Rab Irén: Soha nem írok le olyasmit, ami nem hiteles forrásból származik, illetve amit ne kontrolláltam volna

„Ha állandóan azt halljuk valamiről, hogy rossz, előbb utóbb elhisszük, főként ha nincs módunk összevetni a valósággal” – fogalmazott a Magyar Hírlapnak Rab Irén. A kultúrtörténész és lapunk állandó publicistája egy éve indította el Ungarnreal – Ungarn aus erster Hand (Magyarország első kézből) című oldalát. Célja, hogy a magyar konzervatív állásponttal is megismertesse a németeket, akikben meglátása szerint rengeteg negatív sztereotípia él hazánkról.

– Miért kezdett el írással foglalkozni?

– Azt tudni kell, hogy soha sem vonzott a közéleti publicisztika. Szakfolyóiratokban jelentek meg tanulmányaim, tanítottam, hogyan kell jól fogalmazni, de szélesebb nyilvánosságnak szánt saját szövegekre nem igazán jutott időm. A migrációs válság hatására, kétezer-tizenötben éreztem úgy először, hogy írnom kell. Olyan volt, mintha két világban élnék. Hallgattam a német és magyar híradásokat, és homlokegyenest ellentétes tudósításokkal találkoztam. Adva volt egy valóság, és erről különféle módon tájékoztattak idehaza meg odakint. Én pedig keresni kezdtem mögötte az igazságot.

– És aztán írt egy könyvet.

– Ez lett a Helyzet van! (Migráció-szürreál), ami egyfajta belső blognak indult, elsősorban magam és az ismerőseim számára. Végül is könyv lett belőle. Akkoriban még Németországban laktam, tizenöt éven át éltem ott, végül öt éve költöztem haza. Azt vettem észre, hogy itthon tele vagyunk pozitív sztereotípiákkal Németországgal kapcsolatban. Én viszont ott éltem, a Göttingeni Egyetemen tanítottam, és pontosan láttam, hogy ez mennyire nem felel meg a valóságnak.

– Ezért indította el az Ungarnrealt?

– Részben. Ebben benne volt az is, hogy a németek szintén sztereotípiákat alkotnak rólunk, csak ők negatívakat, amelyek ráadásul egyre rosszabbak. Úgy gondoltam, nem ártana felvilágosítani őket, hogy az a kép, amit a német média terjeszt Magyarországról, nem fedi a valóságot. Mert a németek nem tudnak magyarul, ami eljut hozzájuk, az csak közvetítve juthat el. És hát tudjuk, hogy ez nem éppen a konzervatív narratíva. Egyszerű pszichológia ez: ha állandóan azt hallom valamiről, hogy rossz, előbb utóbb elhiszem, főként ha nincs módom összevetni a valósággal. Ezért indítottam el pontosan egy éve, kétezer-huszonegy elején az Ungarnrealt.

– Egy interjúban azt mondta, tisztában van vele, hogy az emberek többnyire nem hajlandók változtatni a saját narratívájukon a legjózanabb ellenérvek hatására sem. Miért vállalta fel mégis ezt a feladatot?

– Azért, mert a német társadalom nem egy homogén massza, amiben mindenki ugyanolyan. Sokan vannak, akik másként gondolkodnak a világról, mint a német fősodrú média. Csak azért vagyunk hajlamosak azt gondolni, hogy a németek egységesek, mert az ellenzéki véleményeknek nincs hangjuk. Pedig sok német nem nézi jó szemmel, ami az utóbbi időben Németországban zajlik.

– Akkor ezek szerint nem meggyőzni szeretné a másként gondolkodó németeket.

– Nem akarok meggyőzni senkit. Nem is szeretem ezt a kifejezést. Azt szoktam mondani, hogy mindenkinek megvan a maga igaz­sága, és tartsa is magát nyugodtan ahhoz. De a véleményformáláshoz ismerjen eltérő álláspontokat és a lehető legtöbb információval rendelkezzen a témában. Én nem meggyőzni, hanem megszólítani akarok. Voltaképpen az írásaimban ugyanazt csinálom, mint amit tanárként is csináltam.

– Tudományos logikára gondol?

– Bizonyos értelemben igen. Tudom, hogy lehet megszólítani a németeket, tudom, hogyan kell úgy tálalni a dolgokat, hogy befogadható legyen számukra. A tudományos gondolkodás annyiban van jelen ezekben a szövegekben, hogy soha nem írok le olyasmit, ami nem hiteles forrásból származik, illetve amit ne kontrolláltam volna.

– Mit ért kontrollálás alatt?

– Ha például eszembe jut egy korábbi történés, amiről úgy érzem, meg kellene írnom, annak a gondolatnak minden tételét ellenőrzöm. Azt szokták mondani, könnyed stílusban írok. A könnyedség mögött azonban kemény kutatómunka áll. Mindenesetre jó, hogy ez nem látszik meg a stílusomon.

– Hogyan fejlődött az Ungarnreal egy év alatt?

– Amikor kitaláltam, még nem tudtam, mi lesz a pontos formátum. Ma már inkább magazinnak nevezem, nem blognak, hiszen helyet kapnak benne a politika mellett közéleti, történelmi vagy épp kulturális írások, megemlékezések is. Minden olyan anyagot megjelentetek, amihez a németek más forrásból alig jutnak hozzá, ami Magyarországról pozitív, tartalmas információkat közvetít, ami segít eligazodni abban, hogy a magyar mentalitás miért más.

Szeretem az olyan írásokat is, amelyek a magyar–német kapcsolatok jó oldalait mutatják be. Eleinte attól tartottam, hogy alig lesz miről írnom, de mostanra már szinte naponta felkerül egy új írás, és olvasóimat heti hírlevélben tájékoztatom a megjelentetett friss cikkekről. Egyedül csinálom, de sok önkéntes segítőm van Németországból és itthonról, akik ötletekkel, információkkal látnak el, ha kell, lefordítják a szövegeket, vagy elvégzik a nyelvi korrektúrát. Vannak „saját” szerzőim, akik kifejezetten az Ungarnrealba írnak, és vannak már „médiapartnereim” is.

– Tudja, hogy hányan olvassák?

– December végén csináltam egy zárszámadást, akkor több mint kétszáznyolcvan cikk volt fent, és kétszáztizenhétezer olvasóm volt összesen, havonta átlagosan tizennyolcezer. A lapot látogatók háromnegyede külföldről volt, sorrendben Németországból, Ausztriából és Svájcból olvassák a legtöbben, de akadnak Kanadából és az Egyesült Államokból is. A legtöbb olvasóm egyébként Berlinből van.

– Akkor kijelenthetjük, hogy bejutott a központba. Mikor mondhatja, hogy elégedett?

– Néha úgy érzem, akkor leszek elégedett, ha valakinek átadhatom a stafétabotot. Nagyon sok munkával jár, de ameddig szórakoztat, és értelmét látom, addig csinálom.

Nyitó képünkön Rab Irén kultúrtörténész. (Fotó: Fotó: MH/Hegedüs Róbert)

2022plusz.hu: Rab Irén oldalunkon is publikál. Ungarnreal című német nyelvű oldal

Forrás: magyarhirlap.hu

Szerző: Varga Bence