A CÖF-CÖKA által alapított Civil Igazságtételi Bizottság munkája alapvetően a kommunizmus idején elkövetett, máig feltáratlan és így következmények nélkül maradt bűnök bemutatását végzi. ifj. Lomnici Zoltán az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján kutatja a 2010 előtti átláthatatlan vagyonkezelés módszereit és következményeit.

Az átalakítás kapcsán számos vizsgálat, eljárás és nyomozás indult az ügyészi szervek irányításával. Az egyik ilyen nyomozás a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) kezdeményezése alapján indult meg. A CÖKA, jelentős mértékben támaszkodva az Állami Számvevőszék jelentésében foglalt megállapításokra, milliárdos vagyonvesztés alapos gyanúját észlelve 2010-ben feljelentést tett a számvitel rendjének megsértésének vétsége és az állami vagyon hanyag kezelése tárgyában az ÁPV Zrt., a KVI és az NFA, valamint ismeretlen tettesek ellen. A feljelentést a későbbiekben kiterjesztette az MNV Zrt.-re és a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsra is. A feljelentést az állami vagyon hanyag kezelését érintő részében a Fővárosi Főügyészség elutasította, amely elutasítással szemben a CÖKA panasszal élt.

A panasz a számvevőszéki jelentés tartalmára hivatkozva új tényeket is tartalmazott, melynek hatására a Főügyészség a panasznak helyt adott és a nyomozást elrendelte. A feljelentést a számvitel rendje megsértésének gyanúja kérdésében az V., és XIII. Kerületi Ügyészségre tette át, az ott elrendelt nyomozás végrehajtójaként a VPOP Közép-Magyarországi Regionális Nyomozóhivatala került kijelölésre. A Nyomozóhivatal nem hozott lezáró határozatot, mindössze egy értesítést küldött arról, hogy nem folytat nyomozást. Értesítésében arra hivatkozott, hogy 2009-ben hasonló ügyben már folytatott nyomozást, amelyhez képest új adatok nem merültek fel, így nem tartja indokoltnak, hogy nyomozzon, bár a dokumentum tartalma szerint nyomozott és azt le is zárta. A hivatkozott korábbi ügy az NFA egyik vezető beosztású munkatársának feljelentése alapján indult hivatali visszaélés bűntettének gyanúja tárgyában.

A nyomozás során a Nyomozóhivatal a megvizsgált jelentések, a meghallgatott tanúk vallomása és egy kirendelt könyvvizsgáló szakértő szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy az MNV Zrt. könyvelési rendszere szabályos, az elődszervezetek is akként működtek, emellett pedig a Vagyongazdálkodási Tanács eljárásait megfelelőnek ítélte. A szakértői véleményre hivatkozva a Nyomozóhivatal álláspontja az volt, hogy a történtek oka egyedül az, hogy a jogi szabályozás nem volt egyértelmű.

Ezt követően a CÖKA további észrevételeket tett, az ugyanis nem csupán alkotmányos jogokat sértett álláspontja szerint, hogy nem biztosított a jogorvoslat a vonatkozó „döntéssel” szemben, de elfogadhatatlan volt szerintük azért is, mert az véleményük szerint sértette valamennyi magyar állampolgár érdekét azzal, hogy figyelmen kívül hagyta az állami vagyon fokozott védelmének garanciális követelményrendszerét.

Azt sem tartották világosnak az értesítés alapján, hogy egy korábbi ügyben eljárt szakértő milyen módon bírálhatta felül az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltakat, és juthatott eltérő következtetésre.

A nyomozás eredményeként született döntés lényegében az ügyben tanúként meghallgatott személyek vallomására épült, akiknek elfogulatlansága nem is lehetett volna megítélésük szerint vizsgálható közvetlen érintettségük okán.
Figyelmen kívül maradt a feljelentő szerint, hogy a vagyontörvény átmeneti rendelkezései arra vonatkozóan világos rendelkezéseket tartalmaztak, hogy milyen konkrét feladatokat kellett elvégezni a megszűnő intézményrendszerbe tartozó szervezetek felszámolása kapcsán. Ide tartozott például a pénzügyi beszámolók, vagyonmérlegek és az azt alátámasztó vagyonleltárak elkészítése 2007. december 31-i fordulónappal, a számviteli, adózási és egyéb jogszabályok által előírt kötelezettségek teljesítése, a folyamatban lévő ügyekről szóló tájékoztatás elkészítése, a hatályos szerződések jegyzékének összeállítása, a legalább többségi állami részesedésű zártkörűen működő részvénytársaságokkal kapcsolatos szükséges intézkedések megtétele annak érdekében, hogy ügyvezetésük a jogszabályi rendelkezéseknek a következő év első napján megfeleljen.

