„Tartsd a barátaidat közel magadhoz. Az ellenségeidet még közelebb.”
Ursula von der Leyen villámlátogatást tett május 9-én Orbán Viktor miniszterelnöknél.
Tudomásul kell vennünk – láthatjuk -, hogy a demokrácia egy állandóan változó entitás. Persze a “fejlődés” irányát egy bizonyos kör határozza meg, és nem a demokrácia első számú érintettje, az Istenadta nép.
A demokrácia szószerinti felbomlásának lehetünk tanúi. A demokrácia két alkotószavának kézzelfogható kettéválasztása folyik a nyugati világban. A “demos” („nép”) és a “kratos” (“hatalom”) mára már ujjbegyeinkben érezhető kettéválása, mi több, egymástól történő teljes függetlenedése és az átjárás még teljesebb hiánya vitathatatlan.
Az eredeti és hamisítatlan demokrácia alapköve a római jog, a jogállamiság. Legnagyobb ellensége a kettős mérce, a jognak igazságszolgáltatás és társadalmi egyensúlyfenntartó funkciója legteljesebb megcsúfolása, mi több, egyenesen a jogellenességek “jogi” keretekbe foglalásának hétköznapivá vált gyakorlata. Mindez úgy történik, hogy a már fent említett módon kettéosztott demokráciából kizárt “demos” felett pusztán a “kratos” gyakorolja hatalmát, képviseli kvázi önmagát, természetesen egyre erősebben hivatkozva az össztársadalmi érdekekre.
Úgy jártunk a demokráciával, ahogy a régi Hofi dalban hallhattuk: az igazságból elveszett az “i”.
Nyakunkon a soron következő világháború. A józan ész azt követelné, hogy összeszorított foggal és körömmel erősítsük meg az európai országok együttműködését a klasszikus demokráciafelfogás keretei között. Ehelyett továbblendülünk a birodalomépítés lenini útján. A következő feladat a tagállami vétó intézményének lebontása.
Nem az adott probléma megoldása a cél. Az adott probléma felhasználása folyik a cél érdekében.
Az, hogy az EU bürokraták morális és gazdasági nonszenszek garmadájával harcolnak az unió megmentéséért, már fel sem tűnik senkinek. Olyan ez az adminisztráció, mint a rákos sejtburjánzás. Saját védelmük érdekében mindent elpusztítanak környezetükben, ami biztosíthatná a túlélésüket. Ezt az önpusztítást kívánnák most felgyorsítani – ha ez még lehetséges -, az önrendelkezési jogok újabb amputációs kísérletével.
De van egy tüske a köröm alatt! A Karmelita Kolostorban van becsípődve. Budapestre kell hát repülni személyesen, hogy testközelből vizsgálhassuk meg, melyik irányból lehetne a leghatékonyabban kipiszkálni ezt a makacs tüskét. Eddig minél jobban piszkálták, annál mélyebbre fúrta magát. Most érte el azt a mélységet, amikor már annyira fájó, hogy minden mozdulat hangos felszisszenést okoz.
Az elnök asszony személyesen járt utána a kényes helyzetnek. Széles mosollyal az arcán végezte el a vizsgálatot.
Végigpásztázta a fájdalom okozóját, elraktározta a tapasztalatokat és ugyanazzal a semmitmondó, begyakorolt arckifejezéssel távozott, ahogy érkezett. Biztosak lehetünk abban, hogy közelebb érzi magát a megoldáshoz, mint amikor ide érkezett. Abban is biztosak lehetünk, hogy erre semmi oka nincs.
A tüske a köröm alatt nem mozdult.
Ugyanakkor legyünk résen, mert mindig van egy rés a falon. A birodalom nem tűri a nemeket. A végtelenségig nem.
Addig fúrnak-faragnak a kiskapuk nagymesterei, amíg el nem készítenek egy “mindenki számára” megfelelő megoldást, ahol a vétójog nélkül is maradéktalanul megvalósulhat minden nemzet szuverén továbbélése. Hogy sántít ez mondat? Ne felejtsük el: bizonyos körökben a logika hiánya alapkövetelmény.
Természetesen mai európai jogismeretünkre támaszkodva ennek egyelőre a jelenlegi alapszerződések alapján
nincs realitása. Azt gondolom azonban, hogy az elmúlt két esztendő történései megtaníthattak minket arra, hogy a cél mennyire tudja szentesíteni az eszközt. A rendkívüli helyzetek csodákra képesek. Számtalan, nemrégiben még elképzelhetetlen eseményen vagyunk túl, amiket még 6-7 éve is a lehetetlen kategóriájába soroltunk volna, gondolkodás nélkül. A migránsáradattól a férfiak szülésén át egy Európában kitörő, s azt saját létében fenyegető háborúig. Félek, hogy sok, ma még elképzelhetetlennek tűnő meglepetés vár még ránk.
Bízzunk abban, hogy a tüske képes lesz a helyén maradni. Saját vallomása szerint, ő annál jobban működik, minél nagyobb rajta a nyomás.
Fotó: Francois Walschaerts/AFP via Getty Images
