A mögöttünk lévő héten rendezték meg az Evangéliumi Allianz Világimahetet. Fő témája: a sabbat – az élet Isten ritmusa szerint. A sabbat, ami összeköti a zsidó és a keresztyén gondolkodást. A szombat és vasárnap, amin keresztül Isten az időnek és a földi létnek ritmust adott, a teremtett világnak méltóságot – hozta Dr. Békefí Lajos véleménycikkét a felvidek.ma, melyből szemlézünk.

A Teremtő Atya szombatja és a Feltámadott, új életre vezető Jézus vasárnapja olyan történelmi esély, életvédelmi modell, aminek kibetűzgetése, felfejtése, mélyebb megértése e két ritmusadó, hétzáró és hétkezdő napot szinte az élet megszentelése sakramentumává emeli.

A sabbat-vasárnap egységes szemlélete a Biblia alapján az a lehetőség, ami a dolgokat, az életet, benne a mi sorsunkat kiemeli a nyers és ugyancsak egyoldalú szemléletek, magatartás- és életviteli rutinok, megszokások szürkeségéből.

Abból a léleknyomorító egysíkúságból, ami az elterjedt, lapidáris és lapos okoskodás szerint csak hasznosságuk, használati értékük szerint hajlandó az embereket, dolgokat tekinteni, értékelni, leértékelni!

A szombat-vasárnap igazi megértése segít túlemelkedni, felülemelkedni a szűk haszonértéken túli dimenziókba, a valós és maradandó értékdimenziókba. Mert LÉTÉRTÉKE, TEREMTÉSI ÉRTÉKE szerint tanít meg látni, élni, értékelni, eligazodni minket az Isten teremtette világban, ami a 21. századi digitalizált valóságában is több, mint amit virtuális valóságlátásunkban érzékelünk, tudatosítunk belőle.

A Biblia első teremtéstörténete így fejeződik be: „És látta Isten, hogy ez jó” (1Móz 1,31). Majd egy fejezettel később: „A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után” (1Móz 2,2). Megpihent, mert neki is szüksége van az Általa alkotott ritmusra: a nyugalom napjára. Nem úgy, miként Madách jellemezte: „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén…”.

Súlyos szemléleti egyoldalúság lenne azt hinni, hogy Isten elvégezte munkáját, s aztán nyugdíjba ment. Ő azért pihent meg, hogy legyen ereje a folytatáshoz.

Hiszen a nyugalomban, a megpihenésben rejlik az új erő (Goethe). Isten megszemléli teremtett világát, s önmagában nyugvó Isten-létét megkülönbözteti a teremtett Léttől, de ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi, hogy a maga Isten-létével együttlétezésben marad alkotásával.

Forrás: felvidek.ma

Kiemelt kép: Pixabay