A Magyar Nemzeti Bank elnökének írása a Magyar Nemzetben jelent meg. Ebből idézünk néhány gondolatot.

A 2010-es győztes hazai gazdasági program középpontjában az egymillió új munkahely megteremtésének célja állt. Ezt a célt akkor a cseh gazdaság közel 1,2 millió fővel nagyobb foglalkoztatási szintje alapján tűztük ki.

A cseh gazdasági modell azonban további tanulságokkal is szolgál számunkra, ezért érdemes folytatni a cseh–magyar helyzetkép összehasonlítását. Három szempontunk van:

  • Hol vannak a cseh modell előnyei és hogyan hozhatnánk be a hátrányainkat?
  • Hol vannak a magyar modellben olyan előnyök a cseh modellhez képest, ahol még növelhetnénk is az előnyt?
  • Hol vannak a jövő lehetőségei, amelyek most formálódnak, ahol a magyar modell gyorsabb és eredményesebb lehet, mint a cseh?

Az “örökség” adta előnyök közül a legfontosabbak:
1. A második világháború előtt a cseh gazdaságban az ipar aránya másfélszerese volt a magyarnak. Az ipar 53 százalékos cseh és 36 százalékos hazai aránya mellett a mezőgazdaság lényegesen kisebb részesedése jellemezte a cseh gazdaságot, ahol 37 százalékos volt a magyar és 23 százalékos a cseh arány. Ez jó alap volt a későbbi cseh iparosítási programok számára, mert volt mire építkezni a vas és acél országának kísérlete helyett.

2. A két világháború között Csehszlovákia elkerülte a súlyos makrogazdasági
egyensúlytalanságokat. Ez segítette a magas fejlettségi szint megőrzését, mert nem indultak be a minket jellemző „egyensúly vagy növekedés” ciklusok, amelyek jelentős növekedési áldozattal jártak.

3. Csehszlovákia elkerülte a hiperinflációt. Így alacsonyan maradt a külső adósság, magas volt az ipari export aránya és a második világháború előtt a cseh gazdaság elérte Ausztria fejlettségi szintjének 91 százalékát. Nálunk
fordított történetet indított be a hiperinfláció.

4. A rendszerváltozást szóban sokkterápiával, a gyakorlatban fokozatos átmenettel hajtották végre. Mi pont fordított stratégiát követtünk, graduális/fokozatos átmenetről beszéltünk, de az 1990-es évtized első felében sokkterápiára épült a magyar gazdaságpolitika. A cseh foglalkoztatás így 400 ezer, a magyar 1,2 millió munkahelyet veszített a piaci átmenet során. A magyar sokkterápia azért óriási hiba, mert éppen az 1989–1992 közötti európai recesszió közben történt, ami többszörösen leértékelte a magyar nemzeti vagyont.

5. Csehország az 1920 utáni száz évben a kelet-közép-európai régió legversenyképesebb országa volt.

6. Az egy főre jutó fejlettség terén Csehország ma az EU–27 átlagának 94,1 százalékát, mi 74 százalékát érjük el. Csehország relatív fejlettsége 2000-ben hasonló volt a mai magyar fejlettséghez. Az elmúlt húsz évben azonban sikerült kitörniük a közepes fejlettségből, ami náluk nem működött
csapdaként, így tavaly fejlettségben már megelőzték Olaszországot.

7. A cseh gazdaságot folyamatosan a magas beruházási ráta és a hatékony tőkefelhalmozás jellemzi. A beruházásokon belül a cseh gazdaságban a legnagyobb az immateriális javak felhasználása a régióban. Ez jelzi, hogy a beruházások jellemzően nem „vasba és betonba”, hanem „agyakba és intézményekbe” történnek.
8. A feldolgozóipar belföldi hozzáadott értéke magasabb a magyarnál.
Korunkban az exportra termelő feldolgozóipar áll a felzárkózási példák középpontjában. A cseheknél e téren magasabb a hazai tulajdonosi hányad és kisebb az importtartalom a magyar gazdasághoz képest.

9. A teljes exportban magasabb a cseh hozzáadott érték aránya, mint nálunk.
Míg a cseh export 62,3 százalékos, addig a magyar 55,9 százalékos hozzáadott értéket tartalmaz.

10. Az innovációs ráfordítások magasabbak a magyarnál és lényegesen magasabb a vállalatok digitalizáltsága. A cseh vállalatok digitalizáltsága a 8. helyen áll az EU-ban, Magyarország csak a 25. helyen tartózkodik. Ez magasabb termelékenységet jelent, több jövedelmet, így több beruházási
forrást az üzleti szektorban.

11. A munkaerőpiac az elmúlt harminc évben kisebb ciklusokat mutatott a magyarnál. A cseh foglalkoztatási ráta 2019-ben a negyedik legmagasabb volt az EU 27 tagországa között és a 15–64 év közötti korosztályban 75,1 százalékon áll, szemben a 70,1 százalékos magyar szinttel.

12. Csehország területi szerkezete kiegyensúlyozottabb, mint a miénk.
A három legnagyobb fővároson kívüli város közel kétszeres súlyt képvisel a cseh GDP-ben, mint Magyarországon a három legnagyobb Budapesten kívüli város. Ez egy egészségesebb, szétterülő gazdasági térszerkezetet jelent.

13. 1990 után külső egyensúlytalanság és eladósodás nélkül sikerült felzárkózást elérniük. Ennek döntő oka, hogy a csehek zömében belső pénzügyi forrásokra támaszkodtak. Így érték el, hogy nettó külső adósságuk több évtizede negatív.

14. A cseh gazdaság sérülékenysége alacsony. A régióban a cseh gazdaságnak a legkedvezőbb a hitelminősítői adósságbesorolása, ami megjelenik a pénzügyi források alacsonyabb árában.

15. A cseh költségvetési politika erősen anticiklikus volt. A 2015–2019 közötti öt év átlagában többletes volt a cseh költségvetés.
Ezek az örökölt előnyök a cseh modell kiszámíthatóbb, fokozatos, a korábbi értékeket megőrző, a sokkokat elkerülő működéséből erednek.

De itt jön az érdekesség!
Az elmúlt harminc évben – döntően a 2010 utáni pozitív fordulatok eredményeképpen – a nagy ciklusokat mutató, óriási veszteségekkel működő magyar modell az 1990. évi EU-átlag 51 százalékáról 74 százalékra jött fel. Közben a cseh modell az EU-átlag 81 százalékáról 94,1 százalékra lépett előre. Az elmúlt három évtizedben mi 23 százalékkal, a csehek 13 százalékkal közeledtek az EU–27-ek átlagához (eközben a lengyelek 34 százalékkal).

A teljes írást itt olvashatják el.