A történelem megismétli önmagát – hangzik unos-untalan a régi mondás, mégsem tanulunk belőle. A nép hálátlan. Akit az imént még dicsőít, azt másnap kéjelegve rugdossa le a piedesztálról, onnan, ahová éppen ő helyezte.

Ó, hányszor esett már ez meg a történelemben, nem is lehet mind számba venni. De két népet azért említsünk meg, igaz, 2000 év is tátong köztük, mégis sok a hasonlóság. A zsidóságról és a magyarságról beszélek.

A zsidóknak is volt egy fiatal reménységük, a nép egyszerű soraiból került ki, végül eljutott a fővárosba, Jeruzsálembe. Hirdette a jobb világot és az Atyaistenben való hitet, amiért egyre több követője akadt, akik szájtátva hallgatták beszédeit. Reménykedtek benne, örömujjongással nézték, amint kiverte a kufárokat a Templomból, hozsannát kiáltottak utána, és Messiásuknak tekintették. Aztán egyik napról a másikra elárulták.

Hazugságokat terjesztettek róla, majd a rómaiak elé lökték, elszakítva társaitól, a tanítványoktól. Ostorozták, szidalmazták. „Királynak tartja magát” – kiáltozták, majd keresztet készítettek neki, melyre gúnnyal írták, hogy

„Íme a zsidók királya”.

Végül aztán tudjuk mi történt.

Magyarországon is volt egy ilyen ifjú, alig 2000 évvel később. Nem mondom, hogy a két eset azonos fajsúlyú, mert nem az, és nem is akarok blaszfémiát elkövetni. Azonban az analógia, helyén kezelve, mégis elgondolkodtató!

Mert ő sem a fővárosban született, végül mégis oda jutott. Hirdette a jobb világot, a nép és az ország felemelkedését, amiért egyre többen követték. Szájtátva hallgatták beszédeit, hittek neki, s reménykedtek benne. Végül aztán rendet is csinált: megadóztatta a bankokat és a multikat, ekképpen ő is „kiverte a kufárokat” onnan, ahová egykor betolakodtak.

Ima Nick Vujicic prédikátorral / Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala

Erre hozsannát kiáltoztak felé és új Messiásként tekintettek rá, hisz ő is hirdette a megbékélést és a keresztény hitet Istenben. Aztán egyik napról a másikra mégis elárulták. Beárulták az Európai Parlamentben, népe egyes képviselői hazugságokat hirdettek róla, majd pedig itthon veszítette el társai és támogatói egy részét. A parlamentben veszett kutyaként szidalmazták és ostorozták.

„Kis-királynak tartja magát”

– gúnyolták.

Hogy mi jön majd ezután? – Nem nehéz kitalálni, ha fellapozzuk a „Könyvek könyvét”!

Talán a haladók, a progresszívek már ácsolják is a keresztfáját, amelyre gúnyosan írnak valamit. Majd végül…

Ezt akarjuk? Vagy ha nem, miért nem teszünk ellene?!

Ébresztő magyarok!

Dr. T. Túri Gábor / Németország