Önéletrajza szerint Márki-Zay Péter kanadai tartózkodása kezdetén öt hétig telefonszolgáltatással házaló ügynökként dolgozott. „Egy nap százötven helyre is becsöngetsz, százhúszról egyből kidobnak, valahol feljelentéssel fenyegetnek” – taglalta keserű tapasztalatait.

Torontói informátorunk által küldött titkos jegyzőkönyvekből – hevenyészett fordításban – rekonstruáltuk, mi lehetett az oka, hogy a népes Márki-Zay család most nem a telefon-előfizetések után járó jutalékból befolyt vagyonból vásárolt medencés, pálmafás ingatlanban lakik valahol Floridában – esetleg Mártha Imre szomszédjaként. Vagyis miért nem futott be fényes karriert házalóként.

Feljegyzés 1.

Jelen vannak: Peter Marki-Zay – értékesítő, Daniel J. – Peter közvetlen felettese, Matthew W. – panaszos ügyfél.

Panaszos előadja, hogy amikor az értékesítő becsöngetett hozzájuk, csak a felesége tartózkodott otthon, aki – első látásra – megnyerő fellépése miatt beengedte, sőt hellyel kínálta az előtérben. Peter ekkor kimérten közölte, hogy őt mint Toronto legjobb telefontársaságának kivételes tehetségű ügynökét a belvárosi, művelt emberek mindig a nappaliban ültetik le, ám biztosította a hölgyet, eltekint az illem hiányától, amennyiben a kávé minősége megfelelő lesz. Bár a kávéval nem volt tökéletesen elégedett, belefogott a díjcsomagokról való tájékoztatásba.

A hölgy óvatosan megjegyezte, hogy a barátnője egy másik telefontársasággal áll szerződésben, és úgy tűnik neki, ott kedvezőbbek a percdíjak. Ekkor az értékesítő leereszkedő stílusban kijelentette, hogy a másik cég korrupt, csak lop, ügyfelei pedig szánalmas, megvezetett emberek, akik azért hiszik, hogy kevesebbet fizetnek, mert nem tudnak számolni. Jellemzően nők – tette hozzá. Ekkor ért haza a panaszos, és miután látta, hogy felesége mennyire feldúlt, ajtót mutatott az értékesítőnek, aki távozása előtt megállapította, hogy a környéken lakók mind ostobák.

Peter Marki-Zay közli: semmit nem mondott abból, amit a panaszos állít, egyébként pedig nem tehet arról, hogy bizonyos IQ-szint alatti embereknek képtelenség elmagyarázni a díjcsomagok jellemzőit.

Daniel J. elnézést kér Matthew W. úrtól, és jóvátételül felajánl egy speciálisan kedvező percdíjkonstruk­ciót, valamint megnyugtatja, az értékesítőt ügyfélkezelési kurzusra küldik, hogy a továbbiakban hasonló eset ne fordulhasson elő.

Feljegyzés 2.

Jelen vannak: Peter Marki-Zay – értékesítő, Oliver S. – igazgató, Sarah M. – panaszos.

Panaszos előadja, hogy az értékesítő többször zaklatta telefonon, hiába mondta neki, hogy nem szeretne díjcsomagot váltani, majd egy délután elé ugrott az iskola kapujánál, amikor a gyermekeiért ment, megakadályozta a továbbhaladásban, azután kényszeríteni próbálta a szerződés aláírására. Amikor Sarah nemet mondott, az értékesítő fensőbbségesen számon kérte, ugyan miért ellenkezik, ha egyáltalán tud írni. Eközben jött egy másik szülő, aki felismerte Marki-Zayt, és jelezte, kiderült, hogy az új szerződése előnytelenebb a réginél. Az értékesítő erre valami gombákról beszélt, és gúnyosan hozzáfűzte, csak az agymosottak hiszik el, hogy az alacsonyabb percdíjon kell spórolni, a fejlett gondolkodásúak előtt nyilvánvaló, hogy az a megoldás, ha kevesebbet telefonálunk. Közben kisebb csődület keletkezett, és csaknem tettlegességre került sor.

Peter Marki-Zay esküt tesz a Szent Bibliára, hogy az egész történet kitaláció, mindemellett úgy véli, őt a tudatlan torontóiak felemelésére küldte ide az Úr.

Oliver S. bocsánatot kér Sarah M. úrhölgytől, öt­évnyi ingyenes előfizetést ajánl fel neki, és biztosítja arról, hogy az értékesítőt figyelmeztetésben részesítik, újabb viselkedési tréningre kötelezik, és egyelőre áthelyezik az adatrögzítőkhöz.

Feljegyzés 3.

Jelen vannak: Oliver S. – igazgató, Daniel J. – Peter közvetlen felettese.

Daniel J.: Uram, baj van.

Oliver S.: Csak nem az a Marki-Zay?

Daniel J.: A pszichológusunk szerint reménytelen. Nem lehet meggyőzni arról, hogy az ügyfelek is emberek. Nyolcvanöt panasz és kilenc rendőrségi feljelentés öt hét alatt.

Oliver S.: Rúgd ki.

Daniel J.: Köszönöm, Uram!

 

Forrás: Magyar Hírlap

Szerző: Korompay Csilla

Kép: Facebook