Körülbelül
Deák Ferenc a Szabadelvű Klubból hazaindulóban kereste a kalapját az előtérben, mert nem látta ott, ahova rakta. Amint keresi, ránéz egy mellette álló képviselőre, Besze Jánosra, akinek a fején meglátja a kalapját. Deák Ferenc azt mondja:
– János, ez az én kalapom!
Besze János leveszi a kalapot a fejéről, látja nem az övé és így szól:
– Igaz bátyám, körülbelül egyforma a fejünk.
Mire Deák azt mondja:
– Körül lehet, de belül nem.
A csengettyű
Haynald bíboros, aki elnyerte Karthagó Érseke címet, majd kalocsai érsek lett 1867-ban, az ő nevéhez fűződik a következő anekdota.
IX. Pius rendelte magához még 1864-ben. Haynald délelőtt érkezett Rómába. A pápa és bölcs tanácsa már reggel óta arról vitatkozott, hogy melyik hangszer adja ki a legszebb dallamot. Voltak, akik a hárfa, mások a hegedű muzsikáját dicsérték, többen a zongorát magasztalták, de sehogyan sem tudtak a kérdésben dűlőre jutni.
Pontban, délben a firenzei kardinális titkára lépett be az ajtón, akinek az volt a véleménye, hogy a legszebb zene a csengettyűszó, amely ebédre szólít. Ezzel egytől egyig egyetértettek és mindenki elégedetten asztalhoz ült.
Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől
Makó településnek semmi köze ehhez a mondáshoz. Az anekdota szerint, amikor II. András király keresztes hadat vezetett a Szentföldre, a seregben volt egy Makó nevű vitéz. Amikor a sereg megpihent az egyik dalmáciai városban, Makó úgy felöntött a garatra, hogy azt hitte, már Jeruzsálemben van. Így született meg az a mondás, hogy messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
A Napkirály és a folyó
XIV Lajos az egyik udvari ebéd után azt mondta: – A király szava törvény. – A jelenlévők helyeseltek, mire a Napkirály folytatta. – És ha azt mondom valamelyiktöknek, hogy ugorjon a folyóba, azt kötelessége lenne megtenni. – Erre az első miniszter felállt és elindult az ajtó felé. A király csodálkozott és megkérdezte miniszterét, hogy hova siet? Mire jött a gyors válasz: – Úszni tanulni felséges uram!
A Kalapos király és az üdvözülés
Egy magyar főpap rendbe hozatta a birtokán átvezető utat. Éppen az utolsó munkálatokat ellenőrizte, amikor II. József kíséretével arra hintózott. Megállíttatta a menetet, kiszállt és azt mondta:
– Főtisztelendő úr, gyanítom, ez az út nem a mennyországba vezet, hiába költött annyi pénzt erre az útra.
– Ebben én is biztos vagyok. – feleli a főpap – Nagyon csodálkoznék, ha oda vezetne, hiszen felséged is ezen közlekedik.
(Az anekdoták Tóth Béla és Szalay Károly gyűjteményeiből valók)
(Címképen: A haza bölcsének szobra. Forrás: kozterkep)
