Egy hete kezdődött Floridában az amerikai konzervatívok egyik legnagyobb eseménye, a NatCon (National Conservatism Conference). A konferencián három amerikai szenátor mellett Orbán Balázs is felszólalt. Anna Wellisz politikai elemző, beszédíró, a washingtoni Edmund Burke Alapítvány alelnöke a konzervatív politizálás értékrendszeréről és túlélési esélyeiről beszélt a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

– Az Ön általános meglátása szerint mit tükrözött az idei Nemzeti Konzervativizmus konferencia? Egy útkeresést a Trump utáni időszakban, vagy világos utat vizionálva és az azon való közlekedést keresve? 

– Kevésbé szólt az esemény magáról a politikáról és politikusokról, hanem inkább a politikát mozgató elképzelésekről. Az egyik, amiben sikerült dűlőre jutni azaz, hogy kialakítottuk az elképzelések keretét, ami baloldalon álló liberálisoktól jobboldali konzervatívokig húzódik, és ami kizárja az őrületet. Kizárja a progresszíveket, akik abban hisznek, hogy nincs Isten, nincs nő és férfi. Azt képzelik, nem létezik olyan, hogy nemzet, hanem csak a szélsőségen felszabadított egyén, akik választhat, hogy tagja-e egy családnak vagy nem, eldöntheti, hogy férfi, vagy nő, illetve egyik sem.

Alapvetően egyáltalán nem érdekli őket bármi közösség, csupán megszállottan egy ideológiát követnek.

Az egész neomarxista őrület, ami magába foglalja a marxizmus megosztó logikáját. Elválasztja a férfit a nőtől, a nőkön belül azokat, akik biológiai értelemben nők, és akik nem. Elválasztják a gyerekeket és szülőket, anyákat és csecsemőjüket.

Megosztják az embereket, akik normál esetben az identitásuk alapját a hazájukban, nemzetükben látják – a mi esetünkben Amerikát.

Tagadják, hogy bármilyen módon lojalitással tartoznának a nemzetük, vagy honfitársaik felé. Szóval ezt jelenti a baloldal, és ez az, amit mi kizártunk az elképzelések keretéből. Ott vannak viszont azok a klasszikus liberálisok, akik még hisznek abban, hogy szükség van egy horgonyra, ami a nemzeti hűségeskü alapvetése, így hangzik: „egy és oszthatatlan nemzet Isten színe előtt, amely szabadságot és igazságot nyújt  mindenki számára”.

Köztünk a jobboldalon nem léteznek identitáriusok, olyanok, akik azt képzelnék, hogy a faj bármilyen értelemben meghatározó tényező lenne. Ahogy azt a szélsőséges eszme képzeli, legyen az neonáci, illetve bármilyen fajalapú megkülönböztetés a bal-, vagy jobboldalon, ezt mi mind elutasítjuk.

A konferencián téma volt a szülők nélkülözhetetlensége a gyerekeik nevelésében, és a szülők joga a gyerekeik neveléséhez.

Glenn Lowry professzor az első napon tartott előadásában Amerika örökségéről beszélt, az amerikai kultúráról, irodalomról, angol nyelvű irodalomról. Szólt a szabadság politikai hagyományáról, ami minden amerikaié, és amibe beletartoznak a fekete bőrű amerikaiak is. Ez az ő örökségük is, és senkinek nem szabad ezt megkérdőjeleznie, nekik pedig nem szabad elhinniük azt, ha valaki az ellenkezőjét próbálja bemagyarázni. Ebből következően nekik is erkölcsi felelősséget kell vállalniuk az életben meghozott döntéseikért.

Chris Rufo volt az, aki a szülők helyzetéről és jogairól beszélt, és arról a rombolásról, amely ezeket a jogokat éri. Az összes kritikai elmélet arról szól, hogy aláássa a kultúránkat, hagyományainkat, ráadásul még csak nem is azzal, hogy mindenki részese legyen, hanem egyszerűen valami másra akarja felcserélni, aláásni és nem mindenkit egyenlővé tenni. Aláásni annak érdekében, hogy megsemmisítsék a kultúrát és helyébe valami egészen más rendet kényszerítsenek ki. Pontosan ez a „más rend”, aminek az erőszakos kikényszerítését látjuk a 2020-as tüntetések és zavargások óta, ami az iskolákban is megjelenik.

– Miután ezeket a fő elképzeléseket körülhatárolták a cselekvéshez, vajon van-e elegendő csatornájuk, hogy ez eljusson az emberekhez? Ez ugyanis kihívást jelenthet.

– Az a helyzet nagyon furcsamód, hogy éppen a konferencia utolsó napján választásokat tartottak több államban szerte az országban. Ezeken pedig a konzervatívok jó szerepeltek…

– Például Virginiában.

– Igen Virginiában, de volt választás New Jersey-ben, New Yorkban is. Különböző pozíciókra választottak tisztségviselőket. Az derült ki, hogy a mi üzenetünk átmegy. Ami Virginiát illeti, egy olyan államról beszélünk, amelyben Joe Biden 10 százalékpont különbséggel győzött. Az a Joe Biden, aki alig nyolc-kilenc hónapja van hivatalban. Az emberei vesztettek, azok, akik mellett kampányolt. Virginiában Barack Obama volt elnök is beszállt a kampányba a demokrata kormányzó oldalán.

