François Ozon új filmje, a Tout s’est bien passé (Minden igazán rendben ment), amely szeptember 22-én került a francia mozikba, egy apa öngyilkosságát mutatja be, amihez a lánya nyújt neki segítséget. Az Aleteia cikkírója, Louis Daufresne számára ez a kétértelmű mű az “életről zengett ódának” állítja be magát, holott új kampányt hirdet az eutanázia mellett.

Vajon a szeretet bizonyítéka a segítséggel végrehajtott öngyilkosság? François Ozon szerint igen. Szeptember 22-én bemutatott filmje ezt a kérdést teszi fel, és főleg sugallni is kívánja a reá adandó választ. Sophie Marceau-nak, a franciák egyik kedvenc színésznőjének a nagy visszatérése a filmvászonra “ideológiai fájdalomcsillapítóként” szolgál ehhez a harcos szándékhoz. A Tout s’est bien passé az életről zengett ódának mutatja magát, miközben arról van szó, hogy az élet végét minél inkább siettessék, amit a törvény tilt. De vajon még meddig?…

(A film “főhőse) …miért könyörög? “Meg akar halni, mert szereti az életet” – mondja François Ozon, és “nem akarja, hogy a betegség határozzon a halála felől” – teszi hozzá Sophie Marceau. Az egész mű ebbe a kétértelműségbe illeszkedik: megöllek, mert szeretlek, és mert te is ezt akarod. Végül egy svájci egyesületen keresztül Emmanuèle Bernheim és a nővére (Géraldine Pailhas alakításában) megszervezi a segítséggel véghez vitt öngyilkosságot, úgy is mondhatnánk: az apa meggyilkolását.

Amikor François Ozon Sophie Marceau-val együtt meghívást kapott Yann Barthès televíziós műsorvezető műsorába, úgy vélekedett, hogy “az emberek 80%-a támogatja a méltósággal való halált”, de “a gondot az jelenti, hogy vannak különféle lobbik, különösen vallási lobbik, amelyek blokkolják a dolgokat“. Sajnálkozó hangon azt is hozzátette, hogy “még mindig katolikus országban élünk”…

…François Ozon kimondja: az eutanázia már a következő öt évben megvalósul, hacsak “Zemmour [Éric Zemmour jobboldali francia író, újságíró – ford.] közbe nem lép, mert akkor nem megy át” (sic). A tavasz folyamán a republikánus képviselőcsoport néhány tagjának obstrukciója miatt elutasított Falorni-törvény, amelyet Olivier Falorni, ex-szocialista, radikális baloldali képviselő jegyez, és amely „jogot adna az élet végének szabad megválasztásához”, a következő ciklusban éppúgy sikeres lesz, mint François Hollande alatt a melegházasságra, Emmanuel Macron alatt pedig a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó törvény volt. Ozon meg van győződve erről, és igaza is van, mert az 1. cikkelyt, amely megteremtette “a halálhoz történő tevékeny orvosi segítségnyújtáshoz való jogot”, nagyon nagy többséggel fogadták el.

Milyen helyet kapnak majd a gyenge és kiszolgáltatott emberek ebben az új rendszerben, és milyen hatással lesz ez az orvoslásra? Ezzel a mindannyiunkat érintő kérdéssel viszont sem François Ozon, sem Sophie Marceau nem foglalkozik. Ami pedig a “vallási lobbit” illeti, ennek a kifejezésnek az a célja, hogy a milliárdnyi lelket számláló egyházat egy babonáihoz mereven ragaszkodó nyomásgyakorló csoporttá alacsonyítsa le. Ozon elismeri, hogy “katolikus nevelést” kapott, de az ember eltűnődik, vajon hova tűnt ez a neveltetés…

2022plusz: Tudomásunk szerint a katolikus vallás tiltja az öngyilkosság bármely formáját. A francia filmrendezőnek, ha “katolikus nevelést kapott”, ennyit mindenképpen tudnia kell. Ha mégsem tudja, akkor csak olyan katolikus ő, mint a “rendszeresen bérmálkozó” Gyurcsány Ferenc.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

A teljes írás itt érhető el.