Az első Békemenet kezdeményezői között és a továbbiak részese is. Széles Gábor akkoriban, 2012-ben a Magyar Hírlap tulajdonosaként oroszlánrészt vállalt a megmozdulás szervezésében, hiszen egy újság mindig a tulajdonos akarata szerint működik. Amikor Bencsik András, Bayer Zsolt és Stefka István megkereste a demonstráció ötletével, azonnal a kezdeményezés mellé állt és mindent megtett sikere érdekében.
– Bízott a sikerben?
– Nem állítom,hogy biztos voltam benne, de igen, bíztam. Ugyanis a megmozdulásnak már volt némi előzménye, az a Kossuth téri tüntetés, amelynek több tízezer résztvevője kiállt a Magyar Hírlap mellett, amikor a lapot Gyurcsány be akarta tiltatni. Úgyhogy igen, reméltem a sikert, de arra én sem számítottam, amivé a Békemenet kinőtte magát. Hihetetlen érzelmi hatás, szinte sokk érte az embert és valóban azt éreztem, le kell borulni a nemzet nagysága előtt. Óriási boldogság volt, hogy ennyien kiálltak a jó ügy mellett.
– Ál-naív kérdés, mégis fel kell tennem: a mostani ugyanolyan Békemenet lesz, mint az első volt?
– Igen és nem. A célját illetően akkor egy dolgot akartunk,rádöbbenteni Brüsszelt, hogy kik mögött is állnak tömegek, milyen kormányt akarnak leváltani, megbuktatni. Most viszont némileg más a helyzet. Egyrészt ugyanúgy rá kell döbbenteni az embereket, hogy Brüsszel célja ma is az Orbán-kormány megbuktatása, másrészt viszont az akkori baloldal kevésbé volt megtéveszthető, mint a mostani. Ez a legfontosabb különbség. A baloldal nyilván nem fogja mondani, hogy azért erősebbek,mert több a megtévesztett ember, de a valóság az, valóban több. Remélhetőleg ez a Békemenet egy részükkel megérteti, hogy rossz oldalon állnak. Itt a nemzet és nem ott.
– Soha nem fogom megérteni, miért van az, hogy sokan nem akarják a jót, helyette a rosszat szeretnék.
– Nem mondanám, hogy a rosszat akarja. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek egy része, ha kellően elő van készítve, feltuningolható a legrosszabb célok érdekében is. Hány ilyen példát látunk, nem csak a magyar, de a világtörténelemben is, amikor komplett országokat lehetett erre rávenni. Most ne menjünk bele a II.Világháború történetébe, vagy más hasonló eseménybe, de sajnos tény, hogy az emberi természet ilyen. Félrevezethető. De csak akkor, ha nincs, aki felnyissa a szemüket.
– Nem kései próbálkozás? Az utóbbi években az ellenzéki oldalon a vak gyűlölet nyert polgárjogot , tisztelet a kevés számú kivételnek.
– Szerintem soha nincs késő. Az is valószínű, hogy a gyűlölet ellen nem a gyűlölet a jó megoldás. Ez persze bonyolult kérdés, hiszen éppen a baloldal vádolja gyűlölködéssel a jobboldalt, de mi a kommunizmus és nácizmus módszereiből tudjuk, hogy mindig azzal vádolták ellenfeleiket, amit maguk követtek el. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy miközben ők gyűlölködnek, minket vádolnak ezzel. Ebbe az utcába nekünk nem szabad bemennünk és a Békemenetnek ez is az egyik erőssége. Hogy semmiféle gyűlöletet nem hordoz. Nem úgy viselkednek a résztvevők, nem szitkozódnak, nem hangoskodnak, hanem szinte egy néma szeretetmenet zajlik. Nem valaki vagy valakik ellen, hanem valamiért: a függetlenségünkért, szabadságunkért. Ilyen volt valamennyi eddigi Békemenet – és ilyen lesz a mostani is.
(Címfotó: Hegedűs Róbert
