A Szemlőhegyen úgy döntött a kupaktanács, hogy Dobrev Klára, pestiesen szólva, bevállalja.

Szorult belé annyi közéleti elán, hogy ebben a mezőnyben megnyerhesse a jelöltversenyt, aztán majd meglátjuk. Rizikó nincs. Ha veszítene, a DK akkor is a legnagyobb ellenzéki tényező lesz, melynek elvileg Gyurcsány a királya, legföljebb hölgyének személyes presztízse csorbulna. De a kezdeményezés, a tényleges oppozíciós döntések lehetősége – szerintük – így is, úgy is a családban maradna.

Az ellenzéken belül ennek azonban sokan nem örülnek, sőt nagyon nem örülnek.

Akad ugyan egy-két kósza szabad madaras obsitos, aki fogadatlan prókátorként beszól az ajtó mögül, hogy ő bizony Dobrevet támogatja. Ilyen például Demszky Gábor, de hát ő megteheti, az ő erőssége, ezt tudjuk, aligha a politikai talentuma.

Okosabb egykori párttársai viszont, miután krokodilkönnyeikkel megsiratták Karácsonyt, látványosan Márki-Zay Péter mögé sorakoznak. A gerilla-marketing (lánykori nevén a suttogó propaganda) immár az ő nevét susogja, a tegnapi messiás mehet a levesbe.

Karácsony tehetségtelenségi nyomatéka napról napra olyannyira súlyosbodott, hogy a jövő tavaszig nehéz lett volna egyfolytában esélyes jelöltként menedzselni. Objektív közvélemény kutatások szerint az ellenzéki támogatók aránya Karácsonytól – egyetlen nap alatt(!) – Márki-Zay javára billent el, s egy füst alatt persze azt is kimutatták róla, hogy ő lehet a sanszos mind Dobrev Klárát, mind Orbán Viktort (képletesen) maga alá gyűrni.

Ez ám a gyors karrier.

Benne, a vidéki illetőségű – de Amerikában is jártas… – jelöltben látják azt a „hatalmas népi momentumot” (copyright Miklós Haraszti), akivel új fejezet nyílhatna hazánk történelmében. Evvel (ha még emlékszünk rá) ama hajdani amerikai kívánságot elevenítenék föl, hogy az MDF fogjon az SZDSZ-szel össze, hogy középről irányíthassák az országot, amit néhai Antall József a „köszönöm szépen, nem kérjük” udvarias határozottságával elhárított. Most azonban több mint árulkodó, hogy Márki-Zay maga sem rejti véka alá: szeme előtt éppen egy ilyen aktuálisan áramvonalasított szellemi-politikai összefogás lebeg, s ő a kiszemelt embere ennek a koncepciónak. Amerikából jöttem, mesterségem címere: miniszterelnök – ez volna most a közösen áhított projekt, miközben persze még Dobrevet se győzte le.

De ehhez egy bagatell tényező azért még hiányzik: neki nincsen számottevő pártja, ami ajándék Gyurcsányéknak. Ímmel-ámmal, előbb-utóbb mögéjük sorolhat be a Jobbik, az MSZP, az LMP, és a Párbeszéd is, míg MZP itthon csupán a liberális Momentum segítségére bazírozhat, ha csak Karácsony egyszemélyes seregét nem számítjuk annak. Kevésbé valószínű, hogy máris kivehetné a család kezéből a kezdeményezést. Tetszik, nem tetszik, az még a hegyen marad – egyelőre.

MZP-vel papíron tehát minden klappolna, fölöttébb érdekes támogatói vannak, csak aztán jön a magyar Valóság nagybácsi, és összefirkálja a papírokat.

Galló Béla / mozgasterblog.hu