Borvendég Zsuzsanna sorozata: Amikor Goebbels korábbi összekötője szólt Kádáréknak, hogy zavarja az üzletet a megtorlás

Hallottak Gerhard Todenhöferről? Szélsőséges náciként Goebbels összekötője volt, de külkeres kapcsolatainak (is) köszönhetően megúszta a számonkérést. Kulcsszerepet játszott a későbbi magyar–német üzletelésben, ahol ex-náciként ő is kommunistákkal kereskedett. 1956 után ők üzentek Kádáréknak, hogy sok lesz a megtorlásból, mert annak „rossz híre” megzavarhatja az üzletet. Nyerges János lerázta őket; tudta, hogy így vagy úgy, de mégis folytatni fogják a kereskedést. Bemutatjuk Todenhöfert és néhány hasonló gazembert – olyan sötét ügyeket, amelyet ép ésszel nehéz értelmezni.

A nácizmus és a kommunizmus kollaborációja nem ért véget a Harmadik Birodalom bukásával. Számos háborús bűnös elkerülte a felelősségre vonást 1945 után, azon praktikus okból, mert a kiépülő kétpólusú világrendben a nagyhatalmak számára fontos volt a tudásuk – lett légyen az technológiai, vagy akár politikai –, illetve kiterjedt kapcsolati hálójukat is kamatoztatni kívánták.

Nem meglepő, hogy Nürnbergben tulajdonképpen csak jelképes számonkérés történt, egy kvázi kirakatpert rendeztek, ahol néhány élvonalbeli gyilkos bűnösségét kimondták ugyan, ezzel erkölcsi ítéletet mondva a nemzeti szocializmus felett is, de a tettesek többsége elkerülte a felelősségre vonást.

(Ezzel együtt mégis örvendetes, hogy legalább ennyi történt, hiszen a hidegháború végén a kommunizmus sokkal tovább tartó és mérhetetlenül több áldozatot követelő rendszerével szemben semmiféle számonkérés nem történt, még erkölcsi ítélet sem született. Sőt, mai napig divat mentegetni az eszmét.)

„Újrahasznosítható” ex-nácik mindenhol

Számos magas pozíciót betöltő náci tiszt vagy funkcionárius lett az ötvenes évek elejére üzletember, illetve újságíró, akikkel előszeretettel dolgoztak együtt a kommunista blokk „felelős” vezetői is. Az előző részben emlegetett Helmut Triska nem pusztán a gazdasági érdekeltségek kialakításában játszott szerepet az Atlas cégen keresztül, hanem az amerikai hírszerzés megbízásából információs hálózatot is működtetett, vagyis a CIA kihasználta helyismeretét és kapcsolati tőkéjét, hogy behatolási csatornát nyisson a vasfüggöny keleti oldalára.

Együttműködött a legismertebb egykori náci hírszerzőtiszttel, Reinhard Gehlennel, aki a kellő pillanatban átállt a szövetségesekhez. Gehlen a szovjetek által megszállt országokban a helyi antikommunista erőkből toborozta tagjait, vagyis a hidegháború kezdetén az amerikai titkosszolgálatok leghatékonyabb információs bázisát jelentette. Kiváló érzékenységgel vette észre, hogy a hidegháború kezdetével a felderítés legfontosabb terepei a nagyipari vállalatok kooperációiban, pénzintézeteknél és különösen az export-import cégeknél keresendők.

Ennek megfelelően elhelyezte embereit ezeknél a vállalatoknál, így a kiterjedt hálózat pénzügyi fedezete is megoldódott, hiszen társai a fedőmunkahelyükön fizetést kaptak. Azokban a nyugatnémet konzorciumokban, amelyek a hatvanas évektől kezdődően Magyarország kiemelt partnerei voltak – Siemens, Klöckner, Mannesmann –, mindenhol megtalálhatóak voltak Gehlen emberei.

Kurt Becher visszatér

De ennél közvetlenebb kapcsolata is volt a magyar külkereskedelemnek az ex-náci garnitúrával. Triska ugyan háborús bűnei miatt nem léphetett az ország területére, de találtak másokat, akiken keresztül vele és más németországi cégekkel is szoros kapcsolatot tudtak létesíteni. Az egyikük 1944. március végén érkezett Magyarországra. Kovács Gellért: Alkonyat Budapest felett című könyvében így jellemzi őt: „kövérkés, derűs és kedélyes arcú fiatalember mindig jól fésült frizurával. Ez az élvhajhász német szenvedélyesen szerette a lovakat, azért lépett be az SS lovasságába, ahol aztán gazdasági szakértővé vált.

Legkifinomultabb specialitása az volt, hogy remekül tudta zsarolni a zsidókat, hogy a jobb bánásmód ígéretéért cserébe minél többet átadjanak vagyonukból. Angyali ábrázata mögött jéghideg cinizmus bújt meg, nem válogatott az eszközökben, hogy elérje a célját. És most itt volt Magyarországon, hivatalosan azért, hogy lovakat vásároljon az SS számára, a valóságban azonban azért, hogy a lehető legtöbb zsidó vagyonra rátegye a kezét, elsősorban a gyárakra.”

A teljes cikk ITT olvasható.