Fekete Gyula – a történelemnek írt naplója szerint – 1996 júniusában ezekkel a szavakkal jellemezte a nemzettudatában súlyosan sérült magyar társadalom lehetőségeit, s egy hónappal később készen volt a terve: “Száz név. Válogatott száz név az elmúlt évek-évtizedek fordulatokkal terhes közéletében is tisztán, becsületben, tisztességben megőrzött nevek közül.

Nemzeti elkötelezettségüket bizonygatni sem kellene, azt mindennél hitelesebben bizonyítaná a pártoktól és kormányoktól függetlenül megőrzött tisztesség, tisztaság.

Hivatásbeli, közéletbeli kezdeményező, alkotó tevékenységgel, áldozattal az igazság kitartó szolgálatával hitelesített tisztaság.“

150 civilszervezet 2500 nevet küldött. A legtöbb szavazatot kapott száz vette fel a Százak Tanácsa nevet. Háromszáznál több találkozónk volt, kiadtunk 25 könyvet, honlapunkon közel kétmillió kattintás és 80 nagyra becsült, immár örökös tagunk fotója.

A Százak Tanácsa a mai magyar társadalom helyzetéről az alábbiakat tartja fontosnak közzétenni:

2022-ben újra választások lesznek. Tudjuk, hogy választási szakemberek szerint majd két héttel a szavazás előtt fog eldőlni, kiknek szavaznak bizalmat a választók. Mi azonban nem egy kormányzó párt, pártszövetség, hanem egy nemzet, az egységes magyar nemzet sorsáért érzett felelősségünk tudatában úgy érezzük, hogy ismét ideje van a szólásnak. Mi a közbizalmat 25 éve nemzetszolgálattal igyekszünk viszonozni. Tudjuk, ez a nemzet tisztel minden jóakaratú embert, bárhol is éljen a világon. Vallását, nemzetiségét, kulturális szokásait elfogadva, erőnk szerint segítjük a nehezebb helyzetben élőket is, de nem térdelünk le sem a pénzhatalmak, sem a média által keltett tömeghisztéria hatására. Mi nem voltunk gyarmatosítók. Hibáinkat ostorozó Himnuszunk: “megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”, s nagy költőnk halál előszobájában írt sora, a “ bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép…” – mindig figyelmeztetett az önvizsgálat fontosságára. Figyelünk a nagyvilág, s tágabb hazánk Európa helyzetére. A nekünk okozott sebeket – látjuk – soha nem igyekeztek a nagyhatalmak jóvá tenni. (…)

A Százak Tanácsa alapítói Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Mádl Ferenc, Nemeskürty István, Sinkovits Imre, Grosits Gyula s többi kitűnő halottunk nevében is köszönjük ezt mi élők. Nekünk nehezebb időkben is fontos volt a család, gyermekeink támogatása, s ezekben az években, amikor a nemzeti kormány világviszonylatban is kiemelkedő segítséget adott nekik – ezt köszönjük. Orbán Viktor és kormányai, Matolcsy György bankelnök súlyos politikai, erkölcsi és gazdasági romlás után állította helyre az ország egyensúlyát. Ezek tények.

Sajnálattal látjuk Budapest mai gazdátlanságát, hogy milyen következményei lehetnek a vezetői alkalmatlanságnak. Látjuk már azt is, hogy az úgynevezett nyílt társadalom eszmekörének hívei meghirdették a szerintünk eredményes kormányintézkedések visszavonását is. Ugyanakkor éppen a nemzet egésze iránti felelősségünk tudatában hangsúlyozzuk, hogy a munkaalapú társadalom elvét senki ne állítsa még időlegesen sem szembe a tudásalapú társadalommal.

Eötvös József, Szentgyörgyi Albert, Kodály Zoltán, s legnagyobb élő tudósaink életművük teljes súlyával képviselik, hogy a tudomány egy és oszthatatlan, csakúgy, mint a művészetek világa. Egy nemzetet rokonszenvessé elsősorban kultúrája tehet.  A magyar kultúra sebeinek gyógyítását, a civil társadalomban az önigazgatás gyökereit rendbe tenni szándékozó nemzetépítő akarat éltetését, fejlődését hatékony intézkedésekkel kell támogatni. Mindennek alapja az iskola, mely a mainál sokkal nagyobb kormányzati figyelmet és támogatást érdemel. Olimpiai sikereink is bizonyítják: a világ legnagyobb sportnemzetei között vagyunk.

Jogos az igény: tegyük a magyarságot sportnemzetből sportoló nemzetté is. Magyarországon ma többezer tanár hiányzik, köztük sok testnevelőtanár. Szükség lenne az okok feltárására és az előre lépésre. A Százak Tanácsa tagjai fentieket megvitatva leszögezzük: egy nemzet sohasem lehet ellenzékben.

Részben megértjük a sérelmi politizálást, néhány korábbi nemzeti oldalon politizáló személy kiábrándultságát. Tévednek azok, akik most ilyen-olyan pártszövetségek kötésében látják a magyarság gondjainak megoldását, s azt vizionálják, hogy a kormánnyal szemben kritikus értelmiségiek majd az elmúlt évtized kormányzati eredményeire nem emlékező választók többségét megnyerve, az “európai polgár”, vagy “nyugat-európai bérek” jelszavakkal, felelőtlen ígéretekkel operálva hatalomba segítik őket. Tagadásokból soha nem született nemzeti program. Minden polgártársunknak azt javasoljuk: visszahúzódó zsörtölődés helyett, próbáljanak inkább segítő kezet nyújtani az egészségügyben, oktatásban, az agráriumban, pénzügyi világunkban, a hazai és nemzetközi jogban dolgozó szakembereknek.

Érdemi párbeszédekre van szükségünk a mai eldurvult közbeszéd, öncélú viták helyett. A politikával most ismerkedő fiataloktól is azt kérjük: az itthoni és más országokban szerzett tapasztalataikat fordítsák a hazai gondok enyhítésére.

Mi, a Százak Tanácsa csak az egységes magyar nemzetnek elkötelezett kormányt tudunk támogatni. Az eredmények és a hibák ismeretében tesszük ezt, tudva: felelősök vagyunk minden elmaradt kézfogásért. Sem a Konstantinápolyba, sem a Bécsbe, Berlinbe, Moszkvába rohanóknak nem őrzi jó nevét a magyarság emlékezete. A New York Times hasábjaival sem lesz ez másképp. A nemzet felemelkedését valóban óhajtók egyes feladatok átvállalásával, tanácsaikkal, kritikáikkal bizonyára sok mindenben tudnak máris javítani. “Pro salute Patriae – a Haza javáért!”