A CÖF-CÖKA által alapított Civil Igazságtételi Bizottság munkája alapvetően a kommunizmus idején elkövetett, máig feltáratlan és így következmények nélkül maradt bűnök bemutatását végzi. ifj. Lomnici Zoltán az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján kutatja a 2010 előtti átláthatatlan vagyonkezelés módszereit és következményeit.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) korábbi jelentéseinek megállapításai alapján kimondható, hogy a 2007-es vagyontörvény elfogadása nyomán, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. és elődszervezetei közötti vagyonmozgásoknál a 2010 előtti kormányzat – szándékolt, megfontolt, előre megtervezett módon – egy nehezen követhető, átláthatatlan vagyonkezelési helyzetet teremtett. Ezzel az akkori kormány megakadályozni kívánta a későbbi elszámolást a magyar nemzeti vagyonnal. A Magyarország állami vagyonát kezelő, 2008-tól megszüntetett intézmények zárómérlegeit – amelyek az újonnan létrejövő MNV Zrt. nyitómérlegének alapjául szolgáltak volna – nem készítették el, az MNV Zrt. nyitómérleg nélkül kerülhetett a cégbíróság által bejegyzésre. Ilyen körülmények között nehéz tényleges átadás-átvételről beszélni, és az új intézmény átláthatatlan módon, megállapíthatatlan nagyságú állami vagyon mellett jött létre, és kezdte meg 2008. január 1-jén a működését.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy az ÁSZ ellenőrzésének célja annak értékelése volt, hogy az állami vagyon átlátható, szabályszerű, gazdaságos, hatékony és eredményes hasznosításának, kezelésének javítására kialakított vagyonkezelői rendszer és a tevékenység gyakorlata megfelelt-e a törvényhozói céloknak; a rendszer kereteit meghatározó stratégia és jogi szabályozás világos, egyértelmű és elégséges volt-e az állami vagyonkezelés érvényesítéséhez; az állami vagyon kezelésére és hasznosítására létrehozott intézményrendszer – a rábízott vagyonnal való gazdálkodásban – biztosította-e az állami ingatlanvagyon, a Nemzeti Földalapba tartozó földvagyon és az állami tulajdonú társasági részesedéssel működő társaságok vagyona felett az állami vagyon hatékony működtetését, állagának védelmét, értékének megőrzését, hasznosítását, gyarapítását; a társaság működési bevételei, ráfordításai az üzleti tervében meghatározott célkitűzéseknek és a költségvetési törvényben meg-határozott előirányzatnak megfelelően alakultak-e; saját vagyona gazdálkodásában érvényesültek-e a szabályszerűségi, célszerűségi, takarékossági, gazdaságossági, hatékonysági, eredményességi szempontok; megfelelt-e a szabályoknak, a vagyontörvény céljainak és a döntéshozók elvárásainak – a rábízott és a saját vagyon elkülönített nyilvántartásában is – a könyvvezetés, a pénzügyi, számviteli, beszámolási és a vagyon nyilvántartások rendszere; garantálták-e a kialakított informatikai rendszerek a kimutatások, nyilvántartások teljes körűségét.

A 2007-es vagyontörvény az állam tulajdonát képező javak kezelésével és gazdálkodásával foglalkozó intézmények esetében a korábbi, három elkülönült intézményből – az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt.-ből, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságból és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetből – álló rendszert megszüntette. A három szervezet tulajdonában álló nemzeti vagyont pedig az MNV Zrt.-re mint az előd-szervezetek jogutódjára ruházta át olyan módon, hogy – a törvény ezen intézkedéseinek végrehajtása során – követhetetlenné vált a nemzeti vagyon sorsa.Ez megnehezítette egyes gazdasági bűncselekmények, például a hűtlen kezelés tényének későbbi megállapítását; vagyis annak felderítését, hogy a megbízott vezetők, akiket akkor az állami vagyon kezelésével bíztak meg, a törvényi-alkotmányos kötelességeik megszegésével súlyos vagyoni hátrányt okozhattak-e a magyar államnak.

A Számvevőszék a jelentésében (2007) megállapította: „a kormány előzetesen koncepcionális javaslatot nem tárgyalt, a gazdasági hatásokat nem számszerűsítették, nem készült hatástanulmány. A következmény az el nem, illetve a törvényes határidőig el nem végzett feladatok, a jogszabályoknak való nem megfelelés, a felelősségre vonás elmaradása volt.”

Az ÁSZ jelentése továbbá rögzíti, hogy a törvény előírásai ellenére e kötelező feladatokat nem hajtották végre, az elődvállalatoktól a felelős vezetőket büntetőjogi felelősségvállaló nyilatkozat nélkül, hiteles, auditált és aláírt mérleg elkészítésének figyelmen kívül hagyásával és leltározás nélkül engedték el. Kiemelten súlyos mulasztásként, a törvényességi felügyeletért is felelős cégbíróság (a számviteli és a pénzügyi törvény előírásait be nem tartva) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt ötvenmillió forint jegyzett tőkével bejegyezte, annak ellenére, hogy az MNV a cégjegyzékbe vétel idején nem rendelkezett auditált induló mérleggel.

