Nyomom a gázt, morog a gép, falja útját a négy kerék – énekli Zorán egyik dalában – de azért nem mindegy, hogy hol nyomjuk a gázt. Ugyanis már az autópályán sem lehet csak úgy hűbelebalázs módjára – a megengedett sebességhatárig – nyomni a gázt.
Történt ugyanis, hogy ismerősöm jó egy hete az M7-esen tartott Pest felé, komótosan 110-zel, amikor, hogyhogy nem egy szarvas elébe ugrott. Szerencsére neki nem esett baja, a kocsi jócskán összetört, sok jóval nem kecsegtették a szervizben, alkatrész hiány stb.
Ne is bonyolódjunk bele, de abba inkább, hogy kerül a szarvas az autópályára? Az autópálya ugyanis zárt terület, fizetek azért, hogy gyorsabban úti célomhoz érjek, amiért cserébe, a balesetveszélyes tényezők, mint vasúti átjáró, útkereszteződés, kerékpáros, vadveszély stb. száműzve van az autópályáról. Legalábbis így gondoljuk, pedig nem így van.
A napokban magam is mentem az M7-esen és Balatonig sorra bukkantak fel a vadveszélyt jelző táblák, alul kiegészítve 5, 7, 8 kilométer hosszan. Természetesen hazafelé is. No, most akkor milyen sebesen menjek? Ha 30-50-nel battyogok, tömegbalesetet okozok, esetleg a forgalom feltartásáért még meg is büntetnek. Ha pedig a vadveszélyt jelző tábláknál gyorsabban megyek, esély sincs elkerülni a súlyosabb balesetet.
Persze a kiépített vadkerítés minőségi megítélése nem kompetenciám, de elképzelhető, hogy amióta megépült az M7-es, az azóta úgy áll. A Magyar Közút pedig – megelőzendő a jogi procedúrákat – vadveszély táblákat helyezett ki. Ez is egy újabb magyar specialitás, mondhatni hungarikum. Az autós pedig játsszon dupla vagy semmit, mert mint tudjuk, kockázat nélkül nincs rizikó! De ez fordítva is igaz.
A szerk: A MABISZ honlapján olvasható, hogyan kell értelmezni a „Vadveszély” tábla figyelmeztetését és mit jelenthet az ilyenkor alkalmazandó, a „kellő óvatosságot” jelentő sebesség megválasztása:
„A vadveszélyre figyelmeztető tábla annyit jelent, hogy a gépjármű vezetőjének úgy kell megválasztania a gépjármű sebességét, hogy a vad hirtelen felbukkanása esetén is el tudja kerülni az ütközést. Ez este, egy kivilágítatlan erdei, és a vadak által sűrűn látogatott területen akár igen lassú, 20 km/órás sebességet is jelenthet.”
Jajj de jó! Ezek szerint este az M7-esen olyan sebességgel kellene közlekednem (ha nem akarom, hogy egy vadelütés költségei engem terheljenek, vagy nem akarok halálos balesetet kockáztatni), mint egy hepe-hupás földúton. Némi túlzással: sikerült sok százmilliárdból Budapest és a Balaton között építeni egy 2×2 sávos földutat, ami azért le van betonozva. Remek!
Értem én, hogy egyszerűbb (és olcsóbb) a vadvédő kerítés javítása helyett táblákat kitenni, ezzel mintegy áthárítva a felelősséget az autósokra, de ha már ez a módi, akár tovább is fejleszthető. Kátyús az út? Nehogy kijavítsák, az sok pénzbe kerül, elég, ha figyelmeztető táblákat tesznek ki. Kőomlás veszély? Nem kell oda drága védőháló, elég a tábla is. Baleset- vagy életveszélyes egy híd? Nem baj, ha van erre figyelmeztető tábla…
Ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná: Noooooooóóórmális?
Kíváncsian várjuk, mivel magyarázza a Magyar Közút az M7-es Vadveszély tábláit…
