„Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!”
Európának szüksége van Magyarországra… amely soha nem hagyta magát legyőzni.

Műveltség és kultúra Nagy Lajos korában

A Szent László-kultusz megújításáról, a kor templomépítészetéről, freskófestészetéről, a lovagkor művészetéről az előző fejezetben már volt szó. A magyarországi lovagi kultúra a Nyugat-Európában kialakult szellemi irányzatokhoz kapcsolódott. Ebben döntő szerepe volt az Anjou-ház itáliai, francia, lengyel és más európai államokkal fenntartott kapcsolatainak.

Építészet

A 14. században Magyarországon is elterjedt a gótika, amelynek egyik legelső és legjelentősebb alkotása Diósgyőr vára. A Szinva-patak völgyében álló sziklán már a honfoglalás korában épült egy vár, ami 1241 körül elpusztult. Az erődöt már Anonymus is említi művében. Az építkezések 1343-ban kezdődtek el a Károly Róberttől örökölt erődben. A lakótorony a tervek szerint négy belső toronnyal épült meg, ami magába foglalta – a 380 négyzetméter területű – Közép-Európa legnagyobb lovagtermét. Nagy Lajos Visegrád, Buda és Zólyom mellett Diósgyőr várát is királyi központtá alakíttatta ki. Ez különösen akkor nyert jelentőséget, amikor a lengyelek is királyukká választották. A Bükk
hegység peremén álló pompás vár Buda és Krakkó között félúton feküdt. Diósgyőr a király kedvelt tartózkodási helye volt. Itt rendezték a nagy udvari vadászatokat, hiszen akkoriban a szarvas és vaddisznó állomány mellett még medve és bölény is gazdagította a bükki rengeteget. Nagy Lajos halála után Diósgyőr a királynék tulajdonába került, ahogy akkoriban mondták, a „királynék jegyruhája” lett.

A kor másik jeles épülete a Budavári Nagyboldogasszony templom, amit 1370-ben alakítottak át gótikus stílusban. Buda azonban nem csak a templomai, hanem az előkelő nemesek és polgárok kőházai, díszes kapualjai által is gazdagodott.

Buda mellett Kolozsvár, Kassa, Lőcse, Sopron, Fehérvár, Pécs, Várad, továbbá számos erdélyi, felvidéki, dunántúli város dicsekedhet ma is olyan épületekkel, amelyek a Nagy Lajos korabeli gótika szépségeit hirdetik.

Képzőművészet

A Kálvária Kolozsvári Tamás alkotása, az eredetileg Garamszentbenedek (ma Szlovákia) templomában látható oltárkép, ami Esztergomban, a Keresztény Múzeumban tekinthető meg. (Kolozsvári Tamás a 14-15. század fordulóján élt mester nem tévesztendő össze a Szent György szobrot is készítő Kolozsvári testvérekkel.) Igaz, hogy az oltárkép a 15. század első éveiben készült, de a kor jeles festőművésze a Nagy Lajos korában kifejlődő gótikus irányzat képviselője volt. Erdélyből származott, de nem volt szász származású, amire a saját maga által használt neve, a Thomas de Colossvar is utal. Feltehetően többek által is foglalkoztatott miniatúrafestő lehetett, amire a nyugati festészettel rokon
stílusából következtetnek a művészettörténészek.

A festészet másik jeles mestere Aquila János, aki számos nyugat-dunántúli templom falán hagyta ott keze nyomát. A legismertebb és a legjobb állapotban fennmaradt freskója Velemérben a „fény templomában” látható.

Bizonyított, hogy a szobrász Kolozsvári testvérek (Márton és György) világhíres alkotása, a Sárkányölő Szent György 1373-ra készült el. A ma Prágában, a Hradzsinban őrzött bronz alkotás Európa első teljes alakos szobra volt, amit viaszveszejtéses eljárással tudtak kiönteni. A szobor másolatai láthatók Kolozsvárott, Budán, Pesten az Epreskertben, Szegeden, a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Budapesti Műszaki Egyetemen is. A Kolozsvári testvérek 1360-1365 között a váradi püspök megrendelésére elkészítették Szent István, Szent Imre és Szent László egész alakos szobrait. Ezek azonban 1660-ban elpusztultak, amikor a török bevette Váradot. (A Szent György szobrot állítólag maga Nagy
Szulejmán mentette meg 1541-ben, amikor a török elfoglalta Budát. A szultán, felismerve a műalkotás értékét, letakartatta, hogy az iszlám hívek ne lássák. Egyes információk szerint a Szent György szobor a török korban került Prágába.)

