Nem a Civil Összefogás Fórum ötlete volt, de miután az első Békemenet kitalálói a CÖF-höz is eljuttatták felhívásukat, a civil szervezet azonnal csatlakozott a második Orbán-kormány mellett kiállókhoz. A szervezet alapító elnöke, Csizmadia László így emlékezik a kezdetekre.  

– Érthető volt, hogy a támogatásunkat kérték, mert egy ilyen megmozdulás mögé egy szervezetet kell felsorakoztatni. Mi azonnal igent mondtunk, mert láttuk, hogy a demokratikusan megválasztott kormány ellen nagy erők szervezkedtek. Nem szólva arról, hogy már jóval a Békemenet ötlete előtt érezni lehetett, hogy a polgári oldal cselekedni akar. Levelek sokaságát kaptuk, amelyekben mind cselekvést szorgalmaztak az Orbán-kormány érdekében. Benne volt ez a levegőben, úgyhogy nem ért minket váratlanul az újságírók kezdeményezése. Ne feledjük, hogy az Európai Unió egyes körei felől erős jelzések érkeztek, egyértelműen azt a szándékot mutatva, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormány által kivéreztetett országot talpra állítani akaró Fidesz-KDNP kormányt megbuktassák. Ezt utólag a globalista oldal megpróbálja tagadni, de minden józanul gondolkodó ember látta, érezte. Így találkoztak a szándékok és szerveztük meg az első Békemenetet, ahol a fő hangsúlyt a „béke” kifejezés kapta. A szervezésnél is az volt a feladat, hogy békés maradjon a megmozdulás.

– Milyen érdekes, mintha ma lett volna. Most is arról szól az élet, hogy a globalisták – erős külföldi támogatással – folyamatosan el akarják takarítani az útból a keresztény-konzervatív polgári kormányt. Ezért sem maradt egyszeri alkalom a Békemenet, ez a mostani már a kilencedik. A helyzet tehát változatlan, de az a vád is, hogy a CÖF utaztatja a résztvevőket vidékről, sőt határainkon túlról is a megmozdulásra.

– Egyszerű matematikai érvvel is cáfolható ez a hazugság. Egy buszban átlagosan 50 ember fér el. Hány busz is kellene 500 ezer ember Budapestre hozatalához? Tízezer! Nevetséges feltételezés, matematikailag is képtelenség. Az pedig kifejezetten hazugság, hogy a CÖF fizeti az utaztatást. Akik külön busszal érkeznek, a saját pénzüket adják össze az utazásra, egy fillér CÖF-ös pénz sincs ebben. Ha vonattal jönnek, a jegyet maguk fizetik ki, ha autóval, a maguk zsebéből fedezik az üzemanyagot. Ha tetszik az ellenzéknek, ha nem, tény, hogy az emberek szíve-lelke hajtotta oda őket. Belátták, hogy nem csak az Orbán-kormányt, de a szabadságunkat is védeni kellett. Azt a „csodás” nyugaton nem is fogták fel, mekkora szabadságvágy él a magyar emberekben, meg is lepte a globalista véleményvezéreket ez a kiállás.

– Nem értenek mást sem, például azt, hogy miért nem vesszük tudomásul ellenvetés nélkül a tőlük érkező parancsokat. Számukra az lenne a természetes, hiszen minket csak új piacként vettek fel az Unióba, nem ellentmondó, önálló politikát folytató országként.

– Mi már tapasztalhattuk, hogyan kezelik a mi országainkat nyugaton. Nem tettek semmit annak érdekében, hogy a Szovjetunió ne tudja bekebelezni a Közép-Kelet európai országokat, vagyis a semmittevésükkel minket is a szovjet birodalom alá rendeltek. Ugyanez történt 1956-ban is. Nem csodálható tehát, hogy a nehezen kivívott szabadságunk védelmében százezrek mozdultak meg és reméljük, most is így lesz. Meg kell érteni, mindegy, hogy egy szovjet gyarmatról beszélünk, vagy egy újkori brüsszeli másik birodalomról, mert a birodalmak sajátossága, hogy az embereket rabszolgának nézik. Ennek különböző formái lehetnek, hiszen gyakorlatilag még az is rabszolga, aki most kint, Brüsszelben árulja a hazáját abban a reményben,hogy majd helytartói szerephez juthat. De egy birodalomban a helytartók is rabszolgák, azt kell tenniük, amit a „császár” parancsol. Látni kell, hogy egy olyan birodalmat akarnak Európában megvalósítani, amely mint egy szatellit, ott kering az USA pénzemberei körül és azok utasításai szerint cselekszenek.

– Ha már a pénzembereket említette, ma is szinte korlátlan a hatalmuk. Lehet ez ellen egyáltalán eredményesen küzdeni?

– A szabad ember nem hagyja magát rabszolga sorba kényszeríteni. Mi azt valljuk, hogy az emberek akkor szabadok, ha jól élnek, ha a szuverenitás megvan, a szubszidiaritás megvan, ha maguk dönthetnek saját sorsukról. Vagyis igazi demokráciában. Az a fajta demokrácia, amelyet az USA-ban most tapasztalunk, vagy a demokrácia export kísérlete beteg társadalomhoz vezet. Nem szabad elvenni a hagyományokon alapuló önrendelkezést és a joghagyományokat sem. Mert mikor alkotunk jogot? Akkor, amikor rendet kell teremteni. Olyan szabályozást kell alkotni, amely ezt a rendet szolgálja. Ez a kormány feladata, azé a kormányé, amelyet a többség ezzel bízott meg. Ezt a kormányt külföldről támadni egyenlő a valódi demokrácia támadásával.

– Minden választáskor és minden Békemenet alkalmával azt mondjuk, hogy „sorsdöntő”. Miben különbözik ez a helyzet az eddigiektől?

– Más a kiindulási alap. Eddig futottunk a pénzünk után, most meg akarjuk őrizni. Mellettünk áll egy szilárd alapokon nyugvó gazdaság, mögöttünk viszont a hatalomba visszakapaszkodni akaró, levitézlett politikai garnitúra. A volt gyurcsányi rendszerben a magyar kincstárat sikeresen felfalták, nyakunkba akasztották az IMF hitelt, ez minden magyar állampolgár számára 2,5 milliós adósságot jelentett, amelyben a rabló privatizáció tombolt, amelyben a devizahitelek csapdáját felállították. Mármost ezek az alakok megint hatalomra törnek, jeleznünk kell, hogy nem kérünk belőlük. Érdemes elgondolkodniuk azoknak is, akik valamiért nem szeretik a mostani kormányt, vajon nem élnek-e jobban, mint 10 évvel ezelőtt? Nem látják-e, hogy a pandémia ellenére soha nem volt olyan alacsony a munkanélküliség, mint most? Nem érzik-e, hogy évről évre előbbre juthatnak, ha nem is nagy ugrásokkal, de kis lépésekkel mindenképpen. Ha ezt végiggondolták, gondoljanak arra is, hogy a mai ellenzék már 8 év tragikus kormányzással megmutatta, hogyan kell ennek az ellenkezőjét felmutatni. Biztos, hogy a jó helyett a rosszat kell választaniuk? A mondás azt tartja, „járt utat járatlanért ne add”. Igaz, már jártunk a gyurcsányi úton is, csakhogy az szakadékba vezetett. Ne akarjunk visszatérni rá. A Békemenet ezt az üzenetet is hordozza.