Mint ahogyan Putyin megtámadta Ukrajnát, úgy vette a Nyugat frontális támadás alá Magyarországot. Várható volt, de senki nem hitte el, hogy így, ennyire aljas módon bekövetkezik.

A választási kampány hajrájában a korábbi szórványos lövöldözés után megindult az európai össztűz a magyar politika, a kormány és természetesen Orbán Viktor ellen. Az ember csak kapkodja a fejét a virtuális golyók elől. Védekezésbe szorul, nincs muníciója. Aljasságra aljassággal kellene reagálni, az meg nem megy.

Nézem a német közszolgálati tévé, a ZDF esti, legnézettebb műsorát. Negyven percet szentelnek arra, hogy bemutassák Orbán rendszerét, a Kelettel való kereskedésre épült korrupciót, a mindenre szemet hunyó Fidesz-barát önkormányzatokat, az elnyomott ellenzéki sajtót. Nem maradhat ki Alföldi Róbert kultúrpanasza, az azonos neműek gyermekvállalási nehézsége, az igazság jogi bajnoka sem.

És persze mindenkinek látnia kell a nagy reménységet, az ellenzéki keresztény, sokgyermekes, mindenhez értő miniszterelnök-jelöltet, akinek korrupcióellenes kampánya az EU-pénzekkel való visszaélések feltárására épül. Hiszen sok igaz magyar ember szemét zavarja, hogy az orbáni Magyarország elfordult a Nyugattól, Putyin-barát politikát folytat, és semmibe veszi az európai értékeket.

Az osztrák közszolgálati tévé dokumentumfilmjében – Magyarország, Orbán illiberális demokráciája – ugyanezt az ismert brüsszeli és levitézlett magyar ellenzéki politikusok mondják el hitelesen hazánkfia, Lendvai úr felkészült moderációjában. Mindig ugyanazok a brüsszeli figurák, a teljesség igénye nélkül: Michael Roth/SPD, Daniel Freund/Zöldek, Manfred Weber/Európai Néppárt elnöke, Katharina Barley/SPD, Martin Schultz/SPD, Jean Asselborn/luxemburgi Szocialista Munkáspárt, Monika Hohlmeier/CSU és a hazai megmondóemberek: Karácsony főpolgármester, Hadházy elszámoltatóbiztos-jelölt és az ilyen filmekből elmaradhatatlan Magyar Bálint, az örökbecsű Maffiaállam című mű alkotója. A cél: Orbán Viktort diktátorként bemutatni, hogy lássák a népek, mekkora veszély ő az európai egység számára. Az egység számára, ami nincs.

A sort folytathatnám, mert valamilyen szinten mindennap bekerülünk a német–osztrák és egyéb állami tévéadásokba, és mindig negatív színezettel. Ha valakinek nincs tévéje, az sem marad információ nélkül ebben a világban. A nyomtatott és online sajtó is szórja a konzervatív Magyarországot, a magyar kormány politikáját lejárató, manipulatív tudósításait, amikhez a forrásanyagot az ellenzéki összefogás nemzetközi kampánystábja biztosítja. És nemcsak német nyelvterületen, hanem mindenütt, ahova a vörös-zöld globalista médiapolip csápjai elérnek. A fene gondolta volna, hogy még a finnek is beavatkoznak a baloldal mellett a magyar választási kampányunkba.

Mert ne szépítsük, erről van szó, beavatkozásról! Ez a nyugati tüzérség össztüze, amihez keleti pergőtűzzel Zelenszkij ukrán elnök is csatlakozott. Mondanám neki, hogy inkább a saját országával foglalkozzon, de ő is csak azzal foglalkozhat, amire megbízása van. Most éppen Magyarország vegzálásával.

Ez úgy szokott lenni a háborúban, hogy ha a célterületet (Magyarországot) pergőtűzzel fellazították, jöhetnek a diverzánsok, és indulhat a közeli támadás. A diverzánscsapat a kor legmodernebb technikai eszközkészletével avatkozik bele törvénytelenül a választások tisztaságába, trollhadsereggel, adathalászokkal és heckerekkel.

A heckerfőpróba már megvolt, a jobboldali portálok elleni feltörési kísérletek, sms-esek, Facebook-oldalak letiltása. És ne legyenek kétségeink, a Nemzeti Választási Iroda honlapját kellő időben kellő támadás fogja érni. Kész szerencse, hogy a választás papíralapon történik.

A közelharcot a Kapitány vezetésével indítják, verbális fegyvereket vetnek be, és a választási stábokba összetoborzott gyalogok majd kellő időben, az előzetes utasítás szellemében fognak eljárni.

A pesszimistábbak mindenesetre felkészültek a vereségre. Ők már csomagolnak, mert egy újabb vereséget már nem tudnának elviselni. Ebben az országban most sem lehet élni, ha megint a Fidesz győz, akkor pláne nem! Hagyjuk, hadd próbálkozzanak az áhított Nyugaton! Ott, ahol már bevezették az energia-szükségállapotot, ahol hét százalék fölött az infláció, és duplájára, triplájára nőtt a rezsiköltség. A hangjukat sem hallathatják, mert azokban a nagy demokráciákban ellenvéleménynek helye nincs. Ha nem hiszik, járjanak utána!

Forrás: Magyar Hírlap

Szerző: Rab Irén történész

Címkép: ZDF logo