Jaj de jó! Végre itt egy elszabadult hajóágyú, örvendezzünk, hogy szívesen belecsüccsenne a miniszterelnöki bársonyszékbe. Van zsákjában minden jó, áremelés, amennyi csak lehet, meg migránsok nyakunkra eresztés, és persze LMBTQ istápolás. Hiába, kiváló ember ez a Márki-Zay…

Mert ő aztán tudja, mi kell a magyarnak! Rezsicsökkentés, az biztos, hogy nem. Az ő népe térden állva könyörög neki, jöjjön a rezsinövelés, hadd fizessen sokkal többet a villanyért, gázért, vízért! Mert, ugye, magunktól aljas pazarlók vagyunk, a Föld megrontói, akiket rá kell kényszeríteni az energia takarékosságra. Úgy, hogy az államilag kordában tartott árakat „fel kell szabadítani”, a világpiachoz igazítani, majd akkor, ha ötször drágább lesz a gáz, biztosan nem fogjuk pazarolni. Megígéri nekünk, hogy ha hatalmasság lehet belőle, majd jól befűt nekünk, persze nem gázzal, hanem gázárral.

Ez a szerencsétlen tényleg hülyének néz minket. Azt akarja megetetni velünk, hogy szándékosan pazaroljuk az energiát, csak azért, mert az momentán olcsóbb, mint a „szabad Európában”. Mi van? Tudtommal senki sem szeret többet fizetni, vagyis akinek egy csepp esze van, ugyanúgy takarékoskodik a gázzal, villannyal, mintha az sokkal drágább lenne. Mindig jó a kevesebbnél is kevesebbet fizetni. De szerinte gonosz emberek vagyunk, mert jólesik pazarolni. Az sem fészkeli be magát aprócska agyába, hogy a magas árakkal éppen az általuk sokszor emlegetett szegények életét teszik lehetetlenné. A zajongó Márkinak bizonyára futná a magas számlákra, legfeljebb majd jól megemeltetné politikusi járandóságát…

Péter, elment az eszed valahová jó messzire?

Petya persze most azt szajkózza, amit a főnöke, Gy. Ferenc már jó ideje. Fletónál ezt még meg is érti az ember, ő egyszer már átjátszotta nyugati „befektetőknek” az energiapiacot, és ugyanezt tenné újra, ha megtehetné. Márki-Zaynak pedig bizonyítania kell feltétlen hűségét mindenben és minden gyurcsányi elmezavarban is. Hátha mégis miniszterelnök lehet? És nem fogja fel, hogy akármekkora nyelvcsapásokat produkál, akkor lehet ő kormányfő, amikor az autójába ül és a kezébe fogja. Mármint a kormányt.

Eközben egy messzi-messzi tébolydában a balosok szitkozódnak a magas üzemanyag árak miatt. Igazuk van, erről is Orbán Viktor tehet, akinek köztudottan több száz olajkútja van, meg aztán Magyarország a világ legnagyobb olajkitermelője. Mi diktáljuk a magas árakat, nemde? Tessék beavatkozni!

Jó, de akkor mi lesz a pazarlástól visszatartó magas árakkal? Hát igen, ez látszólag önellentmondás, de kicsire nem adunk! Nem ez az első eset. Gondoljunk csak a covid-járványra, pontosabban arra, hogy most, amikor a kormány mobil oltóállomásokat indít vidéki területekre, szóval most azért szitkozódnak, hogy eddig miért nem?

Apró, picinyke homokszem az ökölrázó követelés gépezetében, hogy tavasszal is útra keltek a most újra induló buszok, és nem is álltak le, amíg igény mutatkozott rá. De még ha hiba is lett volna az ideiglenes leállás, hahó, kik is támadták az első pillanattól az oltást? Csak nem? Éppen azok fröcsögnek most, akik emberek sokaságának haláláért érezhetnék felelősnek magukat, mert ezerrel támadták a kínai és az orosz vakcinát. Akik miatt most is sokan teszik kockára az életüket, mert hittek, ma is hisznek a gátlástalan, politikai indíttatású hecckampánynak.

Rettentően unalmas. Unalmas az, hogy az ellenzék húde mindenhez is értő politikusai még saját magukkal sem képesek egyetérteni, a saját véleményüket sem fogadják el. És unalmas az a butaság, amely sugárzik a hatalomért lihegőkből, akik szerint a polgári kormány az elmúlt közel 12 év alatt egyetlen jó döntést sem hozott. Márpedig olyan nincs, hogy ennyi idő alatt akár véletlenül is, de ne születne meg legalább egy, mindenki számára elfogadható lépés. Nonszensz!

Hát kérem, itt tartunk. Idegesítő és fárasztó ez a primitív kekeckedés. Egy idő után az ember már csak legyint, legyen szó akár európai nyugdíjról, akár a járványról, akár az energia-ügyekről. Felesleges vitatkozni, az érvek úgy peregnek le a szerencsétlen acsarkodókról, mint az a bizonyos borsó, amit az ésszel érvelők kitartóan próbálnak a falra hányni.

Vegyük hát elő a régi reklámszlogent: Kinek van erre energiája?

(Címkép: Hír tv)