COVID-19. Vajon mivel magyarázható a tömeges hisztéria, s a mindannyiunkat gúzsba kötő félelem? Közelítsük meg a problémát más szemszögből!

Félelmünk eredete az ember jelleméből, mivoltából ered, viselkedésünk a belénk programozott ösztönökön alapul.   A legfontosabb, aminek köszönhetően a homo sapiens, az emberi faj nem pusztult ki, a létfenntartási, de még inkább a fajfenntartási ösztön. Ennek van alárendelve az élet, s azon tulajdonságaink, mint a fokozott óvatosság, a körültekintés, vagy a félelem. Ezért fogadjuk általában elővigyázatosan az újításokat, óvakodunk, idegenkedünk, félünk az ismeretlentől.

Veszélyes helyzetekben az embereken eluralkodik a tömeges félelem, felülkerekedik a „csorda ösztön”, amely megbénítja az egyén cselekvőképességét. Például amikor egy fegyveres terrorista sakkban tart egy csoportot, annak tagjai együttesen sem mernek ellenállni, még ha tudják is, hogy a banditának kevesebb lőszer van a fegyvertárban, mint a megfélemlítettek száma. Mindenki fél, hogy épp ő lehet a lövöldözés áldozata.

Hasonló helyzet állt elő a koronavírussal kapcsolatosan is. Kiszámíthatatlan, hogy ki, mikor, miképp fertőződött/fertőződhet meg, és ez milyen következményekkel járhat. Egy többezres számú közösségben, ha akár csak egyet szemel ki ez a gyilkos micsoda, mindenkit elfog a rettegés. Mindenki attól tart, hogy éppen ő lesz a következő áldozat. A Covid hozott létre egy új, még ragályosabb, és megállíthatatlanul terjedő „F”-vírust – a félelem vírusát. Hiszen mi ösztönösen távol tartjuk magunkat  az ártalmatlan tüsszentőktől, köhögéskor is eltakarjuk a szánkat, nehogy esetleg megfertőzzünk másokat. Az iskolákból, de a hivatalokból is inkább haza küldjük a náthásokat az otthoni karanténba.

Ez az új „F”-vírus azért is veszélyes, mert állandó feszültségben, rettegésben tartja az embereket. Épp oly nyomasztó, akár csak a tudat alatt, mégis jelenlévő stressz, amely lényegesen gyengítheti az immunrendszerünket, megváltoztatva mentalitásunkat, s nem kevésbé negatív következményekkel járhat, mint a páni félelem végén bekövetkező gazdasági válság okozta bizonytalanság, a minőségi életvitel romlása, ellehetetlenülése.

Azokban a dolgokban, amelyek érintik a nép, az ország sorsát, megengedhetetlen a könnyelműség, felelőtlenség, populizmus, az olcsó demagógia. A vészhelyzetben a kormány bevezethet bármilyen, még a legszigorúbb korlátozásokat, tilalmakat is. És nem kell tartania, ne is tartson a dohogóktól, elégedetlenkedőktől.

„A kutya ugat, a karaván halad.”

Már világossá vált, hogy ez a titokzatosan alattomos vírus tünetmentes is lehet, ennek ellenére mégis fertőzheti a környezetét. Ráadásul nem csak az időseket, krónikus betegeket küldi Szent Péter elé, hanem életerős, egészséges embereket, sőt gyerekeket is. Ezzel, gondolom, mindenkinek számolnia kell. Kellene.

Az emberek zöme nagyjából betartja az intézkedéseket, a szükséges korlátozásokat, figyel a tilalmakra.

De mint látjuk, nem kevés az értetlenkedő, felelőtlen és ostoba bravúroskodók száma sem. Ők pedig fokozott veszélyt jelentenek mindannyiunk számára. Minél többen vannak, annál több lesz a fertőző vírushordozó, így annál nagyobb a valószínűsége, hogy én is elkaphatom, aminek a következményét senki sem tudja megjósolni. Akár engem is elküldhet a másvilágra, sokunkkal együtt.

Eszembe jut Einstein egyik szellemes mondása:

„Az univerzum és az emberi butaság végtelen. Habár az elsőben kételkedem.”

Nincs és nem is lehet olyan törvény, amely mindenkinek megfelel, amelyet mindenki ért és egyet is ért vele. A kormánynak nem áll módjában mindenkivel betartatni az intézkedéseit, s mint tapasztaljuk, a plakátok, felszólítások sajnos nem elégségesek.

Csak úgy érhető el pozitív eredmény a vírus rohamos terjedése ellen, ha együttesen lépünk fel az együttműködésre nem hajlandóakkal szemben. Lehetetlen minden tömegközlekedési járműre, minden zárt helyiségbe felügyelőket állítani, ezért ne restelljünk megjegyzést tenni a szabályok megsértőire. De azokra sem, akik hivatottak (kötelesek) lennének rendre utasítani a szabálytalankodókat, mégis elmulasztják azt.

Persze, nem ritka a szabálysértők durva, agresszív reakciója a megjegyzésünkre, ezért ajánlok néhány bevált receptet a maszkot helytelenül viselők, vagy a biztonságos távolságot be nem tartók ellen:

„Bocsánat, hogy megszólítom, de talán már nem kötelező a maszk helyes viselése?”

Vagy:

„Épp hazafelé tartok házi karanténba, mivel pozitív lettem. De ha már nem kötelező a maszk, talán én is szabadabbá teszem az arcomat/orromat…”

Vagy:

„Bocsánat, ismerjük egymást? Talán megsértettem Önt valamivel? Nem? De akkor miért akar engem megfertőzni? Hisz Ön is lehet pozitív!”

Elsősorban tehát tegyünk mi is többet magunkért, nem feledve az ősi népi bölcsességet: segíts magadon és az Isten is megsegít!

Kövér György