Megnyílt a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány „Valahol Oroszországban…” című kiállítása az Aranytíz Kultúrházban, ahol most először láthatja a közönség Jakuba János Munkácsy-díjas festőművész szovjet hadifogságban készült alkotásait, valamint hadifoglyok és családtagjaik levelezését. A tárlat annak a mintegy nyolcszázezer magyar politikai rabnak és kényszermunkásnak állít emléket, akiket a Szovjetunióba hurcoltak.

A Gulág emléknapon, november 25-én azokra a magyarokra emlékezünk, akiket 1944 őszétől kezdve hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetu­nióba hurcoltak többéves kényszermunkára. A második világháborút köve­tően a folyamatosan kiépülő kommunista diktatúrában sokakat a magyar hatóságok hathatós közreműködésével koholt vádak alapján öt-huszonöt évre a gulágra száműztek. A „Valahol Oroszországban…” című kiállítás azért jött létre, hogy rájuk emlékezzünk.

A tárlat gerincét a békéscsabai születésű Jakuba János (1909–1974) képei alkotják.

Jakuba János 1945 februárjában, hadnagyi rangban Budapest ostrománál esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 15-én szabadult. A kiállítás a hadifogságban készült rajzait mutatja be, amelyeken megörökítette többek között a munkatáborok atmoszféráját, a természeti környezetet, a bányákat, az elgyötört arcokat, a megtépázott katonaruhákat, a kórházbelsőket, s amelyeket nagyban is szeretett volna megfesteni, ám erre végül nem maradt ideje.

Nagyné Pintér Jolán, a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnöke a kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott, hogy a gulágról több tárgy is hazakerült, ám a levelezőlapok, a levelek rázták meg leginkább, hiszen tudjuk, milyen körülmények között írták azokat, milyen testi-lelki állapotban fogalmazták meg a megfogalmazhatatlant.

Jelen tárlat ritkaságokat mutat be, igazi művészettörténeti szenzációnak számítanak Jakuba János most először megtekinthető munkái, amelyek kordokumentumok. Nehéz évek lenyomatai a művészet eszközével elbeszélve. A levelek pedig a személyes sorsokra mutatnak rá, így a rajzok és az írott sorok együttesén átsejlik a valóság, a kényszermunka keserű valósága – mutatott rá.

Kovács Emőke történész, a tárlat kurátora a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy Jakuba János Munkácsy-díjas festőművész szovjet hadifogságban készített, kuriózumnak számító alkotásai önmagukban is megállták volna a helyüket, ám a fennmaradt, írásos dokumentumok bemutatásával még átélhetőbbé szerette volna tenni ezt a témát a magyar társadalom, de főként a fiatal generáció számára.

Forrás: Magyar Nemzet, a teljes cikk itt olvasható

Kép: Havran Zoltán