Az Állami Számvevőszék jelentése többek között éppen e kérdések kapcsán állapította meg azt, hogy a feladatok egyáltalán nem, vagy nem határidőre lettek elvégezve. A jogsértés tehát nyilvánvaló, a számvevőszéki jelentés adataival alátámasztott volt, ami alapján a működés szabályosnak minősítése elfogadhatatlan. Szintén elfogadhatatlan a felelősségre vonás elmaradása is, hiszen a vagyontörvény konkrétan megjelölte a törvény végrehajtásának felelősét a pénzügyminiszter személyében. Ugyanezt a felelősséget határozta meg egy korábbi, 2006-os kormányrendelet is.

A törvény végrehajtása keretében a pénzügyminiszter határozott utasítást kapott a három elődszervezet 2007. december 31. napjával történő megszüntetésére. Vizsgálandó, hogy hogyan kerülhetett erre sor a szervezetek vagyonmérlegének és vagyonleltárának elkészítése nélkül, illetőleg, hogy a cégbíróság milyen alapon jegyezte be az MNV Zrt.-t úgy, hogy a korábban megjelöltek szerint nem csatolt nyitómérleget, és hogyan történhetett meg az elődszervezetek cégbírósági törlése zárómérlegek nélkül. Az is vizsgálandó, hogy bár az MNV Zrt. önmagában aggályos módon utólagos vagyonmérleget készített az Állami Számvevőszék vizsgálatának ideje alatt, majd többször módosította is, hogyan kerülhetett sor annak elfogadására, különös tekintettel arra, hogy jelentésében az Állami Számvevőszék azt nem tartja hitelesnek.

A 2007 októberében a pénzügyminiszter által kinevezett, és az elődszervezetek vezetőségével személyi összefonódásokat mutató Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, melynek feladatkörébe ugyancsak beletartozott a vagyontörvény végrehajtása, nem intézkedett a hiányzó zárómérlegek és vagyonleltárak elkészítése iránt, ahogy korábban a pénzügyminiszter sem.

MNV

kép: MNV/Bielik István

A mulasztás érthetetlen, tekintve, hogy az addig folyamatosan működő elődszervezetek a szabályszerű dokumentumok elkészítésére alkalmasak voltak éppúgy, ahogyan az azt megelőző években. A szükséges szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező személyzet azonban nem kapott utasítást a munka elvégzésére, azt, az átadás koordinálását inkább külső cégekre bízta a Vagyongazdálkodási Tanács. A gyors, pontos és precíz átadás-átvételhez kellő alapot nyújtottak volna az elődszervezetek szakemberállománya által a számviteli szabályok előírása szerint havonta elkészített főkönyvi kivonatok. A szabályszerű mérlegek és leltárak elkészítésének tehát látszólag semmilyen szakmai akadálya nem volt.

Az is vizsgálandó volt a feljelentő meggyőződése alapján, hogy kinek az utasítására, és milyen körülmények között kerülhetett sor az elődszervezetek vezetőségének felmentésére anélkül, hogy a rájuk bízott állami vagyonnal elszámoltak volna. A számviteli törvény és a vagyontörvény alapján a felmentett vezetőknek ugyanis világosan megfogalmazott kötelezettsége volt a beszámolók elkészíttetése, valamint a könyvvezetés és könyvvizsgálat biztosítása.

E kötelezettségüknek azonban, mely alól a rendelkezésre álló adatok alapján jogszerű felmentést nem kaptak, nem tettek eleget, s felelősségre vonásukra sem került sor. Az intézkedések mai napig büntetlen elmulasztása következtében állt elő az a helyzet, hogy az elődszervezetek által kezelt vagyon a költségvetési intézmények és más szervezetek éves beszámolóiban nem szerepelt, így az az államháztartáson kívülre kerülhetett. Azt mindenesetre az ÁSZ jelentései alapján megállapította a feljelentő, hogy az állami vagyon áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen lett. Az ellenőrzéshez szükséges adatokat az MNV Zrt. a számvevőszéki ellenőrzés során sem bocsátotta rendelkezésre, ezzel rendkívüli módon zavarva az ellenőrzést az Állami Számvevőszék jelentése szerint.

Az ellenőrzés során a határidejéhez és a cégbírósági bejegyzéshez képest megkésve, utólagosan készített nyitó mérleg főösszegét az MNV Zrt. először 1 771 milliárd forintban állapította meg, majd a számvevőszéki vizsgálat alatt módosította 15 966 milliárd forintra. Az első hivatalos vagyonmérleg tehát félrevezető volt, hamis adatokat tartalmazott.

