„Szerintem egy kicsit muszáj, hogy fájjon nekünk is” – fejtette ki a minap a 444 újságírója az uniós olajembargó mellett kardoskodván, „kicsi” fájdalomnak minősítve az energiarendszer bedöntését. „Gazdasági visszaesést okoz, inflációt okoz, a GDP nyilvánvalóan visszább fog esni, de morálisan ezt tartom helyesnek!” – tette még hozzá ez a szent ember; szégyellje magát (de nagyon durván) az, aki ennyi harakirit se képes vállalni jófejségből.

Leálló gazdaság, megugró munkanélküliség, itt-ott egy kis nyomor: pusztuljon, akinek derogál az ilyesmi, miközben Nyehotejevkában ágyúznak.

Bezzeg a 444 morálprédikátora. Instagram-oldala alapján emberünk vodkát például egyáltalán nem iszik, hanem beéri időnként egy üveg Ardbeg Uigeadaillal, vagy végszükség esetén akár a Blanton’s whiskyjével. Amely szűk negyvenezer forint körüli áron kapható per hétdecis palack – érezzük tehát, mennyire nagyvonalú a rózsadombi liberális, amikor simán vállalná a durvább inflációt. Szélsőséges esetben talán 60 ezer forintot is fizetne kedvenc single maltjáért, sőt, ideiglenesen akár teljesen le is mondana róla, mert ő morálisan ott van a topon. Nem úgy, mint a szabolcsi gazda, aki foggal-körömmel ragaszkodik a nyomorult mezőgazdasági inputanyagjaihoz.

De a morálbajnokok instagramos albumaiban böngészgetve feltűnhet az is, hogy a karácsonyi képeken egy szál pólóban feszítenek otthon – amivel önmagában semmi baj nincsen, csak mifelénk az már az orosz invázió előtt is úgy volt, hogy nem a termosztátot állítjuk magasabbra, hanem felveszünk egy pulóvert. (Korán kitanulta az efféle trükköket az, aki a szovjetrendszernek be nem hódoló és ezért csóró családba született.)

Mondhatni mi már békeidőben is alacsony fogyasztással törtünk borsot Putyin orra alá; kár, hogy a jelek szerint ettől nem köszöntött ránk a világbéke.

Persze ha a megmondóemberek a 444-től a holland uniós biztosig úgy kívánják, örömmel elfogadjuk tézisként, hogy a lemondásra való hajlandóság és a visszafogott erőforrás-felhasználás a morális felsőbbrendűség jele, csak akkor mielőtt bárki is megróná Magyarországot, amiért az vonakodik elgáncsolni gazdaságának legalapvetőbb szektorait, esetleg nézzen körül a saját portáján. Klassz például, hogy Frans Timmermans javasolja, szolidaritásból fűtsünk kevesebbet és járjunk biciklivel, csakhogy mifelénk 1000 ember közül még most is csak 390-nek van kocsija (az Európai Unióban ezzel a harmadik helyet foglaljuk el a legkevesebb autót használók versenyében), míg a biciklisek paradicsomában, Hollandiában ez az arányszám 494, az uniós átlag 526, az érdemi leküzdendő távolságokat felmutatni nem tudó és országszerte ingyenes tömegközlekedést kínáló Luxemburgban pedig 676.

Amennyiben e mintaországok mindenféle fogyasztása nyomokban konvergálni kezdene a magyarokéhoz, máris szívesebben nyúlnánk a nadrágszíjunkhoz, hogy rántsunk rajta egy jókorát.

Francesca Rivafinoli teljes írását a vasarnap.hu portálon olvashatják.

Kiemelt kép: Unsplash.com