Ott van nekünk kedvenc sportágunk, a foci. Ahol, ugye, vannak, akik edzik a fiúkat, felállítják a stratégiát, ott vannak azok, akik a labdát rúgják, és vannak a mindenhez is értők. Utóbbiak természetesen sokkal okosabbak. Ők a partvonal mellől kiabálnak be, de miket! Sokszor még a számítógép is belepirul…

Kell egy csapat! És van egy csapat! Válogatottak. Nemzeti színű mezben, de ami ennél sokkal fontosabb, nemzeti érzelmekkel. Szívükre tett kézzel éneklik a himnuszt és már a bemelegítésnél látszik, hogy mindenre képesek, ha a hazájukért harcolnak.

A partvonalon kívülről fütyülnek. Mi ez a nacionalista, soviniszta, idegenellenes izé? Pfúj! Tessék letérdelni az ellenfél előtt, tessék nekik kezet csókolni, amiért hajlandók ellenünk játszani, sőt tessék tudomásul venni, ha a szabályokat ők akarják diktálni. Mi az, hogy szembeszállunk velük? Nem vagyunk rá méltók! Merjünk kicsik lenni! Hajrá ellenfél!

A zászlócsere elmarad, a csapat úgy döntött, jó nekünk a sajátunk is. A partvonalon kívülről követelik, hogy cseréljük le egy szép brüsszelire, a magunkét meg égessük el.

– Né már, hogy bénáznak! – hallik odakintről, még a kezdést jelző sípszó előtt. – Nem tudnak ezek semmit! Kirekesztő disznók! Nyissák meg a pályát, engedjenek be mindenkit, aki be akar állni! Mi az, hogy nem lehet csapattag, aki nem akar játszani, csak a pénzért jönne? Hu-má-num! Szolidaritás!!!

Gól! Vezetünk!

– A hülyéknek van szerencséjük! Meglátja, lesöpörnek minket! Az lenne az igazi! Ezek a szemetek mindig csak ellenséget keresnek! Meg sem kérdezték az ellenfelet, szabad-e nekik gólt rúgnunk!

Megint gól, már kettő-nulla.

– Nem igaz! Az ellenfél vezet, csak elcsalják! Nézze, a szerencsétlen középcsatárunkat! Kétszer belebotlott a labdába, csak véletlenül lett belőle gól. Bezzeg, amikor én játszottam! Úgy berúgtam, hogy na! És ott volt a szélsőnk, a szélsőbalosunk, futott, mint a Pannon Puma! Lehet, hogy kikaptunk, de a játékunk nagyszerű volt. Na és a védelmünk! Úgy szétvertük a hőzöngő szurkolókat, hogy írmagjuk sem maradt! Micsoda védelem a mostani? Ha a drukkerek tüntetnek ellenük, csak tűrik, mint a birkák! Ez nekik demokrácia? A miénk egy demokratikus védelem volt, nem válogattunk, aki arra járt, megvertük és annyi. Mindenki egyenlő!

Már három-nullára vezetünk.

– Tehetségtelen banda! Lopnak! Ezek itt lopnak! Labda is csak azért van, mert lopták valahonnan. El kell tiltani mindegyiket! Majd mi, ha megint focizhatunk, mi majd letöröljük őket a térképről. Látja, milyen durvák? Most is felrúgta a középpályásunkat az ellenfél! Hülye bíró! Mi az, hogy a javunkra szabadrúgás?! Vakegér!

Négy-nulla, megnyertük a meccset.

– Azt csak hiszik! Majd jön a bíróság és kiderül, hogy jogtalanul rúgtunk gólokat. A mi csapatunk nem teheti meg, majd Brüsszelben eldöntik, mennyire kaptunk ki. Hajrá Európa, hajrá Európai Egyesült Államok!