Nincs új a nap alatt. A parlamenti baloldal a választás után is ugyanúgy az emberek ellensége maradt, ahogy azelőtt is volt. Ennek legutóbb az Országgyűlésben is hangot adtak.

A baloldali megnyilvánulásokból eddig is az csendült ki, hogy nekik megfelelő lenne, ha a brüsszeli olajembargós tervekhez csatlakozva 7–800 forint lenne az üzemanyag ára. A jobbikos Gyöngyösi Márton egyenesen úgy fogalmazott, hogy a magas üzemanyag- és energiaárakhoz vezető szankciók jók és hatékonyak. Jávor Benedek pedig azt hangsúlyozta, hogy bizony a szankciók fájni fognak, különösen azoknak az országoknak, amelyek szoros függésben vannak Oroszországtól, ahogy mi is. Kocsis Máté pedig a Parlamentben felidézett egy baloldali blogbejegyzést is, amely kifejezetten azt húzta alá, hogy kicsit muszáj, hogy fájjon nekünk is az embargó.

Muszáj a fenét, ha elkerülhető. Mármint a józan gondolkodók szerint.

Látszik, hogy a megszólalók szinte dörzsölik a tenyerüket, hogy valami rossz történjen Magyarországgal. Konkréten a magyar emberekkel, hogy fizessenek többet, hogy veszítsék el az állásukat, hogy ugorjon meg a munkanélküliség a Gyurcsány-Bajnai kormányok időszakának két számjegyű mértékéhez igazodva. Titkon abban reménykedhetnek, hátha szembe fordulnak az emberek a kormánnyal, hátha a romló körülmények megbuktatják Orbán Viktort. Ezért szurkolnak Brüsszelnek is.

Nem akartak jót a választások előtt sem, s most sem tudnak semmi kreatívat, az emberek érdekeit védő intézkedést kitalálni. Ha egyáltalán akarnak, ami ugye kérdés.

Nekik az a jó, ami Brüsszelnek jó.

S hogy a fenti megnyilatkozások gazdái mennyire egy cipőben járnak a parlamenti képviselőkkel, arra jó példa az a fajta vádaskodás, amit például a jobbikos Lukács László György vezetett elő parlamenti felszólalásában. Szerinte ugyanis a kormány „12 évet kapott arra, hogy az energiafüggőséget valamilyen módon csökkentse”. Az számára nem öröm, hogy Magyarország az orosz forrással járt a legjobban. Ez is csak azért van most terítéken, mert váratlanul háború tört ki a szomszédban, amire emberemlékezet óta nem volt példa.

A szocialista Gurmai Zita pedig azzal sózta a nyilvánosság agyát: „kezdjék meg az energiaszektornak az átalakítását és ne csak kritizáljuk az embargókat”. Gurmai is tudja, hogy amit mond, az a választók arculcsapása. Az csak öt-tíz éven belül kivitelezhető és mindenképpen magasabb üzemanyagárakhoz vezet. Míg, ha az embargót érintő kritika révén sikeresek leszünk, amire van esély – lásd az Ursula von der Leyen-Orbán találkozót – akkor megőrizhetjük a rezsicsökkentést és az olcsóbb üzemanyagot.

A Brüsszellel való együttműködéshez pedig csak annyit, hogy – mint Szijjártó Péter kijelentette – „Magyarország támogatta az eddigi öt brüsszeli szankciós csomagot. Magyarország energiaellátásának garantálása azonban vörös vonal. Ennek a brüsszeli csomagnak az elfogadása több száz millió forintnyi kiadást jelentene Magyarország számára a kőolaj-finomítók technikai átállításának szükségessége miatt. Amely művelet legalább öt évet venne igénybe, és eredménye tekintetében csak egy szempont lenne biztos, mégpedig az, hogy az azután vásárolt kőolaj drágább lenne, mint amit jelenleg veszünk.”

Kocsis Máté pedig azt tette hozzá:

„Ez a szankciós politika a rezsicsökkentésre, a gazdaságra és az üzemanyagárakra atombomba. Nem lehet erre más szót használni. Éppen ezért helyes az az út, amelyen a kormány jár.”

És éppen ezért rossz, magyarellenes az, amit a baloldal követel. Ahogy azt tették mindig is.

Sajnos, hiába reménykedünk: ha baloldal, akkor továbbra sincs új a nap alatt.

Forrás és teljes cikk: 888.hu/Horváth K. József

Kiemelt kép: MTI