Márki-Zay Péter utóbbi időben minden megjelenéskor egy „táskát” hordott a vállán, mert egy sajnálatos balesetben megsérült, fel kellett kötni a kezét.

Szó, ami szó elég szerencsétlenül nézett ki, de hát épp nem tehetett róla. Eközben sajtófőnöke rendszeresen, nyilvánosan leteremtette és azóta is terelgeti mindenhová, mint egy óvodást.

A baloldal miniszterelnök-jelöltje össze-vissza hebeg, az alany- állítmány, a többes szám-egyes szám egyeztetése időnként komoly gondot okoz neki, az egyik mondat elejéről egy másik mondat végére jut el. Látszik, hogy nagy rá a kabát.

Kijelentéseit sorra korrigálja, hazudozik: nem azt mondtam, nem akkor, nem úgy! Áprilistól ő a miniszterelnök, harsogja büszkén gyermekes vágyálmát, mint valóságos tényt. Zsidózik, melegezik, mintha egy füstös restiben támasztaná a pultot a hódmezővásárhelyi személyvonatra várva.

Mindenesetre olyan messze van a komoly államférfi képétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Hát őt bírták megválasztani kapitánynak az összbaloldal erői – alig 6-8 százaléknyi szavazat alapján – házi voksolásukon. Az ő feladata, hogy győzelemre vezesse a csapatukat. Hogy Gyurcsány mestertervét végbevigye.

Emlékezetes, mikor az 1994-es választások előtt Horn Gyulát súlyos baleset érte és egy antennához hasonló nyakrögzítőt kellett viselnie, sokan poénkodtak rajta. De senki sem mérte fel, nyomott-e valamit a latba a szerencsétlen megjelenése, személyes balsorsa, amely nyilván kiváltotta a jó szándékú emberek sajnálatát.

Titkon talán – az eszmetársa szerint is futóbolond Márki-Zay – főnökei is ilyesmire gyúrtak? De még ez sem jött be!

Hát’Istennek jelöltjük meggyógyult, rendelkezésükre áll! Innen is jó egészséget kívánunk neki!

Kiemelt kép: mandiner.hu