A témáról a régész, egyetemi docenst kérdezte  a Mandiner munkatársa.

Kik azok a szkíták? Hatalmas érdeklődés övezi őket hazánkban, mégis sok tévhit él velük kapcsolatban.

Elöljáróban tisztában kell lennünk azzal, hogy a szkíta elnevezés az ókorban egy gyűjtőnév volt, amellyel az írásbeliséggel rendelkező birodalmak és államalakulatok nevezték meg a Fekete-tengertől északra eső területeken élő vagy onnan származó, a lovasnomádok által kifejlesztett harcmodort alkalmazó nomád- vagy letelepült életmódú közösségeket.

A szkíta népnév különböző formái a Kr.e. 8. század végén, a 7. század elején jelentek meg a görög és a közel-keleti írásos forrásokban. A görög szkíta és az asszírok által használt iškuza eredetileg egy, az iráni nyelvű törzs vagy törzsszövetség, esetleg egy vezető klán önelnevezése lehetett.

Az asszír birodalom kezdetben nehezen boldogul a territóriumaikat feldúló, jól szervezett lovas harcosok folyamatos támadásaival, idővel azonban diplomácia módszerekkel sikerül szövetségi viszonyt is kialakítani egyes csoportjaikkal. A görög és asszír források tanúbizonysága szerint a szkíta támadások a 7. század folyamán folyamatos nyomás alatt tartották az egész Közel-Keletet, feldúlták a régió erős királyságait. A Kisázsiát érő támadásaik által kialakult krízishelyzet még a Bibliában is nyomot hagyott:

Jeremiás próféta könyvében (I. 14-15) a szkítákat az éjszaka népeinek nevezik, akiknek „lovai gyorsabbak a sasoknál”.

Hérodotosz is említi őket…

A görög világ látóterében a Kr.e. 8. századtól jelentek meg a szkíták. Valóban, első említésük az Iliászból ismert, ott a távoli északon élő lófejő, kancafejő népként említik őket. A Kr.e. 7. századtól kezdődően azután megszaporodnak róluk az információk: ekkortól az egyre erőteljesebb görög kolonizáció egyik fontos célterületévé vált territóriumaik pereme, a Fekete-tenger északi partvidéke. A sztyeppét uraló népekről a leghíresebb és a legrészletesebb görög forrás az említett Hérodotosz görög-perzsa háborúkról írott nagy munkájának 4. könyve, amely Dareiosz perzsa uralkodó Kr.e. 515-514-es, szkíták elleni hadjárata kapcsán leírja határaikat, mesél eredetükről, szokásaikról és a szomszédságukban élő csoportokról is.

Megerősítik a régészeti források a Hérodotosz által leírtakat?

Igen, sok ponton megerősítik: ezekből a leletekből azt láthatjuk, hogy a Kr.e. 9.-4. században a sztyeppi és az erdős sztyeppei régióban zömében óiráni nyelveket beszélő csoportok vezetése alatt hasonló anyagi kultúrával rendelkező világok formálódnak ki. Ezekben egyaránt jelen vannak lovasnomád és gabonatermelésre specializálódott, illetve a két gazdálkodási mód, sajátos, hibrid változatait kialakító közösségek, de mindegyiküket egy látványosan egységes viseletű, szokásrendszerű, fegyverzetű, és harcmodorú elit kapcsolja össze.

Maga a szkítákkal kapcsolatba hozható kultúra nem korlátozódik a Fekete-tenger környékére, hanem magába foglalja a Kárpát-medencétől a Belső-Ázsiai térségig húzódó, hatalmas sztyeppi folyósót. A Kr.e. 9-8. századtól a kínai Csou-dinasztia területét fenyegető lótenyésztő népek, vagy a közép-ázsiai perzsa tartományokat támadó lovasíjászok közös kulturális gyökerekkel bírnak és egyaránt a szkíta gyűjtőfogalomba vonhatók.

A teljes cikk itt olvasható.

Szerző: Kovács Gergő

Kép: Szkíta viseletbe öltözött követség a perzsa uralkodó Kr.e. 5. századi perszepoliszi palotájának egy domborművén