gyűlölet egyes megnyilvánulásait szemlélve.

Ami azért elkerülte sok kommentátor figyelmét a KATA-tüntetésekkel, illetve azok hiányával kapcsolatban az az, hogy április harmadika óta az ellenzéki pártok még ekkora vereséget nem szenvedtek. A hívószavukra összegyűlt tömeget legtöbb esetben nem csak a Holdról nem lehetett látni, de már a szomszédos utcából sem. Az utóbbi napok kétségtelenül egy megsemmisítő, igazi bizalmatlansági szavazásként írhatók le az ellenzéki pártok számára.

Pedig egyrészt úgy viselkedtek, mintha ezt a bevált gazdasági serkentő eszközt legalábbis ők találták volna fel, nemhogy ellene szavaztak volna. Másrészt viszont egy ilyen léptékű, politikai kockázatoktól egyáltalán nem mentes változtatást, mint a KATA reformja, minden épkézláb ellenzéki párt kihasználta volna saját népszerűségének növelésére, és a több százezer érintett adózó közül legalább egy velősebb tüntetésre futotta volna.

Kétségtelenül vannak sokan, akiknek most komoly kihívást jelent az, hogy egy alternatív vállalkozási formát építsenek fel a KATA helyett. De még ők is tudták, nagyon józanul felmérték, hogy ehhez az ellenzéki felhíváshoz csatlakozni nem csak, hogy nem hozna megoldást nehézségeikre, hanem inkább eszközként használnák ki őket olyan politikai mozgalmak, amelyek a valódi szolidaritás jeleit sem szóban, sem gyakorlatban nem demonstrálták még a magyar vállalkozók iránt.

Nyilván a kormány nem saját népszerűsége megerősítése céljából hozta meg ezt a komoly döntést, hanem mert szükség volt rá. Mindig elképedek, amikor külföldön populistaként jellemzik a magyar kormánypolitikát, tehát az épp uralkodó közhangulat és társadalmi indulatok által vezérelt hatalomnak. Pedig itt a konkrét példája annak, hogy ha kell, ez a kormány sokak szemében népszerűtlen döntéseket is kész meghozni, mert nem a következő reggel megjelenő újságcikkeken gondolkozik, ahogy ez például Angela Merkel politikáját jellemezte, hanem hosszú távon.

Érezhetően tehát nincs bizalom a mai ellenzéki csoportok iránt, még azok sem reagálnak felhívásaikra, akik dacból egy alkalmatlan, komolytalan politikai entitásra akarnák leadni voksukat. Az emberek többsége, beleértve az elégedetleneket és a kormányt nem támogatókat is, megértette, hogy ez a csoport nem csak, hogy komolytalan és alkalmatlan, de veszélyes is. A fehér cigányozó csőcselék még protestszavazatnak sem megfelelő, józan ember az ilyenhez nem csatlakozik.

Forrás: Magyar Hírlap

Szerző: Deme Dániel

Kép: MTI