„A hatóságoknak el kell venniük az antiszemita szülők gyerekeit” – címmel írt cikket a német Welt, amely gordiuszi csomóként tekint a problémára, így stílszerűen, egyetlen huszárvágással kívánná megoldani azt.

Izgalmas téma, bár a fenti módon történő megvalósítás nehezen képzelhető el, ahogy az is, miként válik egy 10-12 éves gyerek antiszemitává? Ugyanilyen fontos kérdés, hogy mi alapján születik a vád, mit kell tennie egy gyereknek, hogy ezt kiérdemelje? Idétlen szövegekkel kell összefirkálnia a falat? Vagy butaságokat kiabálnia az iskola udvarában?

Hogyan lehet bizonyítani, hogy mindaz, amit egy német gyerek az iskolában mond és tesz, kizárólag a szülői ráhatásnak köszönhető, s az „otthoni antiszemita nevelés” eredménye? Csak mert előfordulhat, hogy a szülőnek fogalma sincs minderről. Előfordulhat, hogy épp fordítva történtek a dolgok, s a gyerek nem az otthon hallottakat viszi az iskolába, hanem az iskolában, a más kultúrájú társaitól elhangzottak és látottak inspirálták. Ezt nevezik csoport-, vagy nyájösztönnek, ami gyermekkorban igen meghatározó az egyén életében.

Forrás: welt.de

Ehhez persze tisztában kell lennünk azzal, hogy a német iskolaudvarokban manapság már több muszlim fiú szaladgál, mint nem muszlim, s ezek a fiatalok bizony gyakran igen erőszakosak. Ennek egyik nem elhanyagolható oka, hogy mint általában a déli rasszhoz tartozók, biológiailag hamarabb érnek, így nem egyszer a bennszülött német gyerekek „fejére nőnek”, éspedig a szó legszorosabb értelmében, ugyanis nem ritka, hogy vezéregyéniséggé lépnek elő. A kisebbek pedig – mint ez szokásos – automatikusan az erősebbhez akarnak tartozni; azt teszik, amit a nagyoktól láttak.

Forrás: Tagesspiegel

Persze akár be is poloskázhatnák a gyanús családok lakásait – mint azt tették a régi szép időkben –, s az állam így bizonyíthatná be, hogy az antiszemita kifejezések igenis otthonról erednek, nem pedig a migránsgyerekektől. Ha pedig véletlenül kiderülne, hogy Hanzi nagypapi tényleg egy hamisítatlan Obersturmführer volt, Isten nyugosztalja, akkor egyszerűen kiemelhetnék a gyereket a családból, és punktum.

No de komolyan, milyen megoldás ez? Hiszen közben – ugyanakkor – bent hagyjuk az iskolájában! Vagy talán olyan iskolákat fogunk létrehozni, ahol külön nevelik a nem antiszemita gyerekeket? Nehéz a kérdés.

Az ügy kapcsán

„a Németországi Zsidók Központi Tanácsa, az általános iskolai vallási zaklatásról szóló jelentések nyomán most azt sürgeti, hogy az iskolai antiszemita bűncselekményeket vegyék fel az erőszakra vonatkozó statisztikákba.”

Nem sokkal később, erre reagálva Alexander Dobrindt, a CSU vezető politikusa a következőket jelentette ki:

„Zéró-toleranciára van végre szükségünk az iskolaudvarok iszlamizmusa ellen, [és] maximális konzekvenciára a vallási-zaklatások (mobbing) esetén, egészen az iskolából való kicsapásig.”
(Wir brauchen endlich eine Null-Toleranz-Strategie gegen den Schulhof-Islamismus, maximaler Konsequenz bei Religionsmobbing bis hin zum Schulverweis),

Tehát kicsapják ezeket a gyerekeket, és el lesznek távolítva az iskolából. De hová?

A megoldást támogatva a Német Rendőrség Szakszervezetének vezetője, Rainer Wendt, ekképpen nyilatkozott az Augsburger Allgemeine-nek:

„Ha a gyerekek antiszemitaként vannak nevelve, akkor nem szabad attól visszariadnunk, hogy őket a családjukból kiemeljük.”

De – szerencsére – ez csak terv. Egy terv, amelyet még nem hajtottak végre. Hogy elodázásának oka-e a világjárvány, nem tudjuk. Azonban, ha mégis megvalósulna, kérdezem ismét: hová lesznek toloncolva az érintett gyerekek? Talán nevelőintézetekbe? Vagy átneveldékbe? Olyanokba, amilyenek az Októberi Forradalom után alakultak a Szovjetunióban? Vagy német egyesületekbe, amilyenek a Harmadik Birodalom idején születtek? Igaz, más előjellel. Akkoriban ugyanis az ifjúsági szervezeteket és a különböző iskolai egyleteket tokkal-vonóval olvasztották be a friss, ropogós nemzetiszocialista egyesületekbe.

