Az Európai Unió klímapolitikai programja előírja, hogy minden forgalomba helyezett személy- és könnyű tehergépjármű kétezerharmincöt után legyen emissziómentes. Anisits Ferenc professzort, mérnököt, a BMW korábbi fejlesztési vezetőjét kérdezte a témáról a Magyar Hírlap

Anisits szerint a program tizenkét intézkedést javasol átalakítani a klíma, az energia, a földhasználat, a közlekedés és az adózás területein olyan formában, hogy a nettó üvegházhatású gázok emissziója kétezerharmincig legalább ötvenöt százalékkal az ezerkilencszázkilencvenes év helyzetéhez képest csökkenjen.

A rendkívül kihívó cél megvalósítása csak akkor nyerne értelmet, ha az elektromos autó előállítása globálisan szén-dioxid-mentes lenne. Ennek a feltételnek megítéléséhez elkerülhetetlen az akkumulátor globális értéktermelő láncának ökológiai értékelése. Az akkumulátor elektródagyártá-sának két alapeleme a lítium és a kobalt.

A ritka nyersanyagot, a kobaltot gyermekmunkával, embertelen körülmények között nyerik ki a kínai tulajdonú vállalatok Kongóban. Az elektróda nyersanyagait, a lítium-karbonátot és a kobaltot fosszilis energiával hajtott hajókon szállítják a kontinensek között, majd dízelhajtású tehergépjárművekben viszik az akkumulátorgyárakba, ahol a tiszta lítium előállítása kémiai úton történik. A folyamat melléktermékeként szén-dioxid (százötven–százhetven kilogramm/kWh) termelődik.

Az elektromos autó üzemeltetése fosszilis energiahordozóval szennyezett villanyárammal globálisan tovább terheli a klímát.

Az áramtermelés átállítása tisztán megújuló energiára a váltakozó időszakok (nappal és éjszaka, valamint szélcsendes és viharos időszakok) miatt nem lehetséges. A folyamatos áramtermelés biztosítására a megújuló energiaparkok telepítése mellett párhuzamosan további hagyományos hőerőművek vagy atom- és vízerőművek építése elkerülhetetlen az időszakos áramtermelési szünetek áthidalására. A két rendszer párhuzamos működtetésére Németország és Dánia a negatív példa, ahol a megújuló energia részesedése a legnagyobb és egyúttal a legdrágább is az áramtermelésben a világon. Ha túltermelés lép fel a megújuló energiatermelésben, akkor tárolás nélkül a termelt áram veszteségként jelentkezik.

A megoldás legfontosabb feltétele a megújuló energia tárolása hidrogénben. Ehhez a hidrogéngazdaság (víz elektrolízise, tárolás, szállítás, tankolás) kiépítése szükséges. A második feltétel az áramhálózat teljes átépítése úgynevezett digitális hálózattá, ahol minden termelő és fogyasztó digitális kölcsönös adatszolgáltatásban összehangolva együttműködik. Ez hosszú távon megvalósítható, rendkívül költséges, de az egyetlen értelmes koncepció.

A stratégiailag kompetens ember nemcsak célokat tűz ki, hanem végig is gondolja a megoldási koncepciókat. Ha erre képtelen, akkor szakértők tanácsát hallgatja meg. Nem vagyok optimista. Majd a meg-valósításnál fellépő problémák és kudarcok kijózanító erővel fognak hatni. Ez az „error, try again“ módszer, amelynél a megoldást ismétlődő kudarcok útján újabb és újabb próbálkozásokon keresztül keresgélik.

A leglátványosabb kudarc az lesz, ha a globális szén-dioxid-szint nem csökken, hanem tovább növekszik. De a problémák jelentkeznek már korábban is a fosszilis energia pótlásánál villanyárammal, a tankállomások jelenlegi számának megsokszorozásánál, a költségek növekedésénél, a nap- és szélerőműparkok területfoglalásánál és így tovább. Mindent egybevéve a „fit for 55” tönkre fogja tenni Európa gazdaságát, anélkül, hogy a szén-dioxid-kibocsátáson egy szikrányit is változtatna.

Forrás és teljes cikk: Magyar Hírlap

Kiemelt kép: YouTube