Az ellenzék szerint a magyar vidéket az elmaradott, tájékozatlan, reggel 10-kor már részegen dülöngélő, egy keresztrejtvényt megfejteni képtelen emberek lakják, azaz a szellemileg visszamaradottak lakóhelye. Ezt a hazug, aljas állítást cáfolja fényesen az a vándorkiállítás, amely a vidék géniuszait, a vidéki muzeális intézmények legértékesebb és legkülönlegesebb műtárgyait mutatja be – olvasható a Magyar Nemzetben.

A téma forradalmian új, hiszen a vidék eme reprezentatív műtárgyanyagát még soha egy helyen és egy időben nem láthattuk. A vándorkiállítás első állomása Kecskemét, május 22-ig tekinthető meg itt a különleges tárlat, amely Gyula, Debrecen, Győr, Szombathely, Szekszárd és Eger után végül Budapestre érkezik jövő év végén. Hatvanhét intézmény 154 történeti, régészeti, néprajzi és művészettörténeti műtárgya mesél a látogatónak az elmúlt két évezredről…

….Végh Katalin, a Magyar géniusz program vezetője, a kiállítás főkurátora mutatta be a kiállítást. Elmondta, hogy 500 négyzetméteren láthatják az érdeklődők a 154 műtárgyat, melyeket a Vidéki Múzeumok Szövetségének tagintézményei adtak át. A vándorkiállítás az adott településre, múzeumra leginkább jellemző és legjelentősebb műtárgyakat vonultatja fel, melyek képviselik az intézményt, a települést, s annak történelmi és kulturális múltját. A géniusz mögött rejlő értéket maguk a műtárgyat felajánló múzeumok határozták meg.

– Volt, aki anyagi értéke vagy épp eszmei mondanivalója alapján ajánlott tárgyat, s volt, aki a legelső beleltározott műtárgyával vagy egy évszázados sztereotípia által definiálta önmagát. Így kerülhetett egy kiállításba Erkel aranykoszorúja, a salgótarjáni ’56-os sortűz áldozatának véráztatta inge, egy csornai faragott borotvatok és a makói hagymás talicska.

A magyar kulturális örökség tekintélyes részét a vidéki múzeumok őrzik, ez mennyiségét és értékét tekintve is páratlan. Ezeket a műtárgyakat többnyire csak a helyben élők ismerik, ritkán utazunk akár egy Mednyánszky-festményért vagy Sissi-relikviákért több száz kilométert. E gondolat mentén kezdeményezte a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége annak az ötletnek a megvalósítását, hogy a vidék legreprezentatívabb tárgyai egy nagyszabású tárlaton belül megmutatkozhassanak. A program a Petőfi 200 emlékév keretében, 3,5 milliárd forintos kormányzati támogatásból valósul meg, melyet a Magyar Vidéki Múzeu­mok Szövetsége koordinál. A szervezet a vidéki muzeológia társadalmi elismertségéért, a vidéki múzeumügy szakmai korszerűsítéséért, megújításáért dolgozik…

…A kiállítás megnyitóján Demeter Szilárd, a Magyar géniusz program kuratóriumi elnöke, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, miniszteri biztos indította el a programot.

– Sok múzeu­munk van, de egy az örökségünk. Ez az örökség sokrétű, sokszínű.

Elmondta, hogy ha elfogadjuk, hogy ez az örökségünk ad mélységet és tartást a jelennek, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a legtágabb értelemben vett magyar kultúra nem ismeri a jelenlegi országhatárokat.

– Legalább ezer éve élünk a Kárpát-medencében, de csak száz esztendeje választották szét a testvért a testvértől, csonkolták meg hazánkat, adták olyanok kezére örökségünket, akik nem sajátként vigyáztak rá. Ebből két feladat is következik: az egyik, hogy ezeréves felelősségvállalásunktól vezettetve még akkor is óvjuk örökségünket, ha az formálisan, vagyonjogilag nem a mi tulajdonunkban van. Még akkor is, ha nem köszönik meg nekünk. És ezt azért kell tennünk, mert a mai zűrzavaros időkben arra jöhettünk rá, jöhettek rá Kelet-Közép-Euró­pa nemzetei, hogy az örökségünk közös örökség. Hogy ugyanazon kulturális kódok alapján értjük meg a világot, már amennyire érteni lehet az egyre őrültebbé váló nyugati civilizációt…

…A Magyar Géniusz vándorkiállítás megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

Forrás: Magyar Nemzet/Bényei Adrienn

A teljes írás itt olvasható.

(Címkép: Teknős Miklós)