Trianonnal Románia nemcsak a „telket” kapta meg, de számtalan, magyarokhoz kötődő épületet is. Javukra kell írni, hogy ezek közül a magyar egyházi tulajdonban lévő épületek egy részét nem államosították, illetve nem bolygatták meg a tulajdonjogokat.

Viszont a magyar tőke erdélyi beáramlását nemcsak az egykor parlamenti képviselőséget szerző szélsőjobbos, soviniszta Nagy Románia Párt, hanem a sokak által az utódjának tekintett AUR is rossz szemmel nézi, és „Erdély felvásárlását” látja benne. A Gazeta de Transilvania  hosszú cikkben leplezte le a legújabb skandalumot, első felütése pedig így szól:

A magyar állam felvásárlásokat végez Erdélyben.

Majd ezzel folytatódik: egy kolozsvári nyilvános rendezvényen indították el a „Méhes György” alapítványt, amelyen keresztül a magyar állam erdélyi „felvásárlásokat” kíván megvalósítani.

A kolozsvári íróról elnevezett alapítványt a szerző által írt egyik darab színházi felolvasó műsorával mutatták be.

Azt, hogy a 2007-ben elhunyt Méhes György Kossuth díjat kapott Magyarországon már nem tették hozzá…

Nagy Elek, az író fia és örököse elmondta, hogy az alapítvány 300 ezer eurós tőkével indul, amelyet idővel 3 millió euróra kívánnak emelni. A Baumgarten Alapítvány után a Kárpát-medence legnagyobb irodalom-megőrzéssel foglalkozó alapítványa lesz.

Az alapítvány fő célja az irodalom lényegének hangsúlyozása, „vagyis a nemzet a nyelvéből él” – mondta Nagy Elek, hozzátéve, további célja a kultúra, az irodalom, a költészet, a fiatal írók, költők, kulturális programok támogatása külföldön és Magyarországon. A hagyományőrzés és a nemzetek békés együttélésének elősegítése szerepel a célkitűzések között, ahogy Méhes György munkásságának megőrzése is – írta az eseményről a G4media.ro.

De a cikk írójának nyilván nem az irodalmi vonatkozások, vagy a kulturális programok fájnak.

Tovább idézünk:

„Az erdélyi térségben a műemlék épületek évek óta a magyar közpénzből finanszírozott cégek, alapítványok tulajdonában vannak. Az investigatoria.ro kiterjedt vizsgálatot végzett, amelynek során bemutatta, hogy Erdély térségében miként vettek részt magyar cégek történelmi emlékek felvásárlásában. Ám ebből a szempontból nemcsak a cégek, hanem a civil szervezetek is érdekesek.(…) A rendelkezésünkre álló adatok birtokában minden egy összehangolt cselekvés részének tűnik, ami az utóbbi években egyre intenzívebben zajlik.”

„A felbecsülhetetlen értékű kastélyok, történelmi házak egyik napról a másikra jutnak el a magyar örökséghez, a román állam megőrzésük iránti érdektelensége és az e gesztusok iránti jelentős közöny közepette, amire a régi birodalom más egykori területei is hevesen reagáltak.”

A cikk írója ellenpontként felidézte Ivan Korcok szlovák külügyminiszter reakcióját, aki nyilvánosan bírálta a magyar kormányt amiatt, hogy egy közfinanszírozott befektetési alapon keresztül vásárolt földet és műemlék épületeket Szlovákiában.

Azt viszont „elfelejtette” közölni, hogy a földvásárlási szándékától a magyar állam elállt.

Utána kipécézte a Bethlen Gábor Alapot, amely évente több milliárd forinttal támogat számos erdélyi magyar szervezetet és alapítványt. Köztük van a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a csíkszeredai „Labdarúgó Akadémia”, az Iskola Alapítvány, a Studium Prospero Alapítvány és a Sepsi OSK labdarúgócsapata is. Csak 2018-ban 12,68 millió euró érkezett Romániába a magyar kultúra fellegvárának számító kolozsvári és nagyváradi kulturális központok megnyitására. A magyar kormány pénzén még ugyanabban az évben megvásárolták Nagyváradon a Sonnerfeld-palotát, mégpedig az RMDSZ alapítványán keresztül.

Egy másik épület is fáj a Gazeta de Transilvania cikkírójának. Ez egy kolozsvári Brassai Sámuel utcai épület, ahol az Erdélyi Állami Nyomda működött. Ezt az Iskola Alapítvány vásárolta meg 4,9 millió euróért.

Leginkább azonban a kolozsvári Melody Hotel ügye fájhat, amely a Sapientia Alapítványon keresztül került be a magyar örökség közé. A szerző így ír róla:

„A Melody Hotelt Magyarország megvásárolta. Senki nem hirdetett semmit, se pályázati eljárás, se vevői szándék, minden egyik napról a másikra történt.”

Ezt ugyan nemigen hisszük, de hangulatkeltésnek nyilván megfelel, hiszen ennek is vannak magyar vonatkozásai.

Az épületet a 19. század közepén húzták fel a város központjában, majd 1890-ben építették újjá Oriold Antal és Endstrasser Benedek építészek, akik egy magas torony révén egyesítették a korábbi együttest, így a szálloda valóban látványossá vált.

„A szálloda a kommunizmus idején Kolozsvár egyik legnagyobb és legszebb épülete volt”

– siránkozik a szerző, csak azt nem tudjuk, hogy a kommunizmus hiánya fáj-e neki jobban, vagy az, hogy az épület magyar tulajdonba ment át.

Ráadásul van egy rossz hírünk is a számára. Megbízható forrásunk szerint

Kolozsvár legpatinásabb szállodáját, a Continentalt (az egykori New York kávéházat) is meg szeretnék vásárolni a magyarok.

A kolozsvári irodalmi életnek helyet adó szálloda sok híres költőt, írót szállásolt el az évek során. Törzsvendégei között szerepelt Áprily Lajos, Dsida Jenő, de itt szállt meg Jókai Mór, gróf Apponyi Albert, Molnár Ferenc, illetve Ady Endre is szívesen látogatta a szálloda kávéházát, ha Kolozsváron járt.

Híreink szerint a kolozsvári önkormányzat most húzza az időt és politikai blamázsnak tekintené, ha a szálloda (ismét) magyar kézre kerülne.

Kép: Facebook