Sokan mondják a világi keresztények közül, hogy a papok hibái és bűnei miatt csökken Magyarországon a templomba járók száma. Azt is állítják, hogy azért megy kevés fiatal papnak, mert nem látnak elég jó példát maguk előtt. Van, aki úgy véli, hogy a katolikus papok száma a cölibátus miatt alacsony. Ezek mind fontos tényezők, biztos van szerepük a paphiányban, de ezek megváltoztatása nélkül is tehetünk olyasmiket, amitől vonzóbb lesz a papi hivatás. 3 + 1 „lehetőséget” mondok el erről.

Jól beszélj a papságról!

Athanasius Schneider, kazahsztáni segédpüspök kiskamasz korában föltette egyszer édesanyjának a kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki pap legyen. „Ahhoz elhívás kell.” – hangzott a válasz. Ez egy nagyon okos és végtelenül egyszerű válasz: a lényeget mondja el. Ha a papságról úgy beszélnénk a fiataloknak, mint egy Istennel való intim, végtelenül bensőséges kapcsolatról, akkor sokkal több fiatalt vonzana a papi hivatás. Egy jezsuita szerzetes mondta egyszer, hogy lehet élni család nélkül, de intimitás nélkül nem. Egy pap Istennel ápol intim viszonyt.

Az egyház mi (is) vagyunk

Amikor 1950-ben a kommunista hatalom föloszlatta a szerzetesrendeket, akkor sok rend tagjait egy közös kolostorba vitték, amíg a világba szét nem küldték őket. Zsúfoltság, célvesztettség és éhezés volt a részük. Ezért több helyen a falusiak ennivalót vittek nekik. Az egyik ilyen gyűjtő helyen, amikor egy idős asszony megjelent a kolostor ajtajában egy kosár élelemmel, az őr azt mondta neki: „Miért maga hoz nekik élelmet? Adjon nekik az egyház!”. „Az egyház mi vagyunk!” – hangzott a válasz. És nem mindegy, hogy mi, hívek milyenek vagyunk. Egyszer megértettem egy pap híveihez való elvárását. Nem azt akarta, hogy mindenki szent legyen körülötte. Nem érdekelte, hogy a híveknek milyen az egyházias műveltségük. Nem volt fontos számára, hogy mekkora összeg gyűlik össze a katolikus iskolák javára. Egy óhaja volt: legyen a hajónak lendülete! Mit értett ezen? Azt, hogy a hívek közösségekben éljenek, ezeknek a közösségeknek legyenek céljai, működjenek egymással együtt, legyenek tettre készek: legyen a hajónak lendülete. Mert akkor ő könnyen tud kormányozni. És marad ideje a papsága legfőbb feladatait végezni.

Hagyjuk papjainkat papnak lenni!

Bár az egyház mi vagyunk, csak papjainkkal együtt érünk valamit. Vianney Szent János Mária, a plébánosok védőszentje ezt mondta a papságról: „A papság szentsége nélkül Isten nem lenne közöttünk. Ki helyezte őt abba a tabernákulumba? A pap. Ki fogadta a lelketeket életetek kezdetén? A pap. Ki táplálja lelketeket, erőt adva zarándokútjához? A pap. Ki fogja majd felkészíteni, hogy megjelenjen Isten előtt, megtisztítva utoljára Jézus Krisztus vérében? A pap, mindig a pap. És ha ez a lélek [a bűn miatt] meghal, ki fogja feltámasztani, ki adja vissza nyugalmát és békéjét? Megint csak a pap. Isten után a pap minden!… A pap maga is csak a mennyben fogja ezt teljesen megérteni.” Fontos, hogy megértsük, hogy papok nélkül találkozásaink Jézussal a szentáldozáskor és a gyónáskor, lehetetlenné válna. Ezért becsüljük meg papjainkat. De ha lehet, ne legyünk papraforgók. Kik ők? Az elnevezés Gyükösi Bandi bácsi református lelkésztől származik. Papraforgók azok a hívők, akik papjaikért rajonganak. Ott vannak körülöttük, kérdésekkel bombázzák őket – és legyezgetik a hiúágukat. Ilyenek ne legyünk!

Imádkozzatok!

Nagyon fontos, hogy imádkozzunk a papjainkért. Ne csak a hivatásukért! Ne csak a fiatalokért, hogy „menjenek papnak”, hanem a már fölszentelt, gyakorló papokért. Én ezt az imát írtam értük.

Szentháromságos Egy Isten!

Add, hogy papjaid minden nap megújítsák elhatározásukat a papi hivatás iránt! Add, hogy minden este lelkiismeretvizsgálatot tartsanak! Add, hogy örömük legyen szolgálatukban! Add, hogy annyira szeressenek Téged, hogy ne essen nehezükre a hívek tökéletlenségeit viselni! Add, hogy sohase kényelmesedjenek el! Add, hogy jelek legyenek fiatal férfiak számára, akik közül sokan elhatározzák, hogy neked szentelik életüket! Add, hogy valahány áldást adnak nekünk, híveknek, annak százszorosa szálljon rájuk!

Ámen!

Forrás: Vdta/Rákóczi Piroska

(Címkép: mariaszazada.hu)