Hogyan, milyen programok ígéretével lehetne elérni a biztos pártpreferenciával nem rendelkező választókat, milyen személyekkel, milyen programokkal tudnának azok azonosulni? Ha elkészül a forgatókönyv, kialakulnak a szerepkörök, jöhet a casting!

Itt van például a németországi Zöldek, a világ legrégibb és legsikeresebb zöldpártjának esete. A ’68-as felforgató nemzedék utóvédharcosainak, a nagy szakállú, antiimperialista, provokatív ifjaknak és viháncoló lányoknak a története a hippimozgalom európai lecsapódásaként indult. Ők azok, akik fűben heverészve, olykor fához, sínekhez kötözve, maguk kötötte kinyúlt pulóvereikben akarták megmenteni a világot, egyenjogúvá tenni a nőket és megvédeni a természetet az atomreaktoroktól. Sok követőre találtak az akkori aranyifjúság körében, a német nyárspolgárok legnagyobb megdöbbenésére még a Bundestagba is bekerültek. A német egyesítéskor aztán egyesítették magukat az endékás zöldekkel, így a kormányba kerülésre sem kellett sokáig várniuk.

Ez abban az időben volt, amikor a rendszerváltozás utáni sokszínűségben Magyarországon is megjelentek zöldpártformációk, de valahogy nem sikerült népszerűségre szert tenniük. Nálunk valódi társadalmi, gazdasági és környezeti problémák voltak, arra ez az álmozgalom nem jelentett megoldást. Emlékszem olyan apróhirdetésre a 90-es évekből, amiben a Magyarországi Zöldek parlamenti képviselőjelöltet kerestek. Hogy ezek a vicces zöldalmások voltak-e vagy a világmegváltó szubkultúra magyarországi letéteményesei, arra már nem emlékszem.

A német Zöldek jól építkeztek, egyre több társadalmi csoportot sikerült elérniük. Élvezték a ’68-asok támogatását olyan ikonikus figuráknak köszönhetően, mint Joschka Fischer vagy Cohn-Bendit. Trittin a maoista kommunistáktól érkezett a pártba, hozva magával a baloldal iránt elkötelezett egyetemi ifjúságot. Cem Özdemirrel a migrációs hátterű választópolgárokért nyúltak ki a Zöldek. Özdemir lett a Bundestag első török képviselője még 1994-ben, később tíz éven keresztül ráruházták a pártelnökséget is, kellettek az igazhitű szavazatok.

A mostani német kormányban a szociálpedagógus Özdemir kapta a mezőgazdasági minisztériumot, ami két zöldszempontból is fontos. Elkezdődhet a cannabis nagyüzemű termesztése és ezzel a régóta várt drogliberalizáció, másrészt a vegetáriánus miniszter korlátozhatja a húsfogyasztást, azaz egy csapásra tönkreteheti a marhák károsanyag- kibocsátásáért felelős német állattartókat. A felszabadult legelőterületekre a zöldprogram szerint újabb bebetonozott szélkerekeket és napkollektorokat lehet majd telepíteni.

Az is izgalmas volt, amikor a keresztény híveket akarták megtéveszteni, és zöldhívekké átnevelni. Volt ebben a pártban egy türingiai teológusnő, Katrin Göring-Eckhardt, akit a német evangélikus egyház (EKD) zsinati elnökévé választott. A teológusnő külsőre inkább kereszténydemokratának nézett ki, stílusa visszafogott volt, egészen más árnyalatot adott a vadzöldnek. A 2013-as szövetségi választásokon ő lett a párt csúcsjelöltje, hozott is el bőven voksokat a CDU-tól.

Castingjukban az idők kihívásaira mindig jó szimattal éreztek rá a Zöldek. A hisztérikussá fokozódott klímavédelem során kitermelődött a Friday for Future vezette új zöldgeneráció. A mozgalom hívei 2021-re választópolgárrá cseperedtek, őket kellett méltó programmal és hozzájuk hasonló személlyel megszólítani.

Péntekek a jövőért – sötétzöld diáktüntetések heti ismétlésekkel (Kép IASS)

Így esett a párt választása Annalena Charlotte Alma Baerbockra, aki a maga valóságában az y és z generáció, azaz az elvárások nélküli, jólétbe beleszületett negyven alattiak megtestesítője. Ők azok, akik otthonról minden anyagi és erkölcsi támogatást megkaptak a semmittevéshez, a strukturálatlan, valós teljesítményekhez nem kötött életvitelhez. Ők azok, akik nincsenek tisztában a képességeikkel, akiknek önkontroll nélküli önbizalmát a virtuális világ tovább erősíti.