Azt próbálta elmondani, hogy nem is léteznek azok a dolgok amit a másik oldal felhoz, és ami ellen lázad. Azt állította, hogy az egész nonszensz. Aztán kiderült, hogy egy középiskolában egy szoknyát viselő fiú megerőszakolt egy lányt egy lánymosdóban. Egy olyan fiú, aki állítólag genderfluid, és lánynak érzi magát. Márpedig olyat tett, amit lányok nem szoktak lányokkal. Áthelyezték egy másik iskolába, ahol szintén rátámadt egy lányra. A szülők nem őrültek meg, ők igenis érzékelik, hogy komoly bajok vannak.

Aztán itt van a kritikai fajelmélet, amelynek nevében az osztályokat elnyomókra és elnyomottakra osztják, majd azt magyarázzák ötéveseknek, hogy vannak olyan elidegeníthetetlen jellemzőik, ami felett nincs befolyásuk. Például az a tény, hogy fehérek, valamint, hogy fiúk, és nem lányok, és mint ilyenek ők a rosszak és elnyomók. Függetlenül attól, hogy mit tesznek, vagy milyen életet élnek. Ha fehérek, akkor ők az elnyomók, ha fiúk, az is elnyomóvá teszi őket és így tovább. Végignézhettük, hogy egy alulról jövő lázadás indult el.

– Ez egy jel.

– Azt hiszem, ez nagyon is jele annak, hogy nem csak beszélünk, hanem meghallgatásra találunk. Mégpedig a teljesen normális, átlagos emberek részéről, akik komolyan veszik a valahova tartozás korábban említett kötelékeit, a szeretetüket a gyerekeik iránt, a gondoskodást a közösségeik és környezetük, szomszédságuk felé. Ezt magukkal vitték a választófülkébe, és eszerint szavaztak, még csak nem is egy pártra.

Hihetetlen győzelem, és egy hihetetlenül gyors fordulat. Csak néhány hónap telt el az új elnök kormányzásával, hiszen még csak idén január 20-án került hivatalba. A politikájának kőkemény elutasítását jelenti ez a választás. Még csak nem is azon az alapon, hogy Trump kontra Biden, hanem egész egyszerűen a normál emberek elutasították, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyeket elfogadhatatlannak tartanak.

Nem csak az volt számukra elfogadhatatlan, ami az iskolákban történik, de az is, amit az igazságügyi minisztérium csinál, amely ráuszította a szülőkre a szövetségi nyomozóirodát, az FBI-t.

Kikerült egy feljegyzés, a szülőket, keményen dolgozó, adófizető szülőket belföldi terroristáknak minősít csak azért, mert nem egyeznek bele az érzékenyítő programba. Mert nem támogatják a fiú-lány közös mosdókat, mert nem tetszik nekik, hogy a gyerekeiknek arról beszélnek, hogy elnyomók, és elnyomottak.

Nem csak a fehér szülők lázadásáról van szó, hanem a fekete és barna szülőkéről is, akik gyerekének pedig azt tanítják, hogy nincs lehetősége, áldozatnak született, és áldozatként is fog meghalni. Nem változtathat az életén, mert minden ellene van, egy vesztes. Sötét bőrrel születtél, tehát egy vesztes vagy, elkapnak és el fognak pusztítani – micsoda üzenet ez, gyerekeknek! Ha el akarja őket csüggeszteni, hogy azt érezzék, az életük semmit sem ér, mert nincs választásuk, bármit is tesznek, arra ez lehet, hogy megfelelő üzenet.

Ha azt akarja, hogy a gyerekek ne a tanulást válasszák, hanem aktivistává neveljék őket, akik az utcán menetelnek, gyújtogatnak, embereket támadnak meg, és forradalmárnak gondolják magukat, ahelyett, hogy diákok lesznek, gondolkodó emberek, méltóságot viselő emberi lények, akik megértik azt, hogy rengeteg munka befektetésével, időt ráfordítva, saját magukat fejlesztve, tanulva, az igazságot próbálva megtalálni, jobb lesz az életük. De az üzenet nem ez, hanem az üzenet úgy hangzik; menj ki az utcára, verj össze embereket, rombolj, mert egyetlen választásod van: a forradalom. Törölj el mindent, semmisíts meg mindenkit. Ez az üzenet nem talál visszhangra az amerikai szülőkben, hanem felháborítja őket, bármilyen is legyen a bőrszínük.

– Végkövetkeztetésként nagyon egyszerűen mondhatjuk azt, hogy vissza a józan észhez? Ez a fő üzenet, illetve egyike a fő üzeneteknek?                 

– Teljes mértékben! Isten segítségével, merthogy az ember nem Isten. Ez fontos dolog. Mi nem vagyunk tökéletesek, nem fogjuk tudni létrehozni a paradicsomot, és ha megpróbáljuk, akkor abból csak egy szörnyeteg lesz, egy sátáni végzet. Szóval igen, józan ész – józan ész. Nem akarjuk Bábel tornyát építeni, nem akarunk egy globális hatalmat építeni. Nem akarjuk elkövetni az egyéni gőg bűnét, és nem akarjuk a politikai gőg bűnét sem. Csak Isten lehet az Isten, az ember nem. Tehát józan ész és a szeretet. Szeretet a családunk iránt, szomszédaink felé, a hazánk iránt és ennek a jóakaratnak a kiterjesztése más nemzetek felé, más demokratikus nemzetek felé. Ezek szerint kell építeni a világot.

Forrás: Kossuth Rádió / hirado.hu

Címlapkép: Anna Wellisz, a washingtoni székhelyű Edmund Burke Alapítvány külső ügyekért felelős alelnöke, a Fehér-házi Írók Csoportjának vezetője (Forrás: Facebook)