Ez a zavaros helyzet ahhoz vezethetett például ahhoz, hogy a 2008-as sukorói telekcsere körüli ügy vonatkozásában az Állami Számvevőszék 2009. augusztus jelentése (az MNV Zrt. 2008. évi tevékenységéről) a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (mint az MNV Zrt. ügyvezető szerve) kiszolgáltatott helyzetét állapította meg az érintett időszakban.

Az MNV Zrt. akkori vezérigazgatója által saját és átruházott hatáskörben hozott döntéseket nem átláthatóan és döntés-előkészítési hiányosságokkal – a belső vélemények figyelembe vétele nélkül – hozták meg. Az ÁSZ már korábban javasolta e hiányosságok megszüntetését, illetve a mulasztások miatti felelősség megállapítását kérte az érintettektől.
A Számvevőszék cselekvési kezdeményezéseit azonban nem követték a szükséges, érdemi válaszlépések, így az átalakítás jogi szabályozása nem megfelelő maradt. A jogi szabályozást tehát több ponton hiányosnak, illetve ellentmondásosnak találta az ÁSZ, és az átalakításhoz kapcsolódó feladatokat egyáltalán nem, vagy határidőn túl végezték el. A mulasztásokért, a rossz döntésekért a felelősségre vonás elmaradt.

A vezérigazgató vezetése alatt hatáskör-túllépésékkel, jelentős részben jogszabályokkal ellentétes döntéseket hoztak, miközben az állami szervezetek vezetőiként többen kísérletet tettek arra, hogy egy idegenforgalmilag frekventált helyen lévő, állami területet Sukorón egy üzletemberrel kicseréljenek egy jóval csekélyebb értékű földterületre. A telekcsere kapcsán a szabálytalanság – és legkomolyabb aggályként a súlyos értékaránytalanság – gyanúját először a Számvevőszék jelentése, majd az ügyészség hivatalos értékbecslése erősítette meg.

Ami a vagyonkezelő további sorsát illeti: 2009-ben a köztulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőinek javadalmazását korlátozták, az elérhető jövedelmet – törvényi szinten rögzítve – maximalizálták. Az ÁSZ jelentése alapján a takarékossági elvet egyáltalán nem érvényesítették, és a törvényi előírásokat sem tartották be, két legfelsőbb vezető és tizenhét bizottsági tag kaphatott akkor havi 9,3 millió forinttal több pénzt a törvényben meghatározott mértéknél. A számvevőszéki jelentés alapján ugyanakkor tényleges, minőségi munkát, ennyi ellenértékre feljogosító hasznos tevékenységet nem végeztek.

Allami Szamvevoszek

kép: Origo

Az ÁSZ megállapította továbbá, hogy a 2008. január 1-jén ténylegesen meglévő állami vagyon 2009 első felében nem volt rekonstruálható, és az MNV Zrt. számviteli nyilvántartásában nem voltak követhetők a gazdasági események.
Az ellenőrzéshez elengedhetetlen adatokat az MNV Zrt. az ellenőrzés során nem biztosította a Számvevőszéknek, ezzel alaposan megnehezítve, és zavarva az utólagos vizsgálatot – szintén az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltak alapján. Az első hivatalos vagyonmérleg tehát félrevezető módon, hamis adatokat tartalmazott, a felelősségre vonás azonban elmaradt.

A díjszámítások és számlázások módja miatt az akkori magyar állam (és a költségvetés) jelentős bevételektől esett el. Mindezen tények ellenére a politikai elszámoltatás – a nemzeti vagyon 2010 előtti, felelőtlen, herdáló kezelése kapcsán – elmaradt.

Summa summarum: 2010 előtt a kormányzó baloldal – két ciklus alatt – 190 társaság állami tulajdonhányadát adta el, a büdzsébe befolyó 750 milliárd forint jelentős része azonban mintha el is tűnt volna onnan. Emiatt sem juthatott forrás a gazdasági válság idején a különböző társadalmi csoportok célzott támogatására, mint történik például napjainkban a leginkább kiszolgáltatott nyugdíjasok vagy a 25 év alatti, munkát vállaló fiatalok esetében.

Manapság ugyanis a nemzet vagyonát megvédi a magyar kormány, az megerősített alkotmányos védelmet élvez. Az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése is kimondja, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, és hogy „a nemzeti vagyon „kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele”.

(folytatjuk)

Szerző: ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

(Címkép: MNV/Bielik István)