Szingapúr csinálja jól. Decembertől kifizetteti a kezelési költségeket mindazokkal, akik saját döntésük nyomán utasították vissza a Covid elleni védőoltást, majd megfertőződtek. S teszi ezt 86 százalékos átoltottság mellett.

Ma már nehéz indulatok nélkül beszélni azokról – úgy általában is, de a honfitársainkról különösen –, akik nem hajlandóak felvenni a sokféle vakcina valamelyikét, mégis elvárják a közösség által fenntartott, ingyenes egészségügyi ellátást, ha elkapják a koronavírust. Ez pedig nagyon nem járja, mondhatnánk, elég volt a mókából. Elég volt a 21. századi individuumok vakcina ellenes meggyőződésének kiszolgálásából, a közösség kárára. Az egyén joga nem írhatja felül a közösség jogát, és az egyén meggyőződése nem mehet szembe a közösség érdekeivel úgy, hogy közben ugyanez az egyén farizeus módon a közösség védőhálóját veszi igénybe. Könnyű keménynek lenni, ha tudjuk, hogy puhára esünk.

Nem érv, hogy ők is fizetik a TB-t – már aki –, mert a társadalombiztosítási rendszerünk nem arra lett tervezve, hogy egy világjárvány immár negyedik hullámában, hat-hétféle, a közösség által finanszírozott, ingyenesen felvehető vakcinát egyesek eltartott kisujjal utasítsanak el, majd követeljék az akár hetekig elhúzódó kórházi ellátást. A közösség anyagi és humán erőforrásai végesek, tetszik, nem tetszik, ezt az oltáselleneseknek is tudomásul kell venniük. És amikor már a rákos betegek ellátása kerül veszélybe – ahogyan ez Ausztriában épp történik –, nincs nagyon miről beszélgetni.

Megjegyzem, mindenkinek szíve joga elutasítania a vakcinát, amennyiben vállalja döntése következményeit, ahelyett, hogy a közösségen kenné szét. De még soha nem hallottam egyetlen oltásellenes szájából sem azt, hogy köszönöm, meggyőződésből nem kérem az oltást, s ugyanebből a meggyőződésből nem kérem a kezelést sem, amennyiben elkapom a vírust. Egyetlen fertőző betegség sem magánügy, de aki mégis akként tekint rá, vállalja döntésének a következményeit, akár súlyos költségekről vagy korlátozásokról legyen szó.

Ehelyett mi történik? A környező társadalmak zúgolódnak, a demokratikus Hollandiában éles lőszerrel lövik a tömeget – még szerencse, hogy nem a lengyel határon az illegális bevándorlókat, mert abból lenne csak igazán nagy balhé –, Ausztriában hétfőtől kijárási tilalom veszi kezdetét, februártól pedig kötelezővé teszik az oltást. A horvátoknál is azt skandálja a tömeg, hogy a kormány első- és másodrendű állampolgárokként különbözteti meg az embereket. Nem a vírus meg az oltás, azoknak ehhez semmi közük, hanem a vezetés.

És itthon? A Telex munkatársai az ATV-ben ekézik a kormányt, amiért nem kampányol eleget a vakcina mellett. Értik? A negyedik hullámban, amikor hat-hétféle ingyenesen felvehető vakcina áll rendelkezésre, tele a net kormányzati, oltást népszerűsítő reklámmal, az orvosok szimultánban járnak tévékbe, rádiókba, és majd’ két éve a csapból is a Covid folyik, szerintük mégis további kormányzati kampány kellene, hogy a meggyőződéses oltáselleneseket meggyőzzék. Mert pár ezer óriásplakát nyilván megoldaná a kérdést.

De nemrég megszületett „A valódi párbeszédet a járványkezelésről!” című poszt is, amelyet számos hírességünk látott el kézjegyével. Ha nem volna ennyire abszurd a helyzet, még szórakoztatónak is találhatnánk a pontokba szedett okfejtést, ahogy tette azt Szily László is, sokak felháborodására. Megjegyzem, nem hittem volna, hogy valaha, bármely témában egy platformra kerülhetek a 444-es véleményvezérrel, most mégis megtörtént; igaz, csak részben. Nézzük csak, mit ír!

„Különösen kontrasztos volt most elolvasni a VALÓDI PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL! című, aláírásgyűjtéssel kombinált nyílt levelet. Itt van rögtön a címe, egyben – elvileg – fő követelése. Magyarországot, a hazai közbeszédet, a Fidesz-kormányt, az ellenzékét, a magyar sajtót és a hazai lakosságot számtalan dolog miatt lehet joggal kritizálni, de ha valamiből nem volt hiány az elmúlt egy és háromnegyed évben, az a valódi párbeszéd a járványkezelésről… Legalább ilyen vicces a nyílt levél második, „Ne nézzük kiskorúnak egymást!” című pontja. A kiáltvány szerzői szerint az kiskorú-alattvalói viselkedés, ha „meggyőzés és meggyőződés” nélkül kell betartani a szabályokat. Eszerint a halott barátok és rokonok, ismerősök és ismeretlenek nem győzték meg őket arról, hogy járvány idején nem a legfontosabb univerzális emberi szabadságjog jól benyomni a Kisüzemben, aztán koncertre menni.”

Az oltást elutasítóknak nem érveik vannak, hanem kifogásaik. Abból viszont mindenre jut. Bizonyosságot, garanciát követelnek, s nem értik, mit jelent az, hogy „a tudomány jelen állása szerint”, ha pedig azt hallják, hogy „a tudomány sem tévedhetetlen”, az számukra egyenlő az összeesküvéssel. Ma már bármely kommentelő jobban ért a sejtbiológiához, mint a kutatók összessége, a tüskefehérjét húsz méterről felismerik, s csak alternatív forrásokból tájékozódnak, mert minden más hazudik. A kormány. Meg a tudósok. És a virológusok. De a többi orvos is gyanús. Egy oltásellenes nem megy a birka tömeggel, neki ne mondja meg senki a tutit, pláne ne kötelezze semmire! Ellenben ha megbetegszik, az orvos azonnal álljon rendelkezésre, a kórház fogadja, s legyen kéznél lélegeztetőgép is, de tüstént.

Ilyen különös jószág az oltásellenesek bizalma. Szükséghelyzetben magától ott terem.