Személyesen fogjuk megvizsgálni lelkiismeretünket, a szívünket, a benne lakó szellemeket, és ott, a fülke magányában ennek megfelelően döntünk majd. Isten pedig felénk nyújtja a kezét.
Friedrich Nietzsche szerint nincsenek szabadon lebegő entitások a világban, csak erők vannak, melyeket más erők szállnak meg, és ami így létrejön, az hosszabb távon is egyensúlyban marad. Hamvas Béla pedig azt írja, „a világ erői gyújtóközpontokba gyűlnek. Ezek a gyújtóközpontok fokozott intenzitást jelentenek. Az erőközpontok mind a két világban élnek: a látható világban, mint bolygók, napok, égitestek, a láthatatlan világban, mint démonok, szellemek, istenek”. Aztán a politikusok mindezt profánul úgy fordítják – kicsit Machiavelli szellemében: az erő csak az erő előtt hajlik meg.
Na de milyen is ez az erő, mely megszáll más erőket a politika univerzumában? Honnan származik, mi az eredője? Milyen az intenzitása? Nos, ezek nem bonyolult dolgok. A demokrácia definíciója szerint minden hatalom a néptől ered, a nép az úr! Igen, látszólag ez így van. De milyen erők mozgatják a népet? Lion Feuchtwanger szerint a népet mozgató erők mindig azonosak:
a szeretet és a gyűlölet.
A szeretet szellemi, isteni erő, a gyűlölet azonban démoni, a bukott szellemek bosszúja, a sátán fegyvere. Egyik sem a népben lakik, hanem az emberek szívében, ahol folyamatos harc dúl a jó és a rossz között. Ez az ember megkerülhetetlen krédója. Választani kell, ami a legszemélyesebb dolog. Ezt nem bízhatom másra – a választás az én felelősségem. Nekem van vele dolgom, az én életem a tét.
A létnek alapvetően három szintje van: az emberi-személyes, a szociális és az isteni szint. DE valójában a személyes és az isteni szint összekapcsolódása a döntő. Csak akkor tudunk pontosan és megnyugtatóan kilépni a többiek elé és Isten arcmásaként létezni a szociális szinten, ha pontos elszámolásunk van vele. Mert ha ilyen nincs, akkor a másik embert be lehet csapni, meg lehet alázni, sőt el is lehet pusztítani, csak a szabályokat kell megváltoztatni, így vagy úgy alakítani. A materiális világ szereti hangsúlyozni a nietzschei bölcsességet, hogy „Isten halott”, a mondat másik felét azonban elfelejtik hozzátenni – szándékosan –, ami végül is értelmet ad az egésznek, hogy „mi öltük meg”! A rossz döntésekkel, választásokkal, melyek során az ember hagyja a démonokat eluralkodni, hatalomra jutni saját magában. Ettől lesz az emberekből aztán tömeg, melyben elveszítik egyéni arcukat és maszk mögé próbál bújni a szív. Csakhogy ez nem megy, Istent nem lehet megölni! Ez kárhozathoz, bukáshoz vezet! A személyes felelősséget így sem lehet feladni!
Nem véletlen, hogy a totalitárius hatalmak nem bízzák az emberi szívre a választást.
Véres forradalmakkal, vörösre festett jelképekkel, hosszú kések éjszakájával, a pusztítás legkülönfélébb formáival próbálják eltörölni a szabad választást.
Ezért „ilyen nagy dolog a szabadság”! – ahogy írja Márai, intő szózatként ötvenhat kapcsán a közönyös Nyugatnak, amely odalökte a Nagy Kommunista Medve elé eleségül a magyarokat. Mi ezt nem kaptuk, hanem kiharcoltuk! És nem fegyverekkel, de a szívünkkel. Azzal a boldog felszabadultsággal, melynek sugárzása ma is leolvasható az archív felvételeken az emberek arcáról, ahogy vonulnak szinte a föld felett lépkedve, és mosolyognak a kamerába. Látszik, hogy valamiféle erő szállta meg őket, és ez a szeretet ereje. Nem törődnek a következményekkel. „Nincs alku – én hadd legyek boldog!” – íródnak fel a képekre József Attila sorai az Ars poetica című verséből.
A rossz erői manipulálnak, bujkálnak, erőszakoskodnak, nem mernek nyíltan kiállni és feltárni, vállalni önmagukat. „Mindig mások a hibásak, mások követik el a bűnöket, amit nekünk kell aztán megbüntetni keményen!” – üvöltik. Nem merik azt mondani: „gyónom a Mindenható Istennek és néktek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem”. Ehelyett a békés tüntetőkre tankokkal, lovasrohamokkal támadnak. A hatalom démonai megszállva tartják őket. Azt hiszik, csak az emberekkel, nem pedig az Istennel van elszámolásuk.
Áder János köztársasági elnök a minap írta ki a 2022-es általános országgyűlési választásokat, egybekötve a családokról, a gyerekek védelméről szóló népszavazással, s máris visongnak a démonok: 80 nap múlva leváltjuk ezt, meg azt is, bebörtönözzük, száműzzük őket, éhen fognak halni! – ordítják. A szeretet erői pedig csak azt mondják: ott leszünk!
Ott leszünk, ahol meg kell védeni a kereszténységet, ősi kultúránkat, nyelvünket, határon túli testvéreinket, hitünket, történelmi egységünket, egyetemes – Szent István által meghatározott – európaiságunkat. Ott leszünk, ahol meg kell védeni családunk, gyermekeink jövőjét az embertelen, arctalan, algoritmusok által szabályozott, az Isten által adományozott személyiségünk, nemünk eltörlésével fenyegető – a szivárványt (Isten békéjét) hazudó álnok erőkkel szemben.
Személyesen fogjuk megvizsgálni lelkiismeretünket, a szívünket, a benne lakó szellemeket, és ott, a fülke magányában ennek megfelelően döntünk majd. Isten pedig felénk nyújtja a kezét.
Pál apostol a világ összes dolgát belerakja a mérleg egyik serpenyőjébe és azt mondja, ha nincs bennem szeretet, semmi vagyok! Nézzük hát, merre billen a mérleg nyelve!
Kiemelt kép: Gettyimages