A Pécsi egyetem megalapítása

Nagy Lajos négy évtizedes uralkodása kimeríthetetlen a történelmi és kulturális fejlődés, továbbá a keresztény egyház magyar értékeket gyarapító alkotásai tekintetében. Ezekben az évszázadokban még kevesen tudtak írni, olvasni, az inkább a papok, udvari tollforgatók kiváltsága volt. A birtokadományok, az új törvények egyre több peres ügyet idéztek elő, aminek következtében egyre többen gondolták úgy, hogy a tanulás, a betűvetés elsajátítása hasznos dolog. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1367-ben Pécsett megalapították az első egyetemet Magyarországon. A középkor szokása szerint egy-egy nagybirtokos pénzt szánt arra, egy jobb képességekkel rendelkező fiát, vagy fiú rokonát kitaníttassa. Az egyetem alapításának kezdeményezője Vilmos pécsi püspök volt, aki Lajos király támogatásával, a pápa engedélyével megnyitotta a középkori Magyar Királyság első egyetemét.


A pécsi egyetem megalapítását V. Orbán pápa alapító oklevele legalizálta: „Magyarország királyának kérésére rendeljük, hogy Pécs városában legyen studium generale, amelyben az egyházi és polgári törvények s minden más nem tilos tudomány, a hittudományon kívül, taníttassék…” Közép-Európa államaiban a 14. század az egyetemalapítások nagy korszaka volt, hiszen Prágában 1346-ban, Krakkóban 1364-ben, Bécsben 1365-ben és Pécsett – három fakultással – 1367-ben kezdődött az oktatás. A legtöbb kezdeményezés, így a pécsi is rövid idő elteltével megszűnt. Nem tudunk sokat az intézmény működéséről, tanárairól, diákjairól. Hatása azonban vitathatatlan, hiszen a következő évtizedekben már Budán és Pozsonyban is nyílt magyar egyetem.

Krónikák és krónikaírók

Legismertebb a Képes krónika, amit mai ismereteink szerint 1358-ban kezdett el írni a székesfehérvári Kálti Márk kanonok. Sok kutató cáfolja Kálti Márk szerzőségét, de Meggyesi Miklós miniatúrafestő személyét, aki a gyönyörű képeket alkotta, nem vonják kétségbe. Az előző fejezetekben számos miniatúrájával szereplő felbecsülhetetlen értékű krónika a hun-magyar kortól Károly Róbert idejéig tárgyalja a magyar történelmet.

Nagy Lajos korának krónikaírói, építőmesterei, festői, szobrászai gazdag magyar hagyományokra alapozhattak. Hiszen a korábban említett Anjou Legendárium, vagy a Nekcsei Biblia, nem említve az építkezéseket és ötvösművészetet, arra enged következtetni, hogy mind az Árpádok, mind az Anjouk kora szinkronban volt az európai művészetekkel.

Lajos korát többek között jellemezte a színes, képes, reprezentatív történeti könyvek létrehozása. A Képes krónika folytatásaként is ismert Küküllei János kanonok és a Névtelen Minorita krónikája. Küküllei Lajos király viselt dolgai című, talán 1389-ben befejezett, 55 fejezetben megírt műve az első világi életrajz a magyar irodalom történetében. A Névtelen Minorita pedig 19 fejezetben tárgyalja a király hadjáratait, győzelmeit, megsebesüléseit és medvevadászatát. Feltehetően 1370-ben készült az Assisi Szent Ferencről készült legendafordítás, ami a 15. századi Jókai-kódexben maradt fenn. Meg kell jegyezni, hogy a kor krónikaírói zömmel ferences szerzetesek voltak, amit a szövegek tartalma és stílusa igazol. Magyarország királyaira Nagy Lajos kora előtt is jellemző volt, de a legszebben a 14. századi krónikák őrizték meg, amikor azt olvashatjuk, hogy: „Magyarország népeit a békesség gyönyörűségében, s bőségesen nyugalomban megőrizték.” Ehhez járult hozzá a 14. században a lovagi eszmény. Ám nem véletlen, hogy Szent László személye emelkedik ki e korban, mint azt korábban már bővebben elemeztük.

