A CÖF-CÖKA által alapított Civil Igazságtételi Bizottság munkája (pl. Fricz Tamás portálunkon közzétett elemzése) alapvetően a kommunizmus idején elkövetett, máig feltáratlan és így következmények nélkül maradt bűnök bemutatását végzi, de a rendszerváltás utáni idők legsúlyosabb gaztettéről, a 2006-os gyurcsányi terrorakcióról sem feledkeztek meg. A brutális rendőri fellépések előzményeit, az akkor történtek hátterét és az elmaradt felelősségre vonás okait Dr. Magyar-Zsolnay Attila alkotmányjogász elemzése mutatja be.

2006. szeptember 19-21: Jogsértések a tüntetők ellen

Az Index internetes honlapján 2006. szeptember 19-én megjelent egy hír: „Gyurcsány Ferenc kedden késő este a fővárosi eseményeket kísérő irányító központban lesz, mondta az MTI-nek László Boglár, a miniszterelnök sajtófőnöke kedden kora este. […] Az sem kizárt, hogy a kormányfő az éjszakát is ott tölti. A kormányfő szóvivője közölte, hogy az irányító központ célja, hogy „az összes mozgósítandó és mozgósítható erő viszonylag könnyen és gyorsan koordinálhatóan elérhető legyen”. A miniszterelnök végig követte az eseményeket, és közvetlen kapcsolatban volt a rendőri vezetéssel.

Másnap délelőtt Gyurcsány Ferenc elégedetten nyilatkozott: „Nincs türelem a rendbontókkal szemben, a leghatározottabban fel kell lépni ellenük” jelentette ki a kormány szerda délelőtti ülésének nyilvános részén Gyurcsány Ferenc.  A miniszterelnök szerint Budapesten és Magyarországon rend van, a rendőrség éjszaka megvédte az embereket. „Az elmúlt éjszaka és hajnalban a rendőrség példamutató határozottsággal és egyértelműséggel állította helyre a rendet”. Demszky Gábor akkori főpolgármester is elégedetten nyilatkozott a rendőri fellépésről. A „példamutató” kifejezés, miként azt a Civil Jogász Bizottság Jelentése is kiemeli, azt jelentette, hogy a következő napokban a tüntetőkkel, rossz helyen, rosszkor tartózkodókkal szemben a rendőröknek a szeptember 19‑20‑i éjszakai fellépést kell példának tekinteniük. E nyilatkozat a másnapi és a 2006. október 23‑i, rendőrök által hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, súlyos testi sértés és más bűncselekmények tekintetében szándékmegerősítő pszichikai bűnsegélynek tekinthető .

Gyurcsány Ferenc egy 2006. szeptember 21-i interjúban a következőket mondta: „Úgy látom, hogy a magyar rendvédelem erre a kihívásra képes a kedd esti és a tegnap esti minőségben reagálni, és a rendet tartósan fenntartani”.

Néhány évvel később, 2010. szeptember 23-án Gyurcsány Ferenc Kövér László házelnöknek írt levelében írta: „Miniszterelnökként természetesen többször beszéltem rendőri vezetőkkel, részt vettem a Nemzetbiztonsági Kabinet ülésein. Tájékoztatót, értékelést kéretem, továbbá megfogalmaztam elvárásaimat” .

Az „embervadászatnak” nevezett 2006. szeptember 19-20 és szeptember 20-21-i rendőrségi jogsértések tekintetében megállapítható, hogy Gyurcsány Ferenc rendszeresen találkozott rendőri vezetőkkel, és ismeretlen tartalmú utasításokat adott nekik.

Gyurcsány televíziós nyilatkozatában a rendőrök fellépését „példaértékűnek” tartotta, a rend helyreállítása miatt a rendőri vezetőket megdicsérte. Ebből következtethető, hogy a volt miniszterelnök számunkra nem ismert utasításában bizonyosan szigorú, határozott fellépését várt a rendőrségtől. A fenti dicséret pedig szándékerősítő hatása miatt felvetődik a volt miniszterelnök pszichikai bűnsegédi felelőssége a 2006. október 23-i rendőri jogsértések tekintetében.

A Nemzetbiztonsági Hivatal 2006. októberi felhívása hatása a gyülekezési jog gyakorlására

A 2006. szeptember 18-20-i, illetve a későbbi 2006. október 23-i jogsértések súlyához képest jelentéktelen epizódnak tekinthető az a nyilatkozat, amelyre a 2007-ben hivatalba lépő új ombudsman, Szabó Máté hívta fel a figyelmet. 2006. októberben a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), amelynek elnöke a tárgyalt időszakban Galambos Lajos vezérőrnagy, a hivatalt felügyelő miniszter Szilvásy György volt, „közleményt” adott ki, amelyben „a jogellenes cselekményben való passzív részvétel esetleges büntetőjogi következményeire is kiterjedően felhívta a békés demonstrációkban érintett lakosság figyelmét a lehetséges veszélyekre.”  Szabó Máté az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 16. §. (2) bekezdése alapján hivatalból vizsgálatot rendelt el annak tisztázása végett, hogy a bejelentett, békés szándékú tüntetéshez nem kapcsolódó rendzavarás provokáción alapult-e, volt-e terrorfenyegetettség az országban, a Nemzetbiztonsági Hivatal hatáskörét nem lépte-e túl akkor, amikor közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a tömegzavargásokban való passzív részvétel is bűncselekmény elkövetőjévé teheti az állampolgárt.

