Skrabski Fruzsina és az indexes baloldali újságíró, Bodoky Tamás Áldozatok 2006 című dokumentumfilmjében nemcsak a 2006-os gyurcsányi rendőrterror megrázó képsorait mutatja be miközben az áldozatok arról beszélnek, milyen kegyetlen kínzásokat kellett átélniük, hanem a film egyfajta magyarázattal is szolgál arra, ami első ránézésre ép ésszel felfoghatatlannak tűnik.

Ha egy miniszterelnök hazudik, káromkodik és trágár kifejezések közepette elveszti az önkontrolt, ráadásul bevallja, hogy rossz gazdaságpolitikai döntések révén a szakadék szélére taszított egy országot, akkor az emberek az utcára mennek. Demokratikus viszonyok között ez, úgy néz ki, hogy ilyenkor egy közszolgálati televízióban beolvassák a tűntetők a követeléseiket. Ám, ha a hatalom képtelen demokratikus értékek mentén gondolkodni, akkor ezt nem engedi, akkor vagdalkozni kezd.

A diktatúrák természetrajzához tartozik, hogyha valaki nem azt mondja, amit a hatalom elvár, akkor leverik a veséjét. Ezt láthattuk élő egyenes adásban 2006-ban, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején. És ez látható Skrabski Fruzsina és az indexes baloldali újságíró, Bodoky Tamás legújabb dokumentumfilmjében is. Az embernek először kifordul a gyomra. Aztán már lassan nem bírja nézni a vásznat, vérként csorog ugyanis róla a fájdalom. A fájdalom érzését, hamar átveszi a düh, és a kérdések legfontosabbika: hogyan történhetett meg mindez?

Hogyan lehetséges az, hogy békésen az utcán közlekedő lányokat a hajuknál fogva vonszolnak 190 centiméter magas rendőrök miközben fejükből ömlik a vér. Hogyan lehetséges az, hogy aztán öt napig véres fejjel tartják őket fogságban? Hogyan lehetséges az, hogy miután kiszabadulnak, nem kapnak elégtételt? A bűnösök nem kerülnek elő, az igazságszolgáltatás – ahogy a filmben elhangzik – megszűnik hazánkban 2006 októberében.

De nemcsak a lányokkal szemben voltak bátrak állig felfegyverkezett rendőrök, hanem mindenkivel, aki szembejött velük ekkor. Földön fekvő hátrakötözött kezű embereket addig vertek, amíg csontjuk törött. A dokumentumfilmben el is hangzik: ez volt a koncepció.

Rendőrök keze közül törött csont nélkül nem lehetett kikerülni ezekben a napokban. A filmben megszólalnak Soros György által pénzelt emberjogi szervezetek ügyvédei is, akik szintén arról beszélnek, hogy mérhetetlen mennyiségű jogsértés történt ezekben a napokban.

Skrabski Fruzsina és Bodoky Tamás filmjében a bal és a jobb oldali gondolkodók egyaránt arról beszélnek, hogy egy európai demokratikus országban ilyen nem történhet meg. Dehát akkor hogyan történhetett mégis meg mindez? A néző sokáig nem ért semmit. Egészen addig, amíg egy logikus válasszal nem szolgál a film.

Elképzelhető ugyanis, hogy minden egy koncepció része volt. Egyrészt valószínűleg azért nem lehetett beolvasni a békés tűntetők petícióját a televízióban, hogy feldühödjön a tömeg, és megrohamozza a tévészékházat.

Másrészt valószínűleg azért nem küldtek semmilyen segítséget a tévészékházat védő nem túl sok rendőrnek, mert áldozatokká kellett válniuk. Méghozzá valószínűleg azért, hogy ne arról legyen szó, milyen borzalmakat vallott be a miniszterelnök önmagáról és kormányáról (amely után a világon mindenhol azonnal be is nyújtotta volna a lemondását és új választások kiírását javasolta volna minden miniszterelnök hasonló helyzetben), hanem arról, hogy bántják a demonstrálók a szegény és nyárfalevélként reszkető rendőröket. (Vagyis – és ez is nagyon fontos információ – valószínűleg a rendőrök is a hatalom manipulációjának áldozatai lettek.)

Hogy aztán el lehessen fogadtatni a rendőri bosszút és brutalitást az emberekkel, hogy aztán meg lehessen magyarázni a békés tűntetők elleni erőszakot. Csakhogy feltehetőleg hiba csúszott a gépezetbe, mert nem békés tűntetők elleni rendőri erőszak lett (ami azért önmagában is felháborító lett volna), hanem emberek agyonverése. Szemek kilövése, csontok törése, fejek betörése, lányok hajának kitépése. De még az is lehet, hogy ez volt a koncepció.

Hogy újra félelem uralkodjon az országban, mint az ötvenes években. Hogy aki szavát meri hallatni a hatalom ellen, annak veszélybe kerüljön a szeme világa, annak csontjai törjenek, annak aztán még évtizedekig ne legyen egy nyugodt éjszakája se rémálmai miatt, az szenvedjen csak pánikbetegségben, ha nem lesz mindjárt öngyilkos.

Forrás: Magyar Nemzet