Talán emlékszünk még a felszívódott mozgalmárra, Greta Thunbergre, aki 16 évesen úgy gondolta, hogy a környezet iránti elkötelezettsége és a nyilvánosság előtt feltárt Asperger-kórja feljogosítja, hogy világfelforgató mozgalmat indítson a Föld megmentéséért. Miniszterelnökök, tudósok és maga Ferenc pápa is fogadta a kilenc osztályt végzett leányt, türelemmel végighallgatták dühödt kifakadásait a világkongresszusokon, parlamentekben, sőt az ENSZ-ben is.

Senki nem mondta neki, nem merte mondani, hogy menj haza szépen, kislány! Minden lépését közvetítették, választások kampányrendezvényein léptették föl, gyűjtették vele az álklímavédelem gyanútlan támogatóit. Ma már világosan látszik, hogy az európai zöldek találmánya volt Thunberg, akivel a 2019-es európai parlamenti választásokra mozgósítottak, és jóval az előrejelzések felett tudtak teljesíteni.

Akkor, 2019-ben választottak új társelnököket a német Zöldek, az iszlámhitű Özdemir helyett a tapasztalatlan, elkényeztetett Baerbockot és a kicsit tapasztaltabb, filológus–esztéta Habecket. Hogy mennyit értenek a pártban a klímavédelemhez, arról beszédesen tanúskodik Baerbock egyik 2019-es interjúja. Nem botlott meg a nyelve, mert a választ kétszer is elismételte, hogy végre megoldják az elektromos autó „kobold” problémáit, mert a Zöldek olyan elektromos autókat fognak gyártani, amelyek „kobold” nélkül is elboldogulnak. (A német  kobold biztosan csúf jószág, a villanyautókhoz ellenben inkább kobalt szükséges, nem “zöldmanó” a szerk.)

Addig egyébként sincs probléma, míg az áram a konnektorból jön, és maga a hálózat az energiatároló. Ilyen elszólásokat tucatjával lehetne mesélni, azt látjuk folyamatosan, hogy a zöldek nem értik azokat a technológiákat, amelyeket be akarnak tiltani. Követőiket ez nem zavarja, mert ők sem értik. El tudták volna képzelni Baerbockot kancellárnak Európa vezető hatalmának élén, hiszen őrá voksoltak. Hiszen olyan, mint ők, az ő generációjuk, őket képviseli.

Annalena Baerbock

A kis hamis Annalena, aki egészen szép szakértői hátteret hazudott magának (kép: YouTube)

Papírforma szerint Baerbock jártas a politikatudományban, a nemzetközi jogban, doktori képzésben részt vett, és politikai tapasztalatokat is szerzett kétgyermekes anya. Aztán kiderült, hogy ennek a fele sem igaz, és ha belekérdezünk az önmítoszba, bizony felemás képet kapunk. Annalena sok mindenbe belekapott, de semmit nem fejezett be, értékelhető teljesítménye talán a trambulinbajnokságon szerzett három bronzérme, és ha a – természetesen szélsőjobbosnak bélyegzett – társadalmi kontroll nem vájkál bele csúsztatott információkkal teli önéletrajzába, most akkor akár ő ülhetne a kancellári székben. Így csak a külügyminiszteri tárca jutott neki, ami a németek szerint nem olyan fontos, hiszen a diplomáciát a kancellária irányítja.

Bizony, a választók megtévesztésére a németeknél is kozmetikázzák az önéletrajzokat. Baerbock történeténél a mi szociológus főpolgármesterünk jutott eszembe, a hiperpasszív nyelvtudásával, a soha be nem végzett doktorijával, azzal a balliberális hátszéllel, amitől imbolyog a politika világában. Karácsony 2019-ben, a főpolgármesteri castingnál jó választás volt, mert az általa képviselt botladozó, enervált értelmiségi típusát a nagyvárosokban kedvelik. Hozzá jött még a bizonytalan, félénk mosolya, ami a női választókat veszi le a lábukról, tinitől a nagymamakorúig, azokat, akik érzelmi alapon voksolnak.

Jobb híján őt nevezték be miniszterelnök-jelöltnek is, mert azon az oldalon nem nagy a választék. Aztán kiderült, hogy a merítés sekély, kellenének az irigyek és a gyűlölködők szavazatai is, ahhoz meg olyan személy kell, aki fel tudja korbácsolni a gonosz indulatokat. Így jött a képbe a párt nélküli kisvárosi polgármester, Márki-Zay Péter, aki gátlások nélkül képviseli az ellenzéki népfront közös kívánságát, „az Orbán-rendszer elzavarását”.

Újszerű politikai gondolkodás, nem az egyes társadalmi csoportok megszólításával növelik a támogatottságot, hanem pártösszefogással kényszerítik rá választóikra a választhatatlant. Persze lehet, hogy a gyűlöletközösség jó összetartó anyag, elegendő célnak és programnak egyaránt, aztán jöjjön, aminek jönnie kell, utánuk a vízözön!

Szerző: Rab Irén

(Címkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok)