Vass Erikával, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum néprajzkutatójával beszélgettünk a Luca-napi hagyományokról, népszokásokról.

– Rengeteg népszokás tartozik Luca napjához. Miért alakult ki ilyen sok hagyomány egyetlen szent ünnepe köré?

– Luca-nap december 13-án van. Ez a rengeteg népszokás azért kapcsolódott ehhez a naphoz, mert a naptárreform, vagyis a Gergely-naptár bevezetése előtt (ami Európában több helyen 1582-ben, Magyarországon 1587-ben történt meg) a téli napforduló erre a napra esett. Vagyis ez volt az év legsötétebb napja, amikor legtovább tartott az éjszaka. Ezért az emberek ezen a napon próbálták elűzni a sötétséget, és a következő év alakulását is befolyásolni. Innen jönnek például a különféle Luca-napi jóslatok is: hogy következő évi jó termést elősegítsék vagy hogy a leányok megjósolják, ki lesz a jövendőbelijük, de léteztek a jövő évre vonatkozó meteorológiai jósló praktikák is. De a boszorkányoktól való félelem is a sötétséghez köthető.

– Tehát ezeknek a hagyományoknak nincs is köze Szent Lucához?

– Szent Luca személye Magyarországon, illetve a magyar hagyományokban nem kap akkora figyelmet, mint Olaszországban. A fiatal szűz vértanú, Szent Lucia a Krisztus utáni 3. század legvégén élt Szicíliában. Luca egy pogány leány volt, aki jegyben járt egy fiatal férfival, amikor megtért a keresztény hitre. Ekkor úgy döntött, nem szeretne hozzámenni vőlegényéhez, és megmondta neki, hogy ő Krisztus jegyese lett. A férfi borzasztó haragra gerjedt, és feljelentette menyasszonyát, akit ezután megkínoztak. Egyesek úgy tartják, hogy Luca saját kezével vakította meg magát, mivel vőlegénye szerint a szeme volt a legszebb. Ezzel is jelezte neki elkötelezettségét az Úr felé. Szent Luca ezért a szembetegek védőszentje, valamint a fiatal lányoké, akik Luca-napon igyekeznek megtudni, hogy ki lesz a jövendőbelijük.

– Mesélne pár Luca-napi hagyományról?

– Igen, kezdem rögtön ezekkel a jóslásokkal. A fiatal lányoknak több praktikájuk is volt arra, hogy Luca-napon megjósolják a leendő férjük nevét. Az egyik ilyen hagyomány a gombócfőzés. A lányok gombócokat főztek, mindegyik gombócba beletettek egy cédulát, rajta egy fiúnévvel. Amelyik gombóc először feljött a főzés közben a víz tetejére, úgy tartották, a benne szereplő név lesz a jövendőbelijük neve. Ehhez nagyon hasonló egy másik szokás: szintén férfineveket írtak különböző cédulákra. Az összehajtott cetlikből mindennap kidobtak egyet. Amelyik karácsonyra megmaradt, olyan nevű lesz a férjük.

De más jellegű jóslások is kapcsolódnak ehhez a naphoz.

Amint korábban mondtam, a naptárreform előtt erre a napra esett a téli nap-éj egyenlőség, ezért sok, a következő évre vonatkozó jóslást végeztek. Így például a halálra úgy próbáltak következtetni, hogy pogácsát sütöttek, minden jelenlévő számára egyet-egyet. A pogácsákba sütés előtt egy-egy madártollat szúrtak. Úgy tartották, akinek a tolla először megperzselődik, az fog először meghalni. Ennél hétköznapibb jóslásokat is végeztek, például a következő évi termésre vonatkozóan. Ilyen a Luca-búza ültetése, amit sokan mind a mai napig készítenek. A Luca-búzát december 13-án kell elültetni, és egész karácsonyig növeszteni. Szenteste pedig ezt is oda teszik az ünnepi asztalra, és a búza minősége, mérete mutatja meg, milyen lesz a jövő évi termés. A Luca-búzát régen vízkereszt után a tyúkoknak adták. Azt se felejtsük el, hogy

Luca-nap pont 12 nappal van karácsony előtt, ezért sok időjárásjósló hagyomány is van, amely Luca napjától karácsonyig tart.

A „Luca-naptár” legegyszerűbb formája, hogy december 13-tól kezdődően egészen karácsonyig mindennap megfigyelték az időjárást. Minden napot megfeleltettek egy-egy hónapnak, tehát amilyen idő volt 13-án, olyan volt várható januárban, amilyen 14-én, olyan februárban és így tovább. Egy másik szokás szerint pedig 12 hagymahéjba sót kell tenni, és attól függően, hogy mennyire nedvesedik át a só, kiderül, hogy mennyire lesz csapadékos az adott hagymahéjnak megfeleltetett hónap.

– A lucaszékfaragás is ugyanígy, Luca-naptól karácsonyig tartott. Pontosan miről szól ez a hagyomány?

– A Luca székét férfiak készítették, akik december 13-án álltak neki a szék kifaragásának, és egészen karácsonyig mindennap dolgoztak egy keveset rajta. A szék kilenc vagy tizenhárom fajta fából készült, volt három- és négylábú változata is. Az elkészült széket a katolikus férfiak becsempészték magukkal a szentesti éjféli misére, ahol a székre felállva megláthatták a boszorkányokat. A legenda szerint a boszorkányoknak ilyenkor látszik a szarvuk, vagy onnan lehet felismerni őket, hogy háttal állnak az oltárnak az úrfelmutatáskor. Ezután hazafelé menet a legényeknek mákot kellett szórniuk az útra, hogy a boszorkányok ne tudják őket utolérni, mert a mákot szedegetik a földről. Amint hazaértek, a széket rögtön el kellett égetni. Ezért nem igazán maradt fent ilyen szék az utókorra.

A legrégebbi lucaszék 1868-ból származik, a Fejér megyei Vál településről. Ezt a széket is csak azért sikerült megőrizni, mert a plébános elkobozta a legénytől, aki ki akarta lesni a boszorkányokat. Ez a lucaszék a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményében maradt fent.

A reformátusok sem maradtak ki a hagyományból, ők az éjféli mise helyett egy útkereszteződésbe állhattak ki a székkel meglesni a boszorkányokat.

Ungvári Ildikó / vasarnap.hu

Kiemelt kép: Facebook