De gondoljunk csak bele! A zsidógyűlölő muzulmán gyerekek, a zsidógyűlölő muzulmán szüleikkel együtt folyamatosan érkeznek Németországba, megállás nélkül, mégpedig épp azokból az arab országokból, ahol az antiszemitizmus és anticionizmus már régóta komoly nemzeti problémát jelent. Vagyis ahol  – mint A. Dobrint is említette – az iszlamizmus és a cionizmus közötti harc napirenden van.

Forrás: deutschlandfunk.de

És lám, a Willkommenskultur szerint ezeket a családokat az Európai Unió befogadja, ergo éppen a Nyugat jóemberkedő politikusai importálják az antiszemitizmust, mégpedig tömegesen. Egy 2021-es német statisztika szerint csak Németországban

„mintegy 13,6 millió „saját migrációs tapasztalattal” bíró, külföldön született személy él, mint bevándorló.”

És lám, minden negatív tapasztalat ellenére, még 2021-ben is 172 370 olyan személy érkezett Németországba, akik menekültkérelmet (Asylantrag-ot) nyújtottak be a német hatóságoknál. De vajon miért panaszkodnak a politikusok, hogy újra fellángolt az antiszemitizmus Nyugat-Európában, ha egyenesen ők maguk az importőrök?

Megjegyzem, bár elsősorban Németországról írok, mindez érvényes más uniós országra is. És ami még fontosabb, ha nem leszünk észnél, Magyarországra szintén érvényes lehet. Mindezek talán felkelthetik a figyelmüket azoknak a magyar ellenzéki, balliberális választóknak, akik 2022-ben majd az urnákhoz lépnek, és akiket a fenti téma családjuk és/vagy származásuk révén, talán az átlagosnál jobban érint. Igen, a zsidó származású magyar állampolgárokra gondolok, ha úgy tetszik, a magyar zsidókra, akik nagy számban élnek hazánkban, különösen a fővárosban.

Abban a fővárosban, amelyben a FIDESZ-KDNP elvesztette az önkormányzati választást 2019-ben, így azt a liberális baloldal vezeti, s a budapestiek egy része minden bizonnyal ismét Orbán Viktor nemzeti-konzervatív kormánya ellen kíván szavazni. Megtehetik, hiszen a magyar választás szabad.

Kár, hogy elfelejtik, erre az importált antiszemitizmusra, az Európában fellépő veszélyre – mint politikai feszültségforrásra – korábban, nem is egyszer, éppen Orbán Viktor hívta fel a figyelmet. Kérem a szkeptikusokat, emlékezzenek vissza azokra az Echo TV-ben alig három éve elhangzott mondatokra, amelyek aktualitása ahelyett, hogy csökkenne, egyre csak nő:

„Tanuljunk mások hibájából! …Azokat a hibákat, amelyeket más nyugat-európai országok elkövettek, mi ne kövessük el.” (Bayer Zsolt riportja Orbán Viktorral)

Ne intézzük ezt el egy vállrándítással, mert érdemes meghallgatni a tanácsot! És ugyan a liberális Nyugat-Európában nem fogadták meg, aminek most isszák a levét, azért mi idehaza gondoljunk rá, és közben arra a bizonyos  kerítésre is, amelynek pedig meglétét sokan feleslegesnek tartják.

Érdemes elgondolkozni rajta: tényleg felesleges? Biztosan az?

Csak mert többek között a kerítésnek is köszönhető, hogy a magyar iskolaudvarokon iszlamizmus és anticionizmus – mint azt Nyugat-Európában láthatjuk – még nyomokban sem látható.

Viszont amennyiben a 2022-es választásokon a nemzeti kormány elbukik, egy DK dominálta liberális kormány a kerítést garantáltan feleslegesnek tartja majd, hiszen nem a migránsáradat féken tartása lesz az elsődleges célja. Sőt!

Dr. T. Túri Gábor / Németország

Források:

Idézet a cikkből: „Nach den Berichten von religiösem Mobbing an Grundschulen fordert der Zentralrat der Juden jetzt, antisemitische Straftaten an Schulen in der Gewaltstatistik zu erfassen.”

Gewerkschaftschef Rainer Wendt der Augsburger Allgemeine: „Wenn Kinder zu Antisemiten erzogen werden, darf man nicht davor zurückschrecken, sie aus ihren Familien herauszunehmen.”

Statisztikai adatok:

1.) Lakosság migrációs háttérrel 2021. Forrás Szövetségi Statisztikai Hivatal 2021 (QuelleStatistisches Bundesamt 2021: Bevölkerung mit Migrationshintergrund)
„Rund 13,6 Millionen haben „eigene Migrationserfahrung”, sind also im Ausland geboren und eingewandert.”
2.) Asylanträge in Deutschland 2021 | Statista