Az elődszervezetek hatályos szerződései vonatkozásában ugyancsak vizsgálandó azon tény körülményei, hogy az átadás során több mint 3 500 szerződés eltűnt, nem lelhetők fel, az 5 millió forintot meg nem haladó értékű szerződéseket pedig nem hozták nyilvánosságra, mellyel sérült a közérdekű adatok megismerhetőségéhez fűződő alapvető jog.

Emellett az NFA szerződési állományában több ezer szerződés korrigálása történt meg a bérleti díjak vonatkozásában. Az MNV Zrt. a bérleti díjak emelkedését nem vette figyelembe, nem számlázta ki a megnövekedett díjrészt, ezáltal a magyar állam és a költségvetés jelentős bevételektől esett el.

Összegzés

Az Állami Számvevőszék álláspontja szerint végeredményben a kialakított vagyonkezelői rendszer stratégiai és jogi szabályozása világos, egyértelmű és elégséges-e a törvényhozói szándékok érvényesítéséhez, a működés gyakorlata biztosította-e a vagyongazdálkodással kapcsolatos célok, elvárások teljesülését. Az MNV Zrt. szervezeti rendje teljeskörűen szabályozott volt-e, összhangban volt-e az elvégzendő feladatokkal, a vagyontörvény, illetve más jogszabályok előírásaival. Eredményesek, szabály- és célszerűek voltak-e a döntéseket meghozók beavatkozásai, döntései, biztosított volt-e a döntési folyamatok átláthatósága, hatásának mérése, a felelősség megállapítása.

A kialakított vagyonkezelői rendszer stratégiai és jogi szabályozása több ponton nem egyértelmű, ellentmondásos, rendelkezései hiányosak, lezáratlan jogvitákat eredményeztek. A stratégiai és jogi szabályozás 2008-ban nem volt elégséges a törvényhozói szándékok érvényesítéséhez, a Vtv. céljai nem valósultak meg. A vagyontörvényben kitűzött általános célok nem teljesülésének okai a vagyontörvény nem indokolható gyorsaságú bevezetésére, a vagyontörvényben és a végrehajtási rendeletekben lévő pontatlanságokra, az alapítás hiányosságaira, az ún. elődszervezetek megszüntetése körülményeire, a feladatok és a felelősség pontos meghatározásának hiányára, a döntéshozók kellő időben meg nem hozott döntéseire, illetve a döntések nézetkülönbségek tisztázása miatti elhúzódására vezethető vissza. Következményei az el nem, illetve a törvényes határidőig el nem végzett feladatok sokasága, a jogszabályoknak való nem megfelelés voltak. A feladatok el nem végzésének, a törvényes és vállalt határidők be nem tartásának nem volt következménye, a hiányosságok elkerülhető költségeket, kifizetéseket is eredményeztek. A hiányosságokra már 2008-ban mind az ÁSZ, mind az EB felhívta a figyelmet, azok a döntéshozók számára ismertek voltak.

Az MNV Zrt. szervezeti rendje nem volt átfogó jelleggel szabályozva egyrészt, mert a 2008. november 12-éig hatályos SZMSZ hiányos volt a döntési és felelősségi hatáskörök meghatározásában, illetve nem volt összhangban az elvégzendő feladatokkal, másrészt egyes törvényekben, illetve belső utasításokban előírt szabályzatok nem készültek el .A feladat-, hatás- és felelősségi kör együttes, összehangolt szabályozása sem a Vtv.-ben, sem az SZMSZ-ben nem valósult meg, ami megnehezítette, vitathatóvá tette a felelősség egyértelmű megállapítását. A mulasztásokért a döntéshozók közös felelőssége vethető fel. A döntési folyamatok átláthatósága részben volt biztosított, a döntési folyamatok egyes esetekben nem épültek egymásra, a meghozott határozatok pedig több esetben nem tartalmazták pontosan a döntés tárgyát, általában nem utaltak a döntési hatáskörre (pl. saját/átruházott), és nem fejtették ki a döntések indoklását.

A döntések hatását nem mérték. Az MNV Zrt.-re kialakított szabályozási és működési rendszer gyakorlata nem eredményezett hatékonyság javulást, mert az új vagyonkezelési rendszerben a jogszabályok nem érvényesültek maradéktalanul, a szervezet működése és egyes szabályzatok nem voltak összhangban, a döntési folyamatok egyes esetekben nem épültek egymásra, illetve egyes döntések egymással nem voltak összhangban. Az ellenőrzési rendszer nem működött teljes mértékben, illetve a feltárt problémák több hónapos késéssel sem oldódtak meg. Így az új vagyonkezelési rendszer gyakorlata nem biztosította a vagyongazdálkodással kapcsolatos célok megvalósítását.

Szerző: ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

(Címkép: police.hu)

A tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható: ifj.Lomnici Zoltán – Hová tűnt a közvagyon