A II. András király által 1222. április 24-én kiadott kiváltságlevél a magyar azonosságtudat, történetszemlélet és politikai-közjogi gondolkodás egyik fundamentuma. Rajta áll a magyar történeti alkotmány évszázadokon átívelő, szervesen fejlődő architektúrája, amelyhez hasonló Európában csupán egy van, az angol.
A fehérvári országgyűlésen az ő és Béla fia, egyben trónörököse jelenlétében „a régen s újon történt ínségek kútfejei megvizsgáltottak”, s hosszas tanácskozás után született meg – a király és az ország egyetértésével – „ama híres Végzés, melyben mind a népnek jussai világosban magyaráztatnak, mind a királyi fölségé meghatároztatnak. Ezen Végzés aranypöcséttel erősíttetett meg a királytól.” – E szavakkal ajánlotta nagy reménységű ifjainknak 1805 márciusában Virág Benedek, a „szelíd tudományok volt királyi tanítója” II. András Aranybulláját, amelynek első magyar fordítója, egyben kiadója ő volt.
Az Árpád-ház utolsó teljhatalmú – s egész Európa egyik legjelentősebb és leggazdagabb – uralkodója, III. Béla király halála (1196) utáni években, különösen II. András 1205-ös trónra lépését követően felgyorsultak a mélyreható gazdasági és társadalmi változások főképpen a királyi földbirtokok, majd egész vármegyék, az országos és vármegyei tisztségek nagyszámú adományozása, a külföldi tanácsadók visszaélései, a nagyarányú bevándorlás, valamint az adóterhek növekedése és a pénzrontás következtében. Új szabályozásra volt szükség egy új kiegyezésre a király és alattvalói között. Az angol után a kontinensen ez az első európai „alkotmány.
Esti megvilágításban II. András király szobra a budapesti Hősök terén a Millenniumi emlékmű kolonnádján (Fotó: MTI/MTVA/Jászai Csaba)
A századokon átívelő magyar jogtörténet következő mérföldköve Werbőczy István 1514-ben elkészült Hármaskönyve volt. A kiváló jogtudós összegyűjtötte és egységes, rendezett formába foglalta az Aranybulla kiadása óta született törvényeket, a bevett és elfogadott rendi szokásjogot, s műve egészen 1848-ig „a köznemesség bibliája” volt. Így létrejött a magyar történeti alkotmány sok százados, szervesen fejlődő architektúrája.
Történeti alkotmányunk jogfolytonossága az 1944. március 19-én kezdődő idegen (német, majd szovjet) megszállással szűnt meg, s az alkotmányos parlamentarizmus 1990. május 2-i helyreállítása után sem tért vissza.
Mindazonáltal a tizenegy éve, 2011. április 25-én kihirdetett Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy mi, a magyar nemzet tagjai tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát; valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége; nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások alatt bekövetkezett felfüggesztését.
András királyi aranypecsétjét, amelyről a 31 pontból álló Aranybulla a nevét kapta, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban őrzik. András 800 évvel ezelőtt ezen a napon, a hagyomány szerint a székesfehérvári Csúcsos-hegyen hirdette ki az Aranybullát, a rendi állam magyar jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává váló oklevelet. Fotó: MTI/Vasvári Tamás
Ebben kimondatlanul benne van a nyolcszáz éves Aranybulla is, így az abban foglalt, illetve abból levezetett alapelvek – köztük a joguralom és a jogfolytonosság, a hatalommegosztás, a személyes szabadság és a tulajdon sérthetetlensége, a törvény előtti egyenlőség, az önkormányzat – ma is elevenek és érvényesek. S több mint jelképes, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak nyakában az Aranybulla (valószínűsíthető) pecsétjének pontos mása függ, a testület üléstermének falát pedig az Aranybulla hasonmása díszíti.
Az Aranybulla monumentális emlékműve a székesfehérvári Csúcsos-hegyen, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették. Nyolcszáz éve, 1222. április 24-én adta ki II. András király Fehérváron a magyar nemesség jogait első ízben rögzítő Aranybullát, amely évszázadokra a magyar jogrendszer egyik legfőbb tartóoszlopa, a történeti alkotmány fontos része lett. Fotó: MTI/Vasvári Tamás
Forrás és teljes cikk: Magyar Nemzet
Kiemelt kép: Országgyűlési Múzeum
