Messze nem egyenlő feltételekkel teljesíthetnék az egyes uniós tagállamok azt az új brüsszeli célt, amelyik előírná a földgáztárolók majdnem teljes feltöltését novemberig. A Magyarországhoz hasonlóan kivételesen nagy kapacitással rendelkező országok joggal várhatnak el kompenzációt, de egyelőre nem látszik az erre vonatkozó részletszabályozás. Ráadásul a Gazprom ezután is képes lesz befolyásolni az európai gázpiacot.
Az Európai Bizottság várhatóan ma teszi közzé javaslatát az uniós tagországok kötelező gáztartalékairól annak érdekében, hogy felszámolják az EU oroszországi fosszilis energiahordozóktól való függőségét. A DPA hírügynökség által megtekintett tervezet – amelyet az MTI idézett – egybecseng azzal a Magyar Nemzetben korábban közzétett információval amelyről a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal elnökhelyettese, Ságvári Pál beszélt. E szerint a tagállamoknak minden év november 1-jéig legalább kilencven százalékig fel kellene tölteniük a föld alatti gáztárolóikat, az indoklás szerint azért, mert a vezetékes ellátásban bármikor előfordulhatnak fennakadások.
Bár az Oroszországtól érkező gázszállítás mindeddig zavartalan, az orosz–ukrán háború, illetve az Európai Bizottság által továbbra is lebegtetett szankciók miatt mégis aggodalom övezi a tranzit stabilitását.
A magyarországi jogszabály kimondja, hogy a lakosság elmúlt tíz évben mért legmagasabb téli fogyasztásának a hatvan százalékát kitevő gázmennyiséget kell elhelyezni a tárolókban a fűtési szezon kezdetéig. A 2021-es és az egy évvel korábbi fűtési szezon is mintegy négymilliárd köbméter betárolt gázzal indult, amiből kilencszázmillió köbméter stratégiai készletet is számon tartanak, amihez csak végszükség esetén lehet hozzányúlni. Emellett számolnak azzal, hogy télen is folyamatos az import és a belföldi termelés, így fedezhető az éves, mintegy kilencmilliárd köbméteres, teljes fogyasztás, ide értve az ipar igényeit is. Németország most tervezi ehhez, illetve a bizottság javaslatához hasonló, májusban hatályba lépő intézkedés bevezetését.
Az uniós elgondolás alapvetően azt jelzi – mondta a Magyar Nemzetnek korábban Ságvári Pál –, hogy végre elindult a közös gondolkodás annak érdekében, hogy Európa ne kerüljön még egyszer olyan kiszolgáltatott helyzetbe, hogy viszonylag alacsony gázkészlettel indul neki a téli szezonnak.
Ha azonban ilyen egyszerű formájában lép hatályba a feltöltésre vonatkozó szabályozás, az az egyes tagállamok közötti súlyos egyenlőtlenségekhez vezethet.
Először is, ahogyan arra az elnökhelyettes is rámutatott: míg Magyarországnak kifejezetten nagy, unikális méretű tárolói kapacitása van, más országoké ennél jóval kisebb vagy semekkora.
Ezért a mi esetünkben például más országoknak kellene beszállniuk a tárolási költségekbe, ám az is megoldás lehet, ha más módon, például a lakosság fogyasztását alapul véve határozzák meg a tárolandó mennyiséget. Hozzátehetjük, hogy ugyan rendelkezünk hosszú távú vezetékes gázszerződéssel, de ezzel nem lenne teljesíthető a kilencvenszázalékos feltöltés, ahhoz kénytelen lenne az ország a jelenlegi, egekben lévő szabadpiaci árakon beszerezni az extra mennyiséget. Ha pedig mégsem lesz szükség ennyi energiahordozóra, itt áll majd a tárolókban a méregdrága gáz. Ezt vagy belföldön használjuk majd el a következő szezonban, vagy továbbértékesítjük, ami csak akkor éri meg, ha még tovább emelkednek a gázárak, de ne fessük az ördögöt a falra.
Ráadásul az egyes országok között nemcsak a tárolói kapacitásban, hanem a téren is nagy a különbség, hogy milyen módon és milyen árakon férnek hozzá az alternatív gázforrásokhoz.
Vagyis olyan kiegyenlítő mechanizmusra volna szükség, amellyel biztosítható, hogy a nagy tárolóval rendelkező országok kompenzációhoz jutnak a bértárolásért, ahogyan azok is, amelyek a többinél csak magasabb áron tudják beszerezni az energiahordozót.
A Magyar Nemzet teljes cikke itt olvasható.
Kép: Kurucz Árpád
