Karácsonykor év végi számadásként, hálát adunk a Teremtőnek, hogy megtartott bennünket egészségben – fogalmazta meg Sebestyén István énekes, mesemondó előadóművész, akivel a bukovinai székelyek karácsonyi szokásairól beszélgetett a Vasárnap.

– Ha jól tudom a bukovinai székelyek különös gonddal készültek a karácsony megünneplésére. Valóban így volt?

– Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Kárpát-medencében nálunk, bukovinai székelyeknél maradt fent leginkább a téli ünnepkör és a karácsony egysége. Az advent, Jézus Krisztus születésére való felkészülés a bukovinai székelyeknél mindig nagyon elmélyült és sok színű volt. Mi is sokan voltunk testvérek, emlékszem ilyenkor esténként állandóan karácsonyi dalokat énekeltünk.

Édesapánk sokat mesélt ilyenkor a Kisjézus születéséről, a karácsonyi szokásokról, édesanyám pedig – aki egy gyönyörű hangú asszony volt – szívből énekelt.

Így teltek az esték az advent során. Mondhatom, hogy olyan előadók voltak mind a ketten, akiktől sokat lehetett tanulni. Akkor nem éreztük, de szerencsénk volt, hiszen mi már az „anyatejjel” szívtuk magunkba azt a népi szellemi kultúrát, amely mára teljesen kikopott, és csak ímmel-ámmal, színpadra szorult „attrakciók” keretében ismerhetők meg.

– Gyermekkorában azonban még élők voltak ezek a hagyományok?

– Részben igen. Az 50-es és 60-as évek elején Kakasdon senki nem volt jómódú. Ahol pedig nélkülözés van – nincs tévé, nincs rádió – ott a hagyományok is tovább maradnak fenn. A Tolna megyébe letelepített székelyek szinte ugyanúgy éltek, mint egykor Bukovinában.

Igyekeztek megtartani azokat a szokásokat, hagyományokat, amik korábban jellemezték őket.

Az ünnepek állandósága otthonossá is tette számukra az idegenséget. Akkoriban még élő szokás volt a kaláka is. Ahol pedig egy-két székely összekerült, ott a nótaszónak, meseszónak is akadt helye. Ez az oka annak, hogy tovább maradtunk meg eleink hagyományában.

– Ezért is kezdett el később, felnőttként népdalokat és meséket előadni?

– Igen, később a Jóisten valahogy úgy igazította, hogy olyan útra terelt, hogy észrevettem, valóban érték öregjeink hagyománya. Otthagytam a korábbi munkahelyemet, és a székely folklórból táplálkozó előadó-művészetet választottam. Most már össze tudom gyúrni, meg tudom formálni eleink énekeit és dalait, azokat, amelyeket egykoron még élőben halhattam. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó CD-m, a Serkenj lelkem megjelent, melyben igyekeztem továbbadni valamit azokból a kincsekből, amelyeket megörököltem.

A teljes interjú ITT olvasható!