A pálos rend elterjedése Európában

Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend a Remete Szent Pálról elnevezett pálos rend, amit Boldog Özséb esztergomi kanonok alapított 1250-ben. A rend a mai napig működik. Központja a lengyelországi Czestochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van. Magyarországi központja pedig Pécsett található.

Nagy Lajos uralkodása idején a magyar pálosok már százéves múltra tekinthettek vissza. A rend azonban a 14. század második felében erősödött meg, amikor Lajos király több monostort is alapított a fehér barátok tiszteletére. A Háromhegyi kolostort Martonyiban az ottani nemesek emelték 1341-1347 között. A király Márianosztrán alapított 1352-ben kolostort és templomot a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.

Lajos király a kolostoralapítások mellett azzal emelte európai rangra a magyar szerzetesek tevékenységét, hogy 1381-ben Velencéből a pápa közreműködésével megszerezte thébai Remete Szent Pál ereklyéit. Az ereklyéket a budaszentlőrinci monostorba helyeztette el, s a szent oltalmába ajánlotta Magyarországot.

Nagy Lajos hagyatéka és halála

Lajos király idősebb lányát, Máriát és jövendőbelijét, Zsigmondot szánta a lengyel trónra. A lengyelek azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy az uralkodó Krakkóban rendezkedjen be, amit a királyi pár nem tehetett meg. Ezért hosszas tárgyalások és szerződések aláírása után Mária húgát, Hedviget (lengyel nevén Jadwiga) ültették a lengyel trónra. A később szentté avatott Anjou Hedvig a litván nagyfejedelem felesége és a litvánok keresztény hitre térítője lett. Ezzel megszűnt a magyar-lengyel perszonálunió. (Emlékeztetőül! A litvánok Hedvig emberfeletti tevékenysége és a Lengyel Királyság irányítása mellett, Szent László segítségét kérve tértek át a keresztény hitre. Ez is Nagy Lajos öröksége.)

Lajos élete utolsó éveiben betegsége miatt visszavonultan élt az általa alapított pálos kolostorokban. Helyette felesége Erzsébet és a bárók (Garai Miklós és Forgách Balázs) kormányoztak. Lajos halála után azonban fellángolt a főurak közötti hatalmi harc. (1386-ban a királynét és támogatóit meggyilkolták, a rend felborult az országban.)

Lajos király még csak ötvenhatodik évét töltötte be, amikor 1382. szeptember 10-én Nagyszombat városában elhalálozott. Halála bár természetesnek mondható, de felemésztette az a fizikai és szellemi tevékenység, amit egész életében folytatott. A kortárs európai krónikások, költők, írók, egyházi és világi személyek szinte dicshimnuszokkal emlékeztek a magyarok nagy királyára. Emeljünk ki néhány sort a méltatások tengeréből: „Sok gazdag uralkodót hatalmasan megelőzött.” „Lajos a világ leghatalmasabb fejedelme volt a keresztények között, és a hitetlenek által leginkább rettegett király, aki csak volt, vagy lehetett Nagy Károly császár halála óta.” „Nincs a világnak még egy királya, aki annyit tett volna birodalma becsületére és alattvalói javára, mindamellett nem fuvalkodott fel, nem volt nagyravágyó.” „Soha nem láttam fejedelmet, aki oly nagy hatalommal annyi szerénységet párosít.”


Küküllei János írta közvetlenül az uralkodó halála után: „Isteni hívásra szeptember 10. napján távozott el ebből a világból, és kevéssel ezt megelőzően csodálatos üstökös tűnt fel. Halála után oly nagy gyász lett az országban, mintha mindenki saját halálát siratta volna.”

Freisingi Ottó korábban még Szent István szentségét is kétségbe vonta, s a magyarokat barbároknak és vadaknak írta le, mint oly sok nyugati krónikás. Az Árpád kor végére és az Anjouk idejére azonban a barbárnak tekintett magyarság az európai dinasztiák, az európai diplomácia és udvari élet, továbbá a művészetek élmezőnyébe került. A Magyarországról alkotott kép jelentős változása különösen akkor érhető tetten, amikor a valaha keresztényellenesnek kikiáltott nép a kereszténység védőbástyája lett évszázadokon keresztül. Mint ahogy az ma is!

Szerző: Bánhegyi Ferenc

(Címkép: Wikipedia)

A sorozat eddig megjelent részei itt olvashatók: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24,, 25.,     26., 27., 28., 29/1.