Szilvasy Gyorgy

Szilvásy György szerint minden jogszerű volt (kép: Origo.hu)

Szilvásy György a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, az ombudsmani tájékoztatáskérésre válaszul előadta, hogy az NBH bűnüldözési feladatai ott és akkor jelentkeznek, amikor a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét törvénytelen eszközökkel akarják megváltoztatni, vagy megzavarni, illetve az állam alkotmányos szerveit jogszabályellenesen próbálják befolyásolni. A fentiek alapján Szilvásy arra következtetett, hogy a 2006. őszi demonstrációk időszakában az NBH feladatkörében – hatáskörét túl nem lépve – járt el. Közleményében a jogellenes cselekményekben való passzív részvétel esetleges büntetőjogi következményeire is kiterjedően felhívta a békés gyülekezési joggal élni kívánó állampolgárok, illetve a demonstrációban érintett lakosság figyelmét a lehetséges veszélyekre. A célja ezzel a bűncselekmények elkövetésének megelőzése, prevenció volt, a közlemény – tartalmát tekintve – valóságos veszélyekre figyelmeztetett, az állampolgárokat jogkövető magatartásra, a gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó törvényi előírások betartására ösztönözte. A miniszteri tájékoztató tartalmazta azt is, hogy az NBH a 2006. őszi események kapcsán egyeztetett és együttműködött a nyomozó hatóságokkal. A fővárosi főügyésszel és helyettesével, valamint az érintett kerületi ügyészségével személyesen is egyeztetett, de a közlemény kiadása nem volt tárgya beszélgetésüknek. Szilvásy György kifejtette azt is, hogy provokáció vádját egyetlen esetben, így a közlemény megfogalmazásával és kiadásával összefüggésben sem vetette fel. A közleménnyel kapcsolatban államtitok, vagy szolgálati titok megsértése sem merült fel, mivel az minősített adatot nem tartalmazott.

Szabó Máté vizsgálata során kitért a Nemzetbiztonsági Hivatal közlemény kiadására vonatkozó hatáskörére. Az Alkotmány 45. §. (1) szerint az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják, a résztvevők által tanúsított magatartás megítélése büntetőeljárás esetén a bíróságok, szabálysértési eljárás esetén a szabálysértési hatóságok, nem pedig az NBH feladata. Közleményében az NBH iránymutatást adott a lakosságnak arról, hogy minek minősülhet az olyan eset, amikor az erőszakos cselekmények helyszínén jelenlévőket, de abban részt nem vevő, békés céllal ott tartózkodókat az események magukkal sodorják.  Az Alkotmánybíróság a 60/1992. (XI. 17.) számú határozatában kifejtette, hogy: „.minisztériumi, egyéb állami központi szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések, amelyek nem a Jat. garanciális szabályainak betartásával kerülnek kibocsátásra, sértik az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos követelményeit…Bár a bennük foglalt jogértelmezésnek, jogalkalmazási szempontnak semmiféle jogi ereje, kötelező tartalma nincs, miután az államigazgatás központi szervei bocsátják ki, alkalmasak arra, hogy a címzetteket megtévesszék, s a címzettek kötelező előírásként kövessék azokat”. Az ombudsman megállapította, az NBH hatáskör hiányában járt el, hiszen a Jat. szabályai alapján annak kiadására nem volt jogosult. Az „állampolgárok megtévesztésére alkalmas NBH-közlemény összeegyeztethetetlen a jogállamiság elvével, valamint az abból levezethető jogbiztonság követelményével, és ezáltal visszásságot okozott az azt kötelezőként elfogadó állampolgárok tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben is” .

Galambos Lajos

Galambos Lajos az NBH egykori elnöke (kép: Origo.hu)

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi. CXXV. törvény 5. §.-ban rögzíti a Nemzetbiztonsági Hivatal a tárgyalt közlemény szempontjából releváns hatásköreit:

  1. h) a nyomozás elrendeléséig végzi az állam elleni bűncselekmények (Btk. XI: fejezet), illetve működési területén a külföldre szökés (Btk. 343.§.), a zendülés (Btk. 352. §.), és a harckészültség veszélyeztetése (Btk. 363. §.) bűncselekmények felderítését.
  2. i) felderíti a terrorcselekményt (Btk. 261.§), ha a bejelentés a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz érkezett, illetve arról a Nemzetbiztonsági Hivatal szerzett tudomást.”

