Jó érzés látni, mennyire figyel ránk a világ. Ha a magyar miniszterelnök megszólal, az nemzetközi médiahír. Nincs olyan országvezető ma Európában, aki többet szerepelne az európai sajtóban, akinek többet említenék különböző platformokon a nevét, mint Orbán Viktorét. Figyelik minden szereplését, hol és hogyan lehetne belekötni bármelyik mondatába, fellépésébe, gesztusába, aztán megpörgetik a szokásos negatív kliséket, hogy jobboldali autoriter, nacionalista, populista és radikális, diktátor hajlamú és vitatott országvezető, aki fittyet hány az európai értékekre, a nemzetközi előírásokra. Ő az elrettentő példa a nyugati globalista demokráciák számára, akitől óvni kell a haladó világot.

Még a szokásos pénteki, honfitársait tájékoztató rádióinterjú is a figyelem középpontjában áll nyugaton. Talán arra kíváncsiak, mivel eteti honfitársait a miniszterelnök, hogy azok hisznek neki, követik, kiállnak mellette és négyévenként a Nyugat minden mesterkedése ellenére újra megválasztják. Tegyük hozzá, nyelvi nehézségek miatt a világ közvetítők útján, azaz a magyar ellenzéken keresztül jut a másodlagos információkhoz. Megtanulhatnának már végre magyarul, ha annyira fontosak vagyunk nekik! A magyar nyelv minden híresztelés ellenére nem nehéz, egyszerű, rugalmas és logikus nyelv, csak a logikáját kell megérteni.

A logikával Brüsszelben azonban hadilábon állnak, ezt pont Orbán mondta a legutóbbi pénteken. A migrációról volt szó, és a svéd biztosról, aki a járvány leküzdésében a migráció fontosságát emelte ki. Ha szerintük a migráció jó és a társadalomnak szüksége van rá, akkor tessék, vigyék a migránsokat, nyitunk egy folyosót, azon fölmasírozhatnak Ausztriáig, Németországig meg Svédországig. Mi segítünk eljuttatni ezeket az embereket hozzájuk – mondta a miniszterelnök. Ha annyira akarják!

Most, hogy az illegális migráció újra 2015-ös méreteket öltött, jó lenne, ha az EU végre kifizetné a magyaroknak az európai határvédelemre eddig fordított másfél milliárd eurót, – tette hozzá –és a többi érdekelt országnak is segítséget adnának. Hiszen nem vagyunk már egyedül határvédelemre ítélve, jószerivel minden, a schengeni külső határon fekvő tagország érintett, építik a határzárat, önmagukat, de egyúttal az Uniót is védendő. Orbán csapatjátékos, mindazokat képviseli, akik egy csapatban játszanak vele. Meg is írta az összes érdekelt nevében a migrációval kapcsolatos észrevételeit, a közös követelést von der Leyen elnök asszonynak.

Akik viszont Európa gazdag belsejében vagy az északi periférián élnek, másként gondolkodnak a határvédelemről. Szerintük a migráció csak jó dolog lehet, és akik nem így látják, azok rossz úton járnak. Például mi is, immár hat éve, ezért próbálnak mindenféle eszközzel meggyőzni minket, valójában ránk kényszerítenék akaratukat. Okoskodnak, hogy európai értékek, szolidaritás meg minden, és nem, nem támogatják a kerítésépítést. Helyette odaküldenek néhány íróasztalhoz szokott frontexest, majd ők segítenek a határvédelemben. Támogatás az NGO-knak jár a büdzséből, hiszen ők az európai értékeket képviselik, óvják-segítik a migránsokat, hogy eljuthassanak álmaik Európájába, a jólétinek gondolt Németországba.

