Mert vannak dolgok, amihez alanyi jogon minden magyar nagyon ért. Valaha ez a megállapítás csak a focira volt érvényes, ma már mindenre is. Főképpen persze a vírusokra és vakcinákra.

Először is: vírus nem is létezik. Ha mégis, akkor mesterséges, kiszabadult a laborból. Ha nem, akkor szándékosan engedték szabadjára. (Egyébként ez valóban nem zárható ki…) De ha van vírus, az oltás nem ér semmit. Az oltás terjeszti a járványt. Az oltásba halnak bele, nem a fertőzésbe, És egyébként is, ha már vakcina, a kínai ferde szemet csinál, az orosz meg putyinista. Nincs elég maszk, túl sok maszk van. Nincs elég oltóanyag, túl sok az oltóanyag. Kevés a lélegeztetőgép, minek vettünk olyan sokat? Minek a lezárások? Már régen le kellett volna zárni! Ideje nyitni, de túl korai.

És persze: a járványért is az Orbán-rezsim a felelős!

Igen, itt mindenhez mindenki ért. Sőt jobban ért, mint a szakemberek, akik, ugye, a kormány talpnyalói.

Én nem értek mindenhez sem, csak tátom a számat a rengeteg „szakértői” véleményt olvasva. Mert ugye lehet, hogy nincs vírus, de akkor mitől halnak meg embermilliók? Unalmukban talán?

Lehet, hogy az oltás hatástalan, de akkor miért oltanak világszerte és miért egyöntetű a virológusok véleménye, hogy egyedül ez jelenthet védelmet a súlyos megbetegedés ellen? Miért olyan rossz a kínai, amikor még az amcsik is elfogadják. Holott náluk sok versenytársa van a keleti oltóanyagnak. És miért ellenséges az orosz, amikor angol tudósok (!!!) állapították meg, hogy hatékony?

A tények makacs dolgok, mondta Potocsnyi elvtársnő Pelikán József gátőrnek (aki hozzám hasonlóan mindenhez sem ért), és így van ez a vakcinával is. Aminek persze egyeseknél lehetnek kellemetlen mellékhatásai, vannak olyanok is, akiknél nem elég hatásos, de a tapasztalati számok (nem csak magyar, de a világra kiterjedő adatok) szerint elsöprő többségében igenis védelmet adnak. Jó néhány beoltott ismerősöm elkapta ugyan a betegséget, de tüneteik még egy egyszerű náthánál is enyhébbek voltak…

És az is tény, hogy ha nem is hibátlanul, de a soha át nem élt helyzetre tekintettel a lehető legjobban kezelte és kezeli a kormány ezt a keserves helyzetet. Ezt sem mi mondjuk, hanem – többek között – a WHO. Biztosan lehetett volna még jobban tenni, de Európa legtöbb országának példája bizonyítja, hogy sokkal rosszabbul is.

És most itt a negyedik hullám, az oltatlanok sokszorta nagyobb veszélyben vannak, mint a beoltottak, amiért is remélhetnénk, hogy a szkeptikusok is csendesebbé válnak. De nem, ellenkezőleg. Egyre durvábban támadnak, szitkozódnak, gyalázkodnak, virtuálisan rázzák az öklüket és a tények ellenére ócsárolják azokat, akik hisznek a szakembereknek. Pontosan úgy, mintha az ő igazuk bizonyosodott volna be.

A nagy-nagy fensőbbséggel nyilatkozó oltáselleneseknek ajánljuk figyelmébe a történetet a négytagú családról (két felnőtt és két gyermek). Az apa meghalt, a súlyos állapotba került anyáról és gyermekeiről nem tudunk. Vagy beszéljenek az árván vagy félárván maradt gyermekekkel.

Nem, ezeket az ökölrázókat sem a tények, sem a drámák nem győzik meg. Ők a mindent is jobban tudók, akiknek senki ne írja elő, mit tehetnek és mit nem. Az ő testük, csakis az övék. Bezzeg, ha valaki netán fel meri vetni, hogy bár joguk van nem oltakozni, de akkor fizessék meg a kezelési  költségeket, ha mégis megfertőződnek! Na azt már nem! Hiszen nekik is jár az ingyenes ellátás – meg a szájuk,

Persze az is igaz, hogy ki-ki úgy öli meg magát, ahogy akarja, de ha lehet, én bizony nem választanám a halálnak ezt a kínszenvedéssel teli formáját.

Hát…végül is béke poraikra…

(Címkép: MTI/Krizsán Csaba)