E törvény indoklásában egyértelműen rögzítik, hogy az e törvényben meghatározott eszközök alkalmazására, vagy egyéb különleges jogosítványok érvényesítésére – és ez által állampolgári szabadságjogok korlátozására – más esetekben a nemzetbiztonsági szolgálatok által nem kerülhet sor. Az ombudsman mind a miniszteri tájékoztató, mind a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetőjével folytatott személyes beszélgetés alapján megállapította, hogy az NBH-nak 2006. októberben nem volt tudomása olyan terrorveszélyről, amely okot adhatott volna a lakosság irányában bármilyen – így közlemény kiadásával való – fellépésre. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa nem fogadta el a miniszternek azon érvelését, amely szerint az NBH-nak a közleménnyel bűncselekmények megelőzése lett volna a célja. A nemzetbiztonsági hivatal ugyanis bűnmegelőzési hatáskörrel a törvény szerint nem rendelkezik.  Az Alkotmánybíróság 44/2004. (XI. 23.) AB számú határozata szerint: „Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban a bűnmegelőzéshez fűződő érdekeket a jogállamiságból következő olyan alkotmányos célként ismerte el, amelynek biztosítása érdekében még egyes alapjogok korlátozása sem zárható ki. Minden esetben hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezen alkotmányos cél megvalósítása érdekében sem adható fel a jogállamiság, a jogbiztonság követelményrendszere, és az állam szervei nem kaphatnak túl széles, bizonytalan tartalmú felhatalmazásokat az általános, elvont értelemben vett bűnmegelőzés érdekében.”  A Nemzetbiztonsági Hivatal bűnmegelőző feladatot nem végez, a törvényben meghatározott bűncselekmény elkövetésére utaló személyi, vagy tárgyi gyanú alapossá tétele, illetőleg annak kizárása érdekében végez felderítő, információgyűjtő tevékenységet, és ha ilyet észlel, haladéktalanul tájékoztatnia kell a nyomozási és bűnmegelőzési feladatokkal is felruházott szerveket (ügyészség, rendőrség). Szabó Máté nem fogadta el Szilvásy György azon érvelését, mely szerint a Nemzetbiztonsági Hivatalnak nem szükséges az ügyészséggel egyeztetnie, mivel az nem gyakorol törvényességi felügyeletet az NBH felett. Az ombudsman szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal akkor járt volna el helyesen, ha az ügyészséggel mint nyomozó hatósággal, és nem mint felettes szervvel egyeztet, elkerülve ezzel azt a látszatot, hogy az NBH hatáskörét figyelembe nem véve bűnmegelőzési feladatokat folytat.  Az alapvető jogok biztosa ezért arra a következtetésre jutott, hogy az NBH azzal is megsértette a jogállamiság követelményét, hogy hatáskörét túllépve bűnmegelőzési feladatokat végzett. „Ebből pedig, tekintve, hogy a közleményben foglaltakat akár a demonstrálni szándékozók, akár az azon kívül esők kötelező iránymutatásnak tarthatták – törvényszerűen adódott az állampolgárok békés gyülekezésnek és annak szabad gyakorlásához való joga közvetlen veszélyeztetése.”

Sem a hivatal vezetője, sem a miniszter nem számolt be semmilyen terrorveszélyről, vagy más körülményről, amely a közlemény kiadását indokolttá tette volna, ezáltal – az ombudsman szerint – a közlemény kiadásakor nem tartotta be az alkotmányos működéshez elengedhetetlen szükségesség elve körülményét, de mellőzte az arányosság elvének való megfelelést, és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény által szabott korlátok tiszteletét is. A fentiek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a következő intézkedéseket tette. Az országgyűlési biztosokról szóló törvény (Obtv.) 20. §. (1) bekezdése alapján felkérte a miniszterelnököt, hogy gondoskodjék arról, hogy a minisztériumok alárendelt szervei – figyelemmel a 60/1992. (XI.17.) AB-határozatban foglaltakra – ne adjanak ki a Jat. garanciális  szabályainak meg nem felelő jogi iránymutatást tartalmazó közleményt, útmutatót, állásfoglalást, egyéb informális jogértelmezést. Az Obtv. 20. §. (1) alapján felkérte a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli minisztert, hogy a jövőben az NBH ne lépje túl hatáskörét, és intézkedéseit mindig a feladat-, és hatáskörét meghatározó törvény keretei között, a szükségesség és arányosság elve betartásával tegye meg. Az Obtv. 21. § (1) bekezdésére figyelemmel kezdeményezte az NBH főigazgatójánál, hogy jelentését ismertesse az irányítása alá tartozó személyi állománnyal, és hívja fel figyelmüket a feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság jövőbeli elkerülésére.

(folytatjuk)

Szerző: Magyar-Zsolnay Attila alkotmányjogász

(Címkép forrás: NJSZ)