Szóval, akkor korridor? Ez a mondat, mint darázscsípés érte a németeket. Orbán, aki Magyarországon még tanult történelmet, nem véletlenül húz ki ilyen mondatokat a pakliból. Lassan ezer éves az a magyar történelmi tapasztalat, hogy ha idegenek az ország területére lépnek, akkor hajlamosak elfeledkezni a kapott vendégszeretet iránti háláról. Még az átvonulókeresztes lovagok is, akik szentföldi útjukhoz tranzitútvonalnak használták a Magyar Királyságot. A magyar király, akit tudása miatt Könyves jelzővel illettek, először jóindulattal fogadta őket, engedte, hogy szükségleteiket a vásárokon beszerezhessék. De amikor a keresztes had az ország gazdagságát látva rabolni, fosztogatni és erőszakoskodni kezdett, egy pillanatig sem habozott, könyörtelenül szétverte és kikergette őket az országból.

A király maga irányította a hadműveletet, és a következő évben az országon való áthaladáshoz korridort nyitott a keresztes hadnak. Tisztes távolságból, serege élén személyesen ellenőrizte a keresztesek áthaladását. Nem is volt többé fosztogatás! Pedig a keresztesek között voltak olyan vezérek, akik szerint keresztes háborút Magyarországgal szemben kell indítani, hiszen a magyarok éppoly pogányok, mint a szentföldi hitetlenek. Fennen hirdették, hogy „a pogányok és a magyarok legyilkolása között nincs különbség”,de valójában az ország kincseire fájt a foguk. A „szent háború” vezérei legszívesebben ezt az országot foglalták volna el, és azonnal felosztották egymás között a még meg sem szerzett tisztségeket.

Nem tudom, Orbán Viktor milyen korridort vizionált a kéretlen migránsok számára, de az amúgy konzervatívnak számító „Die Weltben” azonnal pellengérre állították, és felsorakoztattak minden félinformációt az olvasók dezinformálására. A szegény menekülteket a magyar hatóságok minden további nélkül visszafordítják Szerbia felé, pedig a jogvédők és az ENSZ menekültügyi segélyszervezete is illegálisnak tartja ezt. Magyarország, ki tudja, hányadszor sérti meg az európai és a nemzetközi jogot, nem csoda, hogy az ország ellen számos kötelezettségszegési eljárás zajlik. Ilyenekkel hangolják Magyarország ellen a magát szolidárisnak tartó német közvéleményt.

Percig se gondoljuk, hogy a manipulált üzenet mostanában olyan könnyen célba ér. A több száz hozzászólásba beleolvasva, az ember a magyar politikával való rokonszenvezést látja. Az EU külső határait védeni kötelesség, és gyalázat, ha az érintett országok nem kapnak érte pénzügyi támogatást. A határátlépés illegális, nem a határvédelem. Németország megérdemli a sorsát és Orbánnak igaza van! Ő az egyetlen politikus, aki mindig kimondja, mit akar, és a brüsszeli vagy német (!) arroganciával is szembeszállva képviseli országát. Örülhetnek a magyarok, hogy ilyen miniszterelnökük van, nem véletlen, hogy mindig újra megválasztják. Németországnak is ilyen vezető kellene, esetleg ha mellékállásban elvállalná, az is jó lenne. Ha pedig mindenképpen ragaszkodik a korridorhoz, akkor az kéretik Brüsszelig meghúzni, hogy az ottani döntéshozók viseljék politikájuk következményét. (Írják a kommentelők – a szerk.)

Milyen kár, hogy Magyarországnak majdnem fele ezt másként látja. Ők elégedetlenek a miniszterelnökkel. Unják már a retorikáját, az örökös országvédelmét, változást, mást akarnak. De tudják-e, mit? Tudják-e, hogy olyan világban élünk, amikor erős kezű vezetőre van szükség, aki bátor, határozott és elkötelezett. Akit nem lehet a háttérből irányítani.  Próbáljunk már egyszer európai, világpolitikai léptékben gondolkodni!

Szerző: Rab Irén

Az írás német nyelven az ungarnreal.de portálon olvasható.

(Címkép